Sokat gondolkodtam azon, hogy mit jó erre válaszolni?
Az, hogy írunk számot, zsúlt, meg nyútont, nem sok szart ér. Tulajdonképpen ezt csak laboratóriumi körülmények között lehet jól mérni.
Ha akkora erővel szorítunk, hogy a (nem vastagon) felkent ragasztó mindenhol kicsit kiserkenjen, nekem mindig jó lett a ragasztás. Gondolom, azért kérdezte Landrider2, mert írtam, hogy ha túl nagy erővel préseljük a puhafát (egyébként csak táblásításkor van ennek jelentősége), az se jó. És biztos nem tudta hova tenni. Akkor hol a kályha? Honnan tudjuk azt, hogy ennyi már elég?
A válasz erre is egyszerű: Ha kiserkent a ragasztó (ismétlem, nem vastagon kent!), akkor már ne tovább. Keményfát nyugodtan szoríthatjuk, ahogy bírjuk.
Ezek az én tapasztalataim.
Több fa van, mint asztalos!
