Előre szólok, hogy gyenge idegzetűek inkább ne olvassák el a lentebbieket!
Leírom gyorsan a szomorú történetünket. Tanulság nincs, nem hibáztatunk senkit, így történtek egyszerűen a dolgok. Március vége felé nem jött meg időben a feleségemnek, ultrahangozták, valamit láttak, de nem tudták eldönteni, hogy mit látnak: méhen kívüli terhességet, üres petezsákot, mola terhességet. Több orvos megnézte többféle UH-géppel, láttak embriót, meg szőlőfürtszerű képződményeket. A HCG szint napról napra növekedett. Az orvos úgy döntött, laparoszkópiás műtétre van szükség, a hatodik hét környékén meg is ejtette: megkaparta a méhet, de a HCG szint csak tovább növekedett. Megint megvizsgálták ultrahanggal, és most már tisztán látszott az embrió, dobogott a szíve. Én már itt féltem attól, hogy ez a durva beavatkozás megzavarja a fejlődésben a magzatot. A 12. hétig nem volt gond, aztán az akkor kötelező ultrahangos vizsgálatot egy nagyon drága helyen csináltattuk (az orvos javasolta), és ott elég aggasztó dolgokat mondtak: rekeszsérv, hatalmas tarkóredő, kóros áramlás, valamint két ér a köldökzsinórban három helyett. Eléggé sokkolt minket, és az orvos elküldött genetikai tanácsadásra, ahol chorionbiopsziát rendeltek el. Meg is vizsgálták ultrahanggal, de nem láttak rekeszsérvet. Négy héttel később (tegnapelőtt) a chorionbiopszia eredménye teljesen jó lett, nem találtak semmilyen genetikai rendellenességet, viszont az ultrahangos képen már ők is meglátták a rekeszsérvet: egy lyuk a rekeszizmon, amin keresztül betolultak a bal tüdő helyére a hasi szervek, elnyomták a szívet jobb oldalra, és nem engedték kifejlődni rendesen a tüdőket. Mondták, hogy próbáljunk minél hamarabb dönteni a magzat sorsáról, de előtte menjünk el szívultrahang-vizsgálatra. Be kell vallanom, hogy ekkor már lemondtunk róla, mert túl sok volt a viharfelhő, a túlélési esélyek ilyen rendellenességgel nagyon alacsonyak. Ha mégis megéri a születést, és sikerül is megműteni, akkor is kialakulhat oxigénhiányos állapot az agyban, ami maradandó fogyatékosságokat eredményezhet.
A döntést egy napra rá meghozta helyettünk az anyai szervezet: elfolyt este a magzatvíz, rohantunk a kórházba. Most készítik elő a feleségemet a szülésre, reggel elindítják. 18 hetesen a túlélés esélye 0%. Remélhetőleg nem lesz semmi komplikáció, ami a páromat veszélyeztetné.
A kaparás utáni rossz előérzetem beigazolódott: a terhesség 4.-10. hete között fejlődik ki a tüdő és a rekeszizom, de ez meg lett durván zavarva, meg is lett az eredménye. Viszont a megtermékenyítés a ciklus vége felé történt, tehát az is lehet, hogy nem teljesen egészséges petesejt volt az alany, ami már épp készült leválni, ez is okozhatta a komplikációt.
Mit érzek? Már csak a feleségemért aggódok, szerencsére nincs nagy veszélynek kitéve, vérzés, fájdalom nem volt. A magzattal kapcsolatban inkább már csak megkönnyebbülést érzek, mert a 12. hét óta Damoklész kardjaként lebegett felettünk a lehetséges tragédia: súlyos fogyatékosság, korai halál. Szerencsére itt van nekünk a két hónap híján két éves kisfiunk, aki teljesen egészséges, okos, és mindig vidám perceket szerez nekünk. 
A családtervezést pedig most legalább fél évig szüneteltetjük, nem maradtunk még le semmiről.
Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Jó oké, nem kívánságműsor, de én enyhe mentretet vagy vakságot még el tudnék fogadni. Végül is az a kérdés, hogy milyen fogyatékossággal tud a gyerek még teljes életet élni?
