"de nem érezted annó olyannak"

Persze, mert akkoriban az átlagautó még szarabb volt. De ha vezetnél egy mai komolyabb autót dinamikusan egy adott útvonalon, utána ülnél át az E39be, akkor éreznéd a különbséget, zavarna hogy nem jó a régebbi. Lehet nem tudnád megmondani hogy mi az oka, de éreznéd.
Az E39 fejlesztése a 90es évek elején indult, a CAD rendszerek még gyerekcipőben jártak, szimuláció dettó, primitív dolgokat tudtak csak megnézni, a fejlesztés inkább megérzésen, tapasztalaton és próbálkozáson múlt.

Az i4 az első csavartól kezdve a virtuális térben született, komplex szimulációk sora futott le már az első prototípus megépítése előtt. Manapság komplett crash, terheléses, áramlástani, zaj- és egyéb dinamikai szimulációk lehetségesek, sokkal pontosabban tudjuk hogy mi miért történik. Azon kívül eltelt 30 év, összegyűlt egy csomó tapasztalat, sokkal jobban ismerjük a worst case eseteket, arra célzottan tudunk méretezni. Például ezért is könnyebb a Tesla, mert ők ezt nem tudják vagy nem érdekli őket, konkrétan tudok olyan Tesla alkatrészt ami a mi előírt ciklusszámunknak a tizedét! tudja, de gyakorlatilag az összes ilyen. (Nem beszélve például a brutálisan szar korrózióvédelmükről, pár év és durva dolgok fognak náluk jönni).

Azt kellene megérteni hogy nem építünk felesleges anyagot az autókba. Minden egyes kiló acél, alumínium és egyéb anyag kemény pluszpénz, amit minden egyes autóba belerakunk, és mindegyiknek oka, célja, és magyarázata van.

Pazarol a világ, én meg segítek neki.