Üdv!

A kérdésedre az a válaszom, hogy a mai világba a fényezők mér nem igen használnak egy komponensű festéket.
Akkor kis tanfolyam:
Az egykomponensű:
Annyit tesz, hogy nem kell edző, sőt az egy k-ás festékek nem is tűrik meg ha edzőt teszel bele. Úgy mondván bekocsonyásodnak. Persze itt is vannak kivételek. De ott nem keményebb lesz az anyag, hanem gyorsabban szárad. Ennek viszont vannak hátrányai is, mert akkor nem lesz olyan fényes.
Kétkomponensű:
Annak van egy A és B komponense, az A szokott maga lakk vagy festék lenni, a B az-az edző vagy szárító ki, hogy nevezi. Ezeket a megfelelő arányban kell össze keverni, hogy megkössenek. Ha kevés edzőt raksz bele a lakkba akkor az sosem fog megkötni. Esetleg kiszárad, ami nem ugyanaz. Ha túl sokat raksz bele, akkor az egy k-ásnál leírtak következhetnek be. Ezek a festékek pont úgy működnek mint az epokitt ragasztó. Abban meg biztos vagyok, hogy lezárt dobozban is megköt. Tapasztalat.
Fém felület kezelése:
Bármilyen fémet, alapozni kell felület kezelés előtt. Sőt vannak olyan fémek amiket nem is lehet akármivel. Pl.: alumínium, cink, azt hiszem a réz is ilyen. Ezekre a fémekre a normál vasra való alapozó nem is jó.
Bármilyen fémet alapozás nélkül csak egy féle képen lehet felület kezelni. Mégpedi porszórással. De ezzel a technikával nem tudom hol dolgoznak Magyarországon. Mezei fényező biztos nem fog ilyet vállalni. Mert ugyanis ott elektrosztatikusan visznek fel egy vékony por réteget, amit utána hőkezeléssel lényegében rá olvasztanak a fémre.

Csáó!

Amit a tévében ilyen műsorokban mutatnak, annak sokszor a fele sem igaz, vagy nem jó a szinkron. Tehát nem abból kell kiindulni. Jóval bonyolultabb dolog a fényezés. Mármint a minőségi.

Csak faipari témában tudok segíteni. Sorry! :-) Nem vagyok programozó. Inkább majd én kérek SOS-t számítógépes ügyekben. :-P