Ezért nem érdemes a pitiánereknél barkácsolni.

Én egyszer átmentem a velünk szemben lévő házban egy lakóhoz - a nálunk lakó szomszéd néni kérésére (valami jó ismerőse volt az neki odaát) - a WC-jüket megnézni, mert állítólag állandóan folyik. És amióta beszerelték az egyéni vízórát, ez már nem egészen mindegy - ugyebár ...
Felmászok a létrán a tartályhoz, Jakab-szelep csere, alsó gumi csere ...
aztán persze megkért még, hogy ugyan nézzem má meg a konyhai NDK-s 5 literes kisboylerét is, mert az szintén zenész. Ott mindkét csapban betétcsere.
Már nem emlékszem rá pontosan, mennyit is kértem el én ezekért a munkákért, de majdnem beájultak,
holott a munkámért szinte nem számítottam be semmit, csak az alkatrészek bekerülési anyag-árát.

Aztán (nekem elég jó arcmemóriám van) egyszer véletlenül bemegyek a sarki Csemegébe, és az az "ájulós" asszony ott vásárol a sorban előttem - szőlőt!
Decemberben! Óóóh, a szegény kisnyugdíjas!
Én aki még dolgoztam, ilyesmit akkor sem engedhettem meg magamnak, ez meg itt télvíznek idején drága szőlőt vásárol. Mindjárt bevillant, hűű de hogy szenvedtek akkor a vízszerelésért, miközben szőlőre meg fussa.
(most nem az itt a bajom, hogy én egy cseppet is, de irigyelném tőle (tőlük) - no de akkor is.
Amikor fizetni kell egy munkáért, hű de sajnáltatják magukat, aztán önmagukra meg semmi se számít?

más ...
Felhív a házban az egyik idős néni (azóta már meghalt), hogy a fürdőszobájában nehezen záródik (és csöpög) a kádnál a csap, de a tusoló csőve is folyik össze-vissza.
Na osztán - én leszereltem az egész csaptelepet, teljes vízkőtelenítés (kb. 30 éve nem volt vele ilyesmi megcsinálva), a csapbetétek újrazsírozva, felgumizva, a tusolóhoz kellet vennem új gégecsövet mert a régit mindenütt kiette a fene ...
Úgy nézett ki utána, mintha vadonat-új lenne.
Örült is neki rendesen, s kérdi, mivel tartozik? Hááát - mondom én - 800 Ft.
Majdnem belehalt.
Most az, hogy nem ismeri az árakat, (már maga az új gégecső csak 600 forintomba volt), és az elvégzett munka .... mondom neki,
ha hívott volna egy igazi iparost, az kapásból 3 ezret kér - csak a kiszállásra.
Jó, jó, nagy fogfájdulva kifizette, de teljesen bele volt betegedve. Pedig úgy működött neki utána ott minden, mint egy schaffhausen ...

ezek kérem a
Pitiánerek!

más.

Felhív a házban az másik lakó, hogy ezt meg azt kellene náluk átnézni, beállítani, kijavítani, megcsinálni, stb. Elvoltam vele egy bő fél napot - és kértem érte 2000 forintot. ( az anyag + plusz egy kis munkadíj)
Erre kapásból adott nekem egy 20 ezrest.
Mondom neki, nagyon elnézte azt a pénzt, mert ez tízszer annyi.
Azt mondta erre,
ő egyáltalán nem nézte el, és direkt ennyit is szánt, mert ezekért a munkákért ott náluk otthon (Düsseldorfban lakik) a kihívott iparos (magyar pénzben átszámolva) ezekért a dolgokért nagyjából ennyit kért volna el.
Hát köszönöm szépen - mondtam. Aztán még sokszor felhívtak ezért-azért, mindenféle javításokért, de náluk mindig örökre elkötelezve éreztem magam.
Ők nem voltak pitiánerek!