Amúgy a floppy a maga korában nem számított olyan lassúnak mint a kazetta. A kzi érzésre gyorsabban betöltött az igaz, de ha beleveszem, hogy még oida is kellett tekergetni akkor a follyp volt a sokkal gyorsabb.
Egyébként kezdetben én azt cisnáltam, hogy minden lemezgemre a Hydraload nevű turbó progit rámásoltam (két változat volt a Gerher és a Tribar) amik igazábóül a C64 startot adták vissza (A Gerher más szinekkel) és akkor már a hagyományos töltős lemezműveletek gyorsabbak voltak.
Aztán jött a verysoftboot, ami betöltése után a meghajtóban lévő lemezt total commander szerűen kilistázta, így semmitz sme kellett írni, csak az iránybillenytűkkel rámenni a kívánt filera RETURn, és automatikusan el is indította. Űrtechnikának hatott ez akkoriban, amit megfejeltem még azzal is, hogy csinálttatta megy cardridge-ot, amire ezt ráteettem (meg az egyik Hydraloadot is, ha valamiért nem akartam elindítani a progit - pl nagyobbakat amiket fejlesztettem - ) és akokr induláskor egy gomb nyomással bent volt a verysoft boot, onnan olyan volt mintha lenne egy autostartos turbótöltős norton commander a gépen., A haverok csak ámultak. Sajna anyni hátránya ovlt, hogy csak egyetlen meghajtót kezelt egyidejűleg, de azt sem szerette ha egy másik is be van kapcsolva.
Ugyanis a végefelé a C64-es időknek (ez nekem 97-98-99 eleje) már nem egy, hanem kettő, 98-tól pedig három, majd négy(!) floppy meghajtóm volt, (a nyomtató miatt csak három használatban, egy pedig tartaléknak), a haverok leghatalmasabb ámulatára. A két nagy C64-es haverom is 97-98 körül jutott az első megjajtójukhoz, mirer én már eléggé tapasztalt user volt és két meghajtóm is volt.
(aztán persze cartridgeban is vezettem, a csináltatottal, meg a TT7-es; ezekig már nagyon el sem jutottak (talán az egyiküknek még volt), mert amikor átálltam PC-re, akkor az egyikük igaz egy Pentium 1-el (nekem 366-os Celeronom volt) de még abban az évben követett, aztán idővel a másikuk is).
Inkább azt kérdezzék miért nincs szobrom, mint azt, hogy miért van...