Állami szféra, így szeretlek (még jó, hogy beadtam a felmondást, így már csak morgok rajta):
Irodába tökegyedül vagyok, többiek ebédelnek. (Ez azért fontos, mert ha tudom, hogy vannak mások is, akkor a telefonnak a közelébe sem megyek )
Csörög a telefon, felveszem, hierarchia felsőbb szintjéről, hogy XY-t keresi. Mondom, nincs bent. Innentől lett érdekes a beszélgetés:
- De akkor hogyan küldözgeti be a jelentéseket? - itt már érezhető volt a hangján, hogy nem erre válaszra számított
- Otthon is van internete és levelezéselérése. Ma nem is lesz bent.
- Akkor hogyan tudok vele egyeztetni telefonon? - hangszíne érezhetően módosult...
- Egy, én nem tudom a privát számát, kettő, ha tudnám, sem adhatnám ki. Írj neki egy e-mailt, kérdd el tőle, vagy beszéljétek meg levélben.
Itt jött a feketeleves, mert ilyen flegma hanghordozást - ha nekem szánta volna, és nem csak kijött volna belőle - nem különösebben tűrök meg:
- Akkor így, hülyeségekkel együtt küldöm be a táblázatot. Szia.
- Szia.
Visszajöttek ebédről, elmeséltem, mi van. Ja, hogy politikusfeleség. Valószínűleg nincs hozzászokva, hogy valaki nemet mondjon De a GDPR akkor is GDPR
De jó, hogy nekem ketyeg a ~60 nap
Ba'jur, beskar'gam, Ara'nov, aliit, Mando'a bal Mand'alor, An vencuyan mhi. - Resol'nare