A tervezett avulás például egy tök érdekes kérdés. Részemről én hiszek is benne, meg nem is. Maradva az autós példánál, régen sem az örökkévalóságnak gyártották őket, nyilván senki sem gondolhatja, hiszen akkor is mindenki pénzből élt, és pénzből nőttek a cégek. CAD, szimulációk és egyéb modernkori tervezési módszerek hiányában, plusz kezdetlegesebb gyártástechnológiák miatt nyilván nem tudták annyira „szűkre” szabni a dolgokat, míg manapság meg tudják tenni. Kénytelenek voltak jobban felültervezni, mert sokkal rosszabb, ha a sorozatgyártás beindítása után derül ki, hogy 1000 km után csapágyas a motor az elégtelen olajzás miatt. Stb. Nézzétek meg például, hogy anno egy M10-ben mekkora tartalék volt, lényegében ugyanazt a blokkot össze-vissza tudták skálázni.

Mi van ezzel szemben manapság? Mindent szinte dekára ki tudnak mérni, szimulálni, tesztelni. Minden gyártó előtt ott lebeg a literteljesítmény maximalizálás / fogyasztás (emisszió) minimalizálás, és ehhez jön hozzá, hogy lehetőleg amennyire lehetséges legyen karbantartásmentes is a motor. Tiszta ciki, hogy az olajcserével is még mindig fárasztani kell a vásárlókat.

A láncos vezérlések sem azért szarok manapság, mert elfelejtettek láncot gyártani. Ott lenne most is a vastag/duplaszéles lánc (bocs, jobb kifejezés, hogy megfelelően beméretezett), amivel örökélet+1 nap, de a biciklilánccal lehet fogni 1 eurót autónként és 0,5%-ot a fogyasztáson, tehát végső soron a CO2-n. Ez utóbbi talán még fontosabb is, mint az 1 euró. És ezt igazából végig lehet zongorázni annyi alkatrésszel.