Amikor bnőmmel első pár hónapja (5) jártam, és felkerültünk Pestre egyetemre, akkor történt egy akkor számomra furcsa eset. Szokásos felállás, csináltam este a beadandóimat, vagy éppen zh-ra készültem miközben este elment bulizni a barátnőkkel. Úgyvolt, hogy pénteken miután megírtam a zh-t, együtt megyünk busszal haza délután. Szóval másnap délután hívogattam, ki volt kapcsolva, nem tudtam mire véljem, végül hazamentem egyedül. Aztán este kaptam egy sms-t, hogy megbetegedett és egy korábbi busszal ment haza. Ezt már végképp nem tudtam kilogikázni. Azután egy napig semmi, én már tiszta ideg voltam, azt gondoltam lehet szakítani akar. Végül szombat este írt, hogy menjek át, láthatóan semmi fizikai gondja nem volt, csak lelkileg nem volt rendben. Megvigasztaltam, nála aludtam és úgy tűnt minden rendben van, ő is úgy szeretett mint máskor, vagy talán mélyebb kötődéssel volt felém.
Másfél évre rá árulta el, hogy aznap éjszaka a buliban összefutott egy volt szerelmével, együtt buliztak, és csókolóztak. Azután másnap nem tudta hogy mi legyen, elbizonytalanodott. Szombaton sikerült döntenie, hogy engem választ, persze akkor én erről semmit sem tudtam. Bárcsak sohasem árulta volna el, de szerintem önző volt részéről, mivel nem bírt együtt élni a titokkal. Akkor volt bennem egy törés, amit nem is igazán fogtam fel, de akkor úgy éreztem hogy felszállt a rózsaszín köd, megbíztam benne továbbra is, de valami elveszett.
De utólag úgy tekintek rá, mint egy tapasztalat, hogy maradéktalanul senkiben nem lehet megbízni. És ezen már semmi nem fog számomra változtatni. Mindenki hazudik!

／人◕ ‿‿ ◕人＼