Bond az Bond. Bond a szmokingtól, a gyilkos egysorosoktól, a nőktől, azonnal lecsúszó bugyiktól, irreális akcióktól, futurisztikus kütyüktől, eltúlzott, néha karikatúrába hajló megalomán főgonoszoktól Bond. Emiatt öregednek rosszul a filmek, Connery vagy Moore filmjei mai szemmel inkább viccesek, de pl. Brosnan filmjei közül az Aranyszem, vagy a Világ nem elég még most is újranézős, mindkettőben van egy emberi oldala Bondnak. Nekem az is nagyon bejött, ahogy reboot-olták a karaktert a Casino Royale-lal, mai napig kedvelem azt a filmet, és Craig baltával faragott Bondját. A Quantum csendje iszonyú béna, egyszer láttam, soha többet, ellenben a Skyfall zseniális. A felütés, az akciójelenetek, a főgonosz és annak motivációi, a végjáték, mind-mind zseniális. Bardem karaktere a tipikus-tökéletes Bond főgonosz, eltúlzott, karikatúrába hajló, megalomán, mégis hiteles, borzongató. Tökéletesen megágyaztak a következő résznek M halálával, Bond szétesésével.

Erre jön ez a sz.r, amelyben a legjobb és legikonikusabb Bond főgonoszból egy cseppet sem ijesztő pojácát csináltak, Waltz unottan, rutinból hozta ugyanazokat a manírokat, mind Landa ezredesnél, csak itt nem működött, kábé Hayden Christensen Darth Vaderével mozog egy szinten. Bohóckodás az egész film, szánalmas és értelmezhetetlen karakterekkel (Monica Bellucci miért van???), ostoba akciókkal, logikátlan történetvezetéssel. Komolyan, amikor a vonaton megvolt a nagy bunyó (bájdövéj, Bautista zseniális verőember-karakter), majd megkérdezi a nő, "és most mihez kezdjünk", röhögtem, DUGJATOK, bazmeg, úgyis dugni fogtok. És lőn, dugtak. Nem tudom, ki írta a forgatókönyvet, ki rendezte, ki volt a dramaturg, de megérdemelnének fejenként 3-3 percet Dave Bautista ellen a ringben, MMA szabályrendszer szerint.

"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."