Fu, volt egy érdekes RB meccs. Illetve nem is érdekes, inkább így hallgatva és végignézve dögunalom, de én élveztem, mert nem akartam elrontani. Atlantis-szal mentünk RB-t: F4U-1a USMC, németek ellen. Ellenségnél egy 4 fős squadron, nálunk felderítő AI Me 410-et AB-t megszégyenítő módon üldöző csapattársak, tehát szokásos felállás egy-két Spitfire-el, Beaufighterrel és B-25-tel megspékelve.
A meccs elején a szokásos emelkedést kezdtük, az én gépem fullra fejlesztett, tehát szegény Atlantist lehagytam a francba, de tudtam, hogy muszáj mennem és mennem, mert a németek így is-úgy is felettünk lesznek, főleg, hogy az a 4 fős squadron nem a füvet akarta nyírni a meccsen.
Úgy is lett, megjelent vagy öt-hat 109-es és egy-két 190 egy picivel felettem. Atlantist elvesztettük mert rárontottak egy páran, onnan én se jöttem volna ki élve, sajnálom. Ezután én lettem a célpontja egyszerre vagy 3-4 gépnek és mind közelített hozzám, ekkor már olyan 7000 méter körül járhattam. Egy dolgot tudtam. A menekülés a zuhanásban rejlik. Nem ismerem pontosan azokat a gépeket, de tudom, hogy a Corsair elég beteg sebességre képes zuhanásban és annak hosszabb távon való megtartására, legalábbis eddig ezt tapasztaltam. Így is tettem, gép orra lefele, forduló, zuhanás, a németek meg arcade módon kezdtek el üldözni, 1-2 játékos fel is adta a magasságát, hogy elkapjon, és ekkor bebizonyosodott, hogy valóban szép sebességre képes ez a jószág.
Itt még nem remegett a kép:
Kiszedtem a gépet a zuhanásból, enyhe mászásba kezdtem egy kis vízszintes repülés után, lehagytam mindenkit, majd megláttam, hogy a Beaufighterünket egy Fw üldözi, szóval mondom úgyis mindegy, elveszítjük a meccset, megpróbáltam megmenteni, elkaptam az Fw-t, mikor kb. 900 méterre voltam tőle, akkor kezdett el forduli előttem, tehát tálcán kínálta magát. Critical hit, lezuhant, közben 2 Bf 109 rámtámadt, de résen voltam és egy találat se érte a gépem. Egyikőjük ügyes módon beleverte a gépét a fákba, csók neki, a másik elkezdett menekülni, utánnafordultam. Eleinte gyorsan, majd egyre inkább lassan távolodott, amikor is beállt a távolság közénk olyan 2.5km-re. Ekkor úgy döntött, hogy fordul, itt nem emlékszem mi történt pontosan, volt egy kis kavarodás, senki senkit nem talált el, talán én lövőhelyzetbe se kerültem, lényeg a lényeg, hogy menekülőként kerültem ki a támadásából, majd lehagytam a francba, mert úgy tűnt, hogy csinált még egy felesleges fordulót, amivel rengeteg sebességet vesztett. További motorerő harc, lehagytam én is olyan 2.5 kilométerre, majd mondom, francba... én itt untatom Atlantist a semmitevésemmel... fordultam, készültem egy szemtől szembeni viadalra. Mikor megláttam, hogy már 1.3-1.4 km-ről lőni kezdett, tudtam, hogy ki fog térni előlem, szóval eleresztettem pár lőszert én is, megint senki senkit nem talált el. És ekkor elkövettem egy nagy hibát. Leálltam vele fordulózni, egy-két félkör megtétele után már majdnem rám tudott fordulni, konkrétan láttam, hogy szembefordulok vele, csak ő már célon volt, mikor én még nem, de nem talált el, talán csináltam is valami kitérő mozdulatot, ezután úgy gondolta, hogy ő onnan egyenesen megy tovább, tehát azonnal mögékerültem némi magasságfölénnyel, az első lőszerek azonnal találtak, leszedtem. Egy ellenség maradt, nekünk volt még rajtam kívül egy B-25-ösünk, aki lebombázott meccs végén még egy bázist, szóval ticketekkel nyertünk, de az utolsó ellenség elő se került a meccs további részében, fogalmam sincs, hogy egyáltalán milyen gépe volt.
Türelem rózsát terem.
War Thunder: Gelesztaa