Nyugodtan lehet, én már annyira ki vagyok fogyva az ötletekből. Szerencsére ritkán vagyok a lelki szemetes státuszban. Amit mondasz, az meg esetemben pont nem azt hozza, sőt, pont, hogy eleve így közelítenek felém: én vagyok az érdekes ufó, akinek sok érdekes hobbija van, sok szép, érdekes és különleges helyen járt, amikről érdekfeszítően, humorosan tud beszélni, meg egyéb témákban is mély, intelligens, komoly párbeszédet lehet vele folytatni (ami a pasijukkal nem megy), meg amúgy kedves, jófej, rendes; de otthonra nem kéne. Néha olyasminek érzem magam, mintha csak valami fűszernek, "életadaléknak" tekintenének: csak olyan dolgok kellenek belőlem, amit a kapcsolatukban nem kapnak meg (érdekes helyek, kalandos történetek, intelligens diskurzus), más már belőlem nem, és maradnak a meglévő kapcsolatuknál. És ezt nem értem, hogy miért. Miért csak ufó és életadalék vagyok, és miért nem potenciális párkapcsolati alany? Pár dolog máshogy van nálam bekötve, nem mindig értek más embereket, de a nőket viszont abszolút nem. Néhány ismerősömmel már végigjártuk ezeket a köröket, de általában ultima ratioként az "el vagyok átkozva" maradt csak.
Szenvedély, cél van bőven, több hobbim és célom van, mint időm. Köztük ott van elég macsónak a motorozás is, a gépem elég tiszteletet parancsoló (bár ezt inkább csak a férfiak tudják értékelni. Meg a veszélyét. Sajnos a mostani sok halálos motoros balesettel főleg). A szokásosabb hobbik (idegennyelvek, filmek) mellett vannak érdekesek is jószerével: szeretek utazni, világot járni, érdekes, szép, különleges helyeket és dolgokat felfedezni (nálam ez a fotózás lényege, nem a technikai oldal: ami szépet, érdekeset látok, azt másoknak megmutatni, átadni). Kedvem lenne ahhoz is, hogy egy-két évre abbahagyni a munkát, szerezni valami leselejtezett katonai terepjáró könnyű tehergépkocsit (Unimog sajnos már magában közel a 3.5t-s határhoz, Pinzgauer drága, C303 ritka, UAZ452 túl szovjet és szűkös, más lehetőségeket még mérlegelek), expedíciós lakóautóvá átalakítani, és járni a világot vele, felfedezni megannyi helyet és a világ megannyi szépségét... Az ezekről beszélés sem gond, mindig érdeklődve hallgatják. De itt vége is van.
És itt jön az, hogy nem értem. Van pl. egy lány, akivel régóta jóban vagyok, amikor találkozunk és beszélgetni kezdünk, fél óra alatt meg se áll a mutató. Van pár közös hobbink (pl. mindketten beszélünk japánul, egy nyelvtanfolyamról ismerjük egymást). Érdeklődve szokta kérdezni és utána hallgatni, hogy merre jártam és mit láttam legutóbb. Nemrég barátnői fülembe jutott sugdolózásaiból hallom, hogy megint szakított, majd egy kicsivel később egy újabb sráccal jött össze, meg hogy "kivel nem járt még?". Nem sokkal később valahol pont összefutottunk, s megláttam az új srácot. Egocentrikus antipatikus "mi a faszomat nézel geci?" tekintetű hipszterköcsög. Ezzel? Én meg számításba sem jövök?
Vagy szomszéd srác. Nem ismerem túlzottan, de kocka, naphosszat gép előtt ül. Bamba, tohonya fejű, jónéhány pluszkilóval. Szüleivel lakik. S olyan dögös kiscsaj jár hozzá, hogy azon se lepődnék meg, ha a foglalkozása modell lenne.
Does not compute.
Mercutio: melyik off, mert van pár: fotós, fotós-talis, nőügyes, még off-off, lehet válogatni
Macsó fellépés? Oké. Sokszor megtörtént eset: megérkezek vhova motorral. Csaj odanéz. Leszállok, veszem le kesztyűt, sisakot, maszkot, szemüveget teszem vissza. Csaj kifejezéstelen fapofával még mindig stíröl. Ránézek, rámosolygok: elfordul / ráköszönök: elfordul és nem válaszol, elmegy.
Namostmivan?
Pollai: lehet, hogy nekem is ezt kéne bepróbálnom
[ Szerkesztve ]
Fotóim és kalandjaim a világ körül: https://www.facebook.com/fmartinphoto/