A siklócsapágytipus alapvető "népbetegsége", hogy - vagy szinterbronz, - vagy nem.
Az olcsóbbak többnyire sosem azok.
Míg a szinterbronzot gyárilag átitatják kenőanyaggal, és azzal "elmegy az idők végezetéig",
a csak simán rézcsapágyasok működésük közben elég hamar kiszáradnak és akkor egy az egyben begyógyulnak.
Bár az ilyen rézcsapágyas fajta még idejében "szól", ámde ki figyel az ilyesmire oda?
Amikor már morog, krákog, nyekereg és nyikorog a szerkezet, na akkor kellene neki a varrógép-olaj.
De sokan csak akkor észlelik a bajt, ha nagyon csend van ... aztán pukkanások, füstszerű köd, és ahogyan azt írtad - "kifut a leves".
Évente egyszer sose lenne a gépek ártalmára a teljes portalanítás és a ventilátorcsapágyak átnézése.
Nekem nemrég elkezdett szarozni a videokarim.
Nem sokat foglalkoztam vele, de aztán vettem egy jobbat és egyszer kicseréltem.
S amikor a régit nézegetem - hoppá! - a ventije már el sem indult a chipen.
Aztán amikor leszedtem a hűtőbordájával együtt, a szilikonpaszta alatta igencsak ki volt száradva, a proci teteje meg kissé "napbarnítottá" lett. Szó ami szó, már egy jó ideje nem mehetett a ventilátor.
Nekiálltam beolajozgatni meg ilyesmi, de akkor se minden pozicióban indult el. Van neki egy pontja, és ha ott áll meg, akkor "kézrásegítéses". Vagyis röviden - szar!
Azt talán mondanom sem kell, az esetek 90%-ban mindig ott állt le, hogy utána önmagától már soha el ne induljon. Persze hogy nem lehet folyton kézzel buzerálni, meg állandóan a leszedett oldalú géppel nyomulni. Egy ócska venti miatt....
Legjobb venti a kissé drágább, de golyóscsapágyas. Ha az be van olajozva, évekig nincs gond vele.
[ Szerkesztve ]