Az Executor és a kísérő csillagrombolók a nyílt űrben lebegtek, minden bolygótól távol. Vader az Executor parancsnoki hídjáról figyelte, ahogy a többi hajó elfoglalja a fedező pozíciókat a hatalmas leviatán körül. A birodalmi flotta szabályzata kimondta: amennyiben szuper-csillagromboló is van az adott flottaegységben, azt mindenáron fedezni kell, akár a saját pusztulásuk árán is. A szuper-csillagrombolókon szolgáltak a legkiválóbb mérnökök, pilóták, parancsnokok, hivatalnokok - mind kiváló alapanyagok a Császár klónozó hengerei számára.
A kísérőhajók közben megtalálták a helyüket, Vader elégedetten látta, milyen hatékonyan működik a flotta gépezete. Már a flottába kerülés is megtiszteltetés volt minden kadét számára az Akadémiáról és senki nem akarta, hogy kivágják onnan - már csak azért sem, mert ha valaki kikerült onnan, gyakran megvádolták birodalomellenes összeesküvéssel, esetleg a vádat kiterjesztették a családjára is. Mindezeken felül a flotta minden szabad idejét a gyakorlatozás kötötte le, hogy bármilyen egyedi, vagy flottamanőver gyorsan, olajozottan működjön. Persze Thrawn főadmirális egységeivel semmi nem vehette fel a versenyt a teljes birodalmi flottában, ő olyan technikákat és időzítést valósított meg a Galaxis peremét őrző flottájában, amelynek párja nem volt az ismert csillagrendszerek között.
Vader jellegzetes csizmakopogást hallott és látta, hogy egy tiszt siet feléje. Ennek ellenére elnézett a tiszt válla fölött, ki, az űrbe, ahol a többi hajó repült rendben az Executor körül.
- Vader Nagyúr! - szólította meg a tiszt.
- Mit óhajt? - fordult meg hirtelen a Sith Lovag, fenyegetően nézve le a nála alacsonyabb tisztre. Az visszahőkölve nézett fel rá:
- Kapcsolatba kell lépnie az Uralkodóval!
- Kapcsolják az adást a személyes holokabinomba és további utasításig ne zavarjanak!
- Igenis, Nagyúr! - válaszolta a tiszt.
Vader döngő léptekkel haladt a kabinja felé. A hajón tartózkodó főadmirálisnak vagy bármilyen más magas rangú főtisztnek járt ilyen kabin a hajóosztály hajóin. Az egész kabin nagyon tágas volt, lakója gyakorlatilag bármit berendeztethetett - Vader nyilvánvaló okokból egy kondicionáló egységet és holokabint építtetett ez Executorra - ezt a hajót csak ő használta a Birodalom hierarchiájában magasan állók közül. Volt elképzelése arról, mit akar a Császár, de inkább érdeklődve, semmint rettegve nézett a beszélgetés elé.
A holokabinba érve fél térdre ereszkedett és várta az adás megérkezését. A holo adó-vevő jelezte a másik oldal számára a jelenlétét, de az Uralkodó szándékosan megváratta tanítványát, hogy ezzel is éreztesse neheztelését. Végül Vader Kabinjában megjelent Palpatine csuklyás arca, a jól ismert, sárgán világító patkányszemekkel.
- 20 év építőmunkája veszett kárba! - tajtékzott a Császár. - Ott voltál a Halálcsillag fedélzetén és nem tudtad megakadályozni a pusztulását!
- A pilótával volt az Erő, Mesterem! - válaszolta Vader.
- És veled nem, Vader Nagyúr? Nincs már Szenátus, amivel irányíthatnám a Galaxist, sem a Halálcsillag, amivel kikényszeríthetném akaratomat! Szerencsére előre láttam ezt a végkimenetelt és tettem lépéseket a megoldás felé - mennydörögte az Uralkodó. - Hasonló gyengeség soha többet nem láthat napvilágot semmilyen technikai eszközünkkel kapcsolatban sem! Most pedig új küldetést kapsz: felkutatsz minden Lázadót és mindegyiküket elpusztítod; nem csak a Lázadókat, hanem az utódjaikat, mindenkit, akivel valaha kapcsolatba kerülhettek! Bármilyen eszközt felhasználhatsz erre, akár a Birodalmi Hírszerzést is, de az utolsó szálig pusztulniuk kell! Ne okozz még egyszer csalódást, Vader Nagyúr!
- Mi legyen a pilótával, Mesterem, aki a találatával felrobbantotta a Halálcsillagot? - érdeklődött a Sith Lovag.
- Csak egy szerencsés Lázadó, pusztítsd el a többivel együtt! Ne maradjanak nyomaik! Ne okozz még egyszer csalódást, Vader Nagyúr! - nyomatékosította a fenyegetést a Császár, majd bontotta az adást.
Felületes szemtanúnak nem tűnt volna fel, de Vader megérezte a félelmet Palpatine tirádája és dühe mögött, amikor a pilótáról beszélt. Olyan páni félelmet, amelyet csak akkor látott a mostani Császáron utoljára, amikor a Coruscanton Mace Windu mester legyőzte Palpatine-t a fénykard párbajban, amit egymással vívtak. Palpatine akkor megrettent, hogy félrecsúsztak a tervei és meghalhat. Ha Vader nem lép közbe, valószínűleg így is történt volna, Windu mester lila pengéje az akkor még főkancellár Palpatine torka felé tartott, amikor Vader fénykardja átszelte a Jedi mester alkarját. Vader elhatározta, hogy utánajár a részleteknek, mert érezte, hogy itt valami nem stimmel. Miért fél az egyik valaha élt legnagyobb Sith egy Lázadó pilótától, méghozzá halálos rettegéssel?
Vader a hírközlőn parancsot adott, hogy ha kell, a föld alól is, de hozzák a színe elé Boba Fettet, vagy Kos'hk-ot. Ez a két fejvadász a Galaxis legrettegettebb alakja volt a Császár, Vader és Xizor herceg után. Hosszú évek alatt kialakult reputációjuk szinte garantálta, hogy a célpontul kiszemelt személy a megbízó akarának áldozatául esik: meghal, fogságba esik, vagy hasonló szörnyűségek. A két fejvadász nem ismert lehetetlent, nem voltak erkölcsi vagy morális megfontolásaik, csak üzletiek, márpedig az ő szótáraikban csak nagyon a vége felé szerepelt a "kudarc" című bejegyzés. Boba Fett egy két lábon járó arzenál volt, de ügyelt arra, hogy a műveletei sebészi pontosságúak legyenek - a megbízók nemigen szerették, ha a járulékos veszteségek miatt nyaggatták őket, így ha nem volt muszáj, kifejezetten csak a célpont szenvedett a műveleteitől, míg a családtagokhoz, ismerősökhöz általában nem nyúlt. Ő sok időt használt fel arra, hogy rendesen feltérképezze a célpont napirendjét, szokásait, majd ezekbe beépülve érte el célpontját.
Vele szemben Kos'hk maga volt a megtestesült, nyers erőszak. Igen ritkán vállalt el foglyul ejtési megbízásokat, jobban szerette az ölést. Kifejezetten hírhedt akciói közé tartozott, amikor egy dezertált koréliai tisztet kellett eltenni láb alól: az akció során Kos'hk és bűntársai szinte felrobbantották a kocsmában a boxot gépkarabélyokból leadott sorozatokkal, nem kegyelmezve senkinek, aki ott, vagy a környéken ült. Kos'hk később drágán megfizetett ezért az akcióért, de előtte még az is megesett, hogy a célpont egy szállodában volt, Kos'hk pedig az egész épületet felrobbantotta, hogy biztosra menjen.
Néhány óra múlva Vader kabinjának ajtaja kinyílt és egy birodalmi tiszt jelent meg a kondicionáló egység előtt:
- Nagyúr, Boba Fett a fedélzeten van! - jelentette.
- Engedjék be! - parancsolta Vader.
- Igenis, Nagyúr - felelte a tiszt, majd egy meghajlást követően az ajtó felé indult és intett, hogy a vendég beléphet.
Vader a kabinja ablakából nézte a csillagmezőt, amikor megszólalt a fejvadász:
- Mit parancsol, Nagyúr?
- A Halálcsillagot felrobbantó pilóta nevét és tartózkodási helyét akarom! Semmilyen más birodalmi tisztnek nem jelentheti, amit sikerült kiderítenie, csak és kizárólag nekem! A hajó hírszerzési tisztjétől kap egy ideiglenesen érvényes adatkártyát, amellyel még az Ubiqtoratus központokba is beléphet, amennyiben szükséges. Ettől függetlenül ne keltse fel a birodalmi erők kíváncsiságát és senkinek nem beszélhet arról, milyen megbízást teljesít és kinek. Szolgálataiért százezer birodalmi kredit üti a markát, de két héten belül itt legyen az információkkal!
Boba Fett hírnevével ellentétes lett volna, ha hanyatt esik az ajánlattól, de közel volt hozzá. Százezer kredit óriási összeg volt, gyakorlatilag bármivel felszerelhette volna a hajóját, a Slave-1-et, ha teljesíti a küldetést. Ugyanakkor az is leesett azonnal neki, hogy Vader számára ez az információ nagy fontossággal bír. Az is feltűnt neki, hogy Vader nem birodalmi fejvadászokat használ ehhez a művelethez, vagyis a Birodalom nem tudhat erről a megbízásról. No és persze a határidő sem tág, tehát minden mást félre kell tennie, amíg ennek az ügynek a végére nem jár...

A tartalomgyártók és a mögötte álló pénzmágnások idióták és szemétládák.

Valamikor a tényleg nagyközönségnek szánt Internet hajnalán az emberek rájöttek arra, hogy a szórakoztatóipar produktumai megoszthatóak, ha digitális formában manifesztálódnak. Én még emlékszem a fizetős FTP szerverek idejére, emlékeim szerint ezek voltak az elsők, amelyek elkezdték digitális formában terjeszteni a tartalmakat. Mivel ezeket könnyű volt levadászni, a nagyközönség elkezdett olyan irányokba fejleszteni, amelyek nem voltak annyira szem előtt és megszületett a Napster. A Napster elsősorban zenei állományok megosztására készült, nagyon sok indie és ismeretlen zenekar általa vált ismertté - nem csak külföldiek, de magyarok is (akik aztán nem rühelltek bepucsítani a kiadóknak és jártatni a szájukat az mp3, a letöltések és a Napster ellen). Volt olyan magyar indie-folk zenekar, amelyik egy Artisjus demonstrációra érkezők között üres CD-ket osztogatott, majd a prezentáció során egyet beraktak egy lejátszóba, de nyilvánvalóan semmi nem szólt, ezzel "bizonyítva", hogy a hamis CD rósz... Aztán a Napstert egy amerikai metalbanda vezetésével lelőtték - ezt a bandát azóta is rühellem. A Napster még mindig szerverközpontú volt, ezért vált lehetségessé a lelövése, így a nagyközönség tovább kutatott, fejlesztett és megszületett a Direct Connect. Az alkalmazás már közvetlen kapcsolatot biztosított az egy hubra csatlakozó userek között és ha egy hubot lelőttek, nőtt a helyére másik (egyébként ma is sok-sok hub működik világszerte). A felhasználó kijelölt egy könyvtárat, amit meg akart osztani, a többiek láthatták a benne foglalt file-ok listáját és kiválaszthatták, mit akarnak letölteni - immár nem csak mp3-mat, hanem akármit: filmet, könyvet, szoftvert akár. Lényeges, hogy a hub-on nem kellett már tartalmakat tárolni, azokat a DC-userek közvetlenül érték el egymásnál, a hub csak a felhasználók összehozását biztosította. Természetesen a következő lépés a torrent kifejlesztése volt, egy nagyon hálózat-optimalizált protokollé és kliensé, amely - ha nem állítottunk be korlátozásokat - a teljes sávszélességet képes volt kihasználni (majdnem). Ezt úgy oldották meg, hogy egy megosztott állomány darabkáit nem egy felhasználótól töltötte a kliens, hanem egyszerre több usertől, így kivédve az egyes usereknél meglévő upload sávszélesség korlátokat. A torrent állományokat egy tracker biztosította, ott történt a regisztrálása annak, melyik darabka kinél van meg. A trackernek szintén nem kellett tartalmakat tárolnia.

Érteni értem, mit és miért csinálnak kapitalista cégek.
Azt kevésbé, hogy miért kell megvárniuk, míg a piac pofánvágja őket.

Nem kell messzire mennünk, itt a lapcsalád oldalain is olvasható volt a Synology története, amely kénytelen volt visszatáncolni attól, hogy csak saját márkás tárolókkal lehessen használni a NAS-ukat, miután az eladások bezuhantak.

Úgy tűnik, a Microsoft is rázza a pofonfát: kitalálta, hogy a Word default save lokációja a OneDrive lesz ezentúl. Igen, kikapcsolható, igen, kitallózhatom a lokális könyvtárat, de nem ez a lényeg. Ez egyrészt rettentő erőszakos terjesztése a felhős szolgáltatásoknak, másrészt a legpofátlanabb adatrablás. Nem lepne meg, ha megint előkerülnének bizonyos aggályok a cég monopolhelyzetével kapcsolatban... A hab a tortán már csak az lenne, ha ezt úgy csinálják meg, hogy csak utólag lehet opt-out-olni, telepítéskor nem.

A mai napon nagyon tele lett a pohár a sok ostoba hardvergyártóval. Már legutóbb is kiakasztó volt, hogy a Roccat vezeték nélküli fülest csak úgy lehet üzembe helyezni, ha a Swarm nevű programot feltelepítem. Mindemellett állandóan megy a monitoring módja, így akárhová is állítom a mikrofon érzékenységét, gyakorlatilag ordítanom kéne, hogy ne csak 1-2 szótag menjen át.
Ma kénytelen voltam venni másik egeret venni, mert a Logitech MX Master 3 egyszerűen kilyukadt a hüvelykujjam alatt, holott sosem használtam az ott lévő gombot. A választás a Steelseries Rival 3 vezeték nélküli egérre esett, egyszerűen nem akartam 40 rugót fizetni egy újabb MX-ért, amit ráadásul nem tudok használni a korábbi Unifying receiverrel.
Nos, Linux alatt bedugtam a vevőt USB-be, kiválasztottam a nekem tetsző kurzorsebességet és használtam az egeret. Na ez Windows alatt megoldhatatlan feladat, egér nem mozdul, majd a Windows feldobja, hogy rakjam fel a Steelseries GG-t. Természetesen ezzel sem indult el az egér, át kellett váltanom BT-re, csatlakoztatni. Aztán visszaváltottam rádiófrekvenciára, hogy úgy működik-e - működött. Befejeztem a játékot, vissza Debianba, BT-n nem csatlakozik, rádión nem megy. Vevő ki-be és minden frankó.

Néha-néha megesik velem, hogy felvillantom a múlt 1-2 pillanatát itt a Logouton, most is ezt fogom tenni. Nem öncélú magamutogatás lesz, és ígérem, lesz durranás a végén (ha nem is mindenkinek, de néhány olvasónak biztosan).

Azt hiszem, olyan 8 éves lehettem, amikor először találkoztam számítógéppel. A hétvége valamelyik napját apámnál töltöttem, aki ebéd után elvitt egy barátjához, akinek volt számítógépe. Halvány gőzöm sem volt róla mi az, de hát persze, menjünk.
Nos, az volt életem első találkozása egy ZX Spectrummal és természetesen falbontóztunk - más játék nem volt a helyszínen. Természetesen ezek után nagyon vártam a hétvégéket, hogy tudjunk falbontózni - felváltva játszottunk apámmal.

Aztán az egyik alkalommal már nem a kis fekete gépet találtuk ott, hanem egy bézs színű, sötétbarna gombokkal, világosabb barna "F"-gombokkal ellátott gép - egy Commodore 64. Elsőre kissé lefitymáltam, hiszen a Speccy billentyűzetére rá volt nyomtatva a teljes parancskészlet, sőt, még arra is volt utalás, milyen módban lehet azokat bevinni. Persze, ezzel akkor még nem voltam tisztában, ezt később tanultam meg...

...ha már a Microsoft nem vigyáz. A Windows 11-re kiadott KB5063878 számú frissités nagy méretű írás esetén (>50 GB) hazavághatja a háttértárat, legyen az SSD vagy HDD. Háromféle tünet lehetséges: a) nem történik semmi, minden megy tovább, b) írás közben a háttértár eltűnik a rendszerből, majd 1-2 reboot után visszatalál, de esetleg összekócolt filerendszerrel, és c) sehány reboot nem hozza vissza az eszközt, kompletten kinyiffan. Ennekokán erősen javasolt a fenti frissítés eltávolítása és a frissítések szüneteltetése, amíg a Microsoft feltárja a hibát és remélhetőleg kiad egy jobb frissítést.
A leginkább veszélyeztetettek a Phison vezérlős egységek, de nem csak azok, így ajánlott az eltávolítás.

Némiképp fenntartásokkal kezelem azt, amit az Autoexpress oldalán olvastam, de mivel egyre inkább trend lesz (vagy azt jelez előre), mindenképpen van véleményem róla, pláne, hogy sokszoros áttétellel, de érintheti a magyar gazdaságot is.

Az említett autós portál szerint a VW az ID.3 Pro és Pro S esetében az autót 201 lóerősként adja el, de ha valaki szeretné kihasználni a teljes, 228 lőerőt, annak még fizetnie kell: havonta £16.50-et, vagy lifetime £649-et. A BMW már csinált hasonlót és egy bizonyos szempontból még az is elfogadható, hogy ezentúl a gyártóknak nem kell 3-5 különböző teljesítményszintű motort kifejleszteniük, hanem tulajdonképpen 1-el lefedhető minden igény és ugye a különböző teljesítményeknek más-más áruk van. A lifetime előfizetés egyébként az autóhoz kapcsolódik, nem a tulajdonoshoz, aki kifizeti.
Ami viszont problémás, hogy a német gyártó a hivatalos szervek felé 228 lőerősnek jelentette be az autót, ami viszont már felvet jogi kérdéseket, ha ezt követően viszont 201 lóerősnek adja el. Ugye egyrészt biztosítás kötésekor nem mindegy, mennyi az annyi, plusz esetleges károk rendezésekor sem, harmadrészt meg a vásárló nem azt kapja, amit tulajdonképpen a VW bejelentett. Ezen felül biztosan lesznek, akik meghackelik a lefojtott rendszereket - na ilyenkor mi a pálya? Értem, hogy a gyártói garancia esetleg ugrik - ha van még -, de mi lesz a biztosítással?

A Császár elégedetten nézett ki a végtelen csillagmezőre. Mint oly sokszor, most is szinte teljes sötétség uralkodott a trónteremben - mint az Uralkodó lelkében, amely visszatükröződött a csuklyás, fekete köpenyben is.
Miközben az Endor szépen lassan beúszott az ablak elé a Halálcsillag forgásának köszönhetően, Darth Sidious visszagondolt minden lépésre, ami végül a Lázadás eltiprásához és a Felkelők Szövetségének megsemmisítéséhez vezet.

A Lázadók hiába pusztították el az első Halálcsillagot, a vadászokkal és bombázókkal végrehajtott támadás felfedte a Yavin 4-en lévő bázist és a birodalmi flotta orbitális tűzcsapást mért a holdra. A blokádot csak nehezen tudták áttörni a számbeli és technikai hátrányban lévő Lázadók, sok áldozatot kellett hozniuk a menekülésért cserébe. Jan Dodonna tábornok, a Halálcsillag elleni támadás tervezője fogságba került és a Lusankyára vitték, további sorsa felől nem hallott senki. A Lázadók maradéka végül többszörös megtévesztéssel sikeresen elszakadt a birodalmi erőktől. A Halálcsillag elleni támadás hősei kitüntetésben és előléptetésben részesültek, noha Chewbacca visszautasította az előléptetést - a vukik komolyan veszik a mások életét védelmükbe vevő esküket. Előléptetése esetén ő lett volna a Szövetség nagykövete a Kashyykon, de akkor távol került volna Solótól, aki tábornoki címet kapott és ebbéli minősítésében a Lázadók további hadműveleteinek koordinálása lett a feladata.
Megelőzendő, hogy a birodalmi erők megint blokád alá vonhassák a bolygót, a Szövetség a letelepedés után azonnal telepített egy v-150-es ionágyút. Órmótlan nagy és nehéz fegyver volt, mondhatni prototípus, de a Needa-család és az Avenger csillagromboló több tisztje is beszámolhatott a hatásosságáról. Lorth Needa az árulásáért - hagyta megszökni a Millenium Falcont - az életével fizetett, a Needa család pedig államellenes cselekményekért elvesztette minden vagyonát és földönfutóvá vált. A legmagasabb katonai poszt, amit betölthettek, a Coruscant körüli tükörrelé állomások felügyelete lehetett.
Palpatine bosszúsan gondolt vissza arra, hogy a hoth-i vereség megtanította a Lázadóknak: nincs bolygó, amin biztonságban lehetnének, ezért az űrben kell maradniuk, ahol nem semmisíthetők meg egyetlen csapással. Lakott bolygót nem választhattak bázisul, hiszen a bolygó lakói fizették volna meg az árát a Felkelők befogadásának, a lakatlan bolygókra - legyen az bármennyire szélsőségesen lakhatatlan is - pedig a Birodalom kutaszdroidokat telepített.
Aztán halvány, de kegyetlen mosolyt csalt az Uralkodó arcára, amikor visszagondolt a Toprawa történetére. Ezen a bolygón a Birodalmi Titkosszolgálat egyik Ubiqtorate bázisa volt, amelyet már látótávolságba megközelíteni is művészet volt. Minden Ubiqtorate bázis rendelkezett az első Halálcsillag tervrajzaival és az ilyen helyeken szolgálók családjait szoros őrizet alatt tartotta a szolgálat, nehogy eszükbe jusson lepaktálni a Lázadókkal. Sajnálatos módon egy transzportot baleset ért: a navigációs számítógép hibája miatt egy hiperűrugrás az Ord Pardron Napjának közvetlen sugárzási zónájában végződött és kivétel nélkül mindenki meghalt. Mivel az Ord Pardronon jelentős Lázadó sejt létezett akkoriban, ezt az információt azonnal eljuttatták a toprawai Ubiqtorate bázison szolgáló birodalmi tiszteknek, akik közül jónéhányan a Birodalmat okolták családjaik elvesztéséért. A bázis ezután átsugározta a Halálcsillag terveit egy aszteroida-mezőben rejtőző titkos Felkelő támaszpontnak, ahonnan azt továbbították az ott elszáguldó Tantive IV-re. Mindemellett a Toprawa volt az a hely, ahol a Halálcsillag szuperlézerét is kifejlesztették, noha a megépítésére nem itt kerítettek sort. A Lázadók neszét vették egy birodalmi találkozónak a mélyűrben, ahol több nehéz hajó és szállító adott randevút egymásnak, így odaküldtek egy A-szárnyú felderítőgépet, próbálja meg beazonosítani a találkozón részt vevőket és az odavitt felszerelést. Noha a felderítő minden hajót és rakomáynt beazonosított, a Felkelők ekkor még nem tudták teljesen biztosan, mi készül ott. Okulva az esetből, a Birodalom aknamezőket telepített a rendszer köré, amelyek könnyedén végeztek volna akár az Executorral is.
A Toprawán a Birodalom kegyetlen bosszút állt. Minden infrastruktúrát leromboltak, ami egy modern civilizáció fenntartásához szükséges, egy kholmfűhöz hasonló növénnyel beszórták az összes mezőgazdasági területet, amelynek egyetlen célja az volt, hogy minden más növényi életet meggátoljon, a lakosságot tömeges kivégzések során megtizedelték. A megmaradtaknak élelmet szállítottak a Birodalomból, de azokat csak hosszas könyörgés és jajveszékelés után vehették csak át.

A szoftvervilág egyik legnagyobbja szenvedett el sikeres kibertámadást. Persze aki nem tanul...

Általában a rosszindulatú kódok igyekeznek minél kisebbek lenni, kerülve a feltűnést. Eklatáns példa az SQL Slammer, ami assemblyben készült és mindössze 376 byte méretű lett a végrehajtható állománya, 2003-ban globálisan lelassította az Internetet (közvetve).

Nos, a mostani malware az ellenkező irányt választotta, a teljes mérete 85 GB. A szerzője nem más, mint a WB Games, megjelenési formája pedig az általuk 2 éve kiadott Hogwart's Legacy című játék. Még talán valamikor tavaly wishlistre raktam Steamen, viszont az éppen aktuális vélemények és fórumtémák miatt a beszerzés most biztosan szünetelni fog. Ennek folyományként megeshet, hogy bizonyos részletekben tévedhetek, de a fő problémában nem.

GDPR, szerződés

Ha jól értettem a Steam egyik kapcsolódó fórumtopicját, a játék talán sandbox lehetett a megjelenése idején, de nem sokkal ezelőtt egy frissítés után mindenféleképpen kell hozzá az online jelenlét és WB Games fiók összekapcsolva a Steammel, valamint a frissített EULA egyértelművé teszi, hogy adatgyűjtés zajlik a játék ideje alatt és ha valaki ki szeretne ebből lépni, akkor itt és ott megteheti. Ez már önmagában sérti a GDPR-t, mert világosan meg van fogalmazva, hogy adatgyűjtés csak a felhasználó beleegyezésével történhet. Ha netán valakiben kétség merülne fel: nincs az az EULA, amely a tövények felett áll, miután a GDPR-t minden EU tagállamnak implementálnia kellett. Egyébként a megadott linkek nem vezetnek olyan oldalakra, amelyekről ki lehetne kapcsolni az adatgyűjtést. Ennek "megoldásaként" a Steam kapcsolódó topicjában valaki belinkelt 2 oldalt, ahonnan el lehet jutni a kikapcsoláshoz - 4 link mélységben. Ismert taktika non-EU-s cégek honlapjain: mire eljut a user a tényleges kikapcsolást lehetővé tévő oldalhoz, feladja a szándékot. Mindezeken felül a cég fenntartja magának a jogot az EULA módosítására, amit a felhasználó tudomásul vesz, ha játszik a játékkal, továbbá bármikor korlátozhatja bárkinek a játékhoz vagy annak bármilyen részéhez a hozzáférést.