Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ezekről legalább van normális teszt és mérés. Egy random emagos, bababoltos, achuanos stb cucc hiába hitelesített elvileg, nem nagyon fogsz találni róla abszolút semmit. Addig nincs baj, amíg nincs baj... :U

    Na igen, az ilyen jottment ulesek csak arra jok, hogy a torvenyi kotelezettseget kipipald es a rendor ne buntethessen meg. Ezen tulmenoen 50-50, hogy baleset eseten er-e valamit, illetve baleset nelkul is lehet kenyelmetlen, nyomhat, izzadhat benne, viszkethet, konnyebben belerohadhat kajamaradek. De legalabb occso.

  • ggeleven
    őstag

    Izgi. Valahol jo, hogy a gyarto azonnal cseret ajanl fel, kerdes, hogy miert biznek meg ugyanezen gyarto barmelyik mas termekeben.

    Ezekről legalább van normális teszt és mérés. Egy random emagos, bababoltos, achuanos stb cucc hiába hitelesített elvileg, nem nagyon fogsz találni róla abszolút semmit. Addig nincs baj, amíg nincs baj... :U

  • Izgi. Valahol jo, hogy a gyarto azonnal cseret ajanl fel, kerdes, hogy miert biznek meg ugyanezen gyarto barmelyik mas termekeben.

  • lorcsi
    veterán

    Marslakócskák + C és D cseppek, de csak az őszi / téli szezonban, mert egyébként szeretik és sok gyümölcsöt esznek tavasszal / nyáron.

    Koszi, vettem a rossmannbol
    cseppeink meg vannak (D,C)

  • Ki milyen gumivitamint ( multivitamin) adott az 5 eves koru gyerkocenek ?

    Nem gumi, de nincs vele bajuk:

    https://naturesplus.co.uk/products/animal-parade-gold-multivitamin-childrens-chewables-assorted

    A kisebbik folyekony formaban kapta amig ket eves nem lett, utana o is ezt.

  • kovacsroli
    senior tag

    Marslakócskák + C és D cseppek, de csak az őszi / téli szezonban, mert egyébként szeretik és sok gyümölcsöt esznek tavasszal / nyáron.

  • Tisztázó kérdés, hogy jól értettem mindent.: Tehát ami Magyarországon bölcsi az nálatok ovi néven fut. És akkor bruttó 1 hét volt az intézményi beszoktatás nálatok. Tehát nem 1 nap.

    A mi esetünkben a csoportjába érkező néhány nyerek is eltérő háttérrel érkezik. Van aki másik oviból jön át. Vannak akik bölcsiből. És van aki otthonról. Ennek megfelelően eltérő módon vezetik végig a folyamatot az óvónők.

    "Tisztázó kérdés, hogy jól értettem mindent."

    Igen, ovinak hivom, mert igazabol tokmindegy mi a neve, intezmeny. Altalaban 6 honapos kortol lehet vinni a gyereket - van amelyikbe hamarabb, van amelyikbe csak kesobb es iskolakezdesig maradnak. Mivel a nagyobbik szeptemberi, o gyakorlatilag egy honappal az otodik szulinapja elott hagyta ott az ovit es kezdte az iskolat.

    A beszoktatas mindenhol mas, nyilvan. Az egyik oviban brutto egy het volt, a masikban volt, akinek semmi beszoktatas nem volt, volt akinek par nap. Az iskola szinten valtozo, van ahol van, nekunk nem volt, elso nap full gazzal ment.

    Ami nagyon tetszett, hogy nem szorakoznak evnyitokkal meg ilyen hulyesegekkel. Legalabbis reception-ben nem volt, remelem a tobbi evben sem lesz.

  • BiP
    nagyúr

    Általánosan:
    Köszi a reakciókat.
    Szerintem itt egy kicsit félrement a mondandóm.

    Nem azt írtam, hogy szeretném megóvni a gyerekemet minden konfliktustól, és nem is ezt várom az óvodától. Pont ellenkezőleg: pontosan tudom, hogy ilyen helyzetek lesznek, és azt szeretném, hogy megtanulja őket kezelni.

    Azért hoztam fel a két esetet, mert ez már az első napon megtörtént, ráadásul nem egy sima lökdösődésről vagy játékvitáról volt szó. Az egyik esetben ütötték, miközben sírt és láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, a másikban pedig egy nagyobb gyerek a fejét beleverte a hintalóba. Ezekből nekem nem az következik, hogy „jaj, a gyerekemet óvni kell minden rossztól”, hanem az, hogy érdemes lenne megtanulnia, mit csináljon, amikor ilyen helyzetbe kerül.

    Pont ezt nem tudom még jól, hogyan kellene egy 3-4 éves gyereknek megtanítani úgy, hogy közben ne arra neveljük, hogy üssön vissza vagy legyen agresszív.
    Szóval nem a konfliktusok megszüntetését szeretném, hanem azt, hogy legyen a kezében valamilyen eszköz ezek kezelésére. A kérdésem eredetileg is inkább erre vonatkozott.
    ------
    vans? : Azért ez is kemény történet... :( Azt gondolom ez már messze radaron felüli eset és egyáltalán nem kenhető el.

    Vérboci : Túlféltésről szó sincs. Én 20 percet tudtam maradni. Feleségem maradt vele ebédig. Ekkor ért véget a móka .
    Egyébként otthonról (tehát nem bölcsiből) induló gyerek ELSŐ napján berakni egy full idegen környezetbe aztán otthagyni... Szerintem ez totál abszurd. Ezt az óvónők sem javasolták. Én nekik hiszek. ;)
    -
    Még egy fontos adalék ami talán nem kapott hangsúlyt. A nagyok... 5-6 évesek az másik súlycsoport. Szóval igenis figyeljenek oda mert súlyos sérülést tudnak okozni.
    Rosszaság az nálunk is van, de tegyünk különbséget egy homokszórás és egy agresszív bántás között.

    BiP: Senki nem hibáztatott senkit. Tényszerű esetleírás volt. Az együttműködést majd megtanulja, de gondolom ilyen eset neked sem fért volna bele azonos körülmények között.

    f4lcon: Amit fentebb írtam Vérbocinak. 1 nap beszoktatás? Jó egészséget hozzá.
    Az amit írsz nem általánosítható le. És nem is igaz. A konkrét esetek után haza akart jönni és utána egyfolytában nézte, hogy látótávolságban van-e a feleségem.

    blt-blog: Milyen kedves történetek.

    kovacsroli: A családi közegben volt eddig főleg. Akkor mégis mire tanítottam volna?! Ketrecharcra?! A játszótéren is szabadon volt engedve több órán át... Amikor hülyeséget csinált rá lett szólva. De a kisebb súrlódásokhoz ott hozzászokott. Viszont alapvetően nem kezdeményez konfliktust, mert kedves természete van. Meg hát erre is tanítottuk.

    ---
    Bár szűk a mintavétel, de így azért már értem miért olyanok a gyerekek amilyenek... Én azért óvatosan adnék egy ilyen óvodás korú gyerek kezébe olyan eszközt, hogy védje meg magát...mert az ő szempontjából más a szabályrendeszer megítélése.
    Biztos ismeritek a klasszikust : Vigyázz támadni akar! (South Park, akinek nincs meg...)
    Azért kíváncsi lennék itt a nagy lazaságban, ha önvédelemből kiütnék a gyereked....önvédelem volt...az ő mércéjével arányos ellencsapás.

    Egyelőre sodródunk az eseményekkel. A mai délelőtt is pozitív volt, és bár lehet botrányosan hangzik, hogy nem hagytuk ott ma sem, de az étkeztetés megrendelése is csúszásban volt ami miatt nem hagyták, hogy tovább maradjon. Hétfő-kedd magasságában már rendeződik ez is és a hétfőtől már elkezdjük kitolni az idősávot és ott is lesz hagyva egy időre...
    ---

    A félreértések elkerülése végett. Nincs gondom az ellenvéleményekkel. Tanulságos volt számomra más perspektívákat megismerni. :R

    BiP: Senki nem hibáztatott senkit. Tényszerű esetleírás volt. Az együttműködést majd megtanulja, de gondolom ilyen eset neked sem fért volna bele azonos körülmények között.

    Mivel azt írtad, hogy mindkét esetben a feleségednek kellett odamenni megnyugtatni, és egyik esetet se látta egyik óvónő se, éreztem némi felelősségrevonást.

    Nálunk nincsenek ott a szülők, még a beszoktatás alatt sem.
    2 nap voltak 2.5 órát, csüt péntek már kaptak ebédet, így délig maradtak.
    Az óvónő/igazgatónő ars poeticája, hogy minél kevesebbet búcsúzkodnak a szülők, annál könnyebben tudják kezelni a gyereket.
    (Mert a szülő elválás miatti aggódása átragad a gyerekre)

  • tildy
    nagyúr

    Tisztázó kérdés, hogy jól értettem mindent.: Tehát ami Magyarországon bölcsi az nálatok ovi néven fut. És akkor bruttó 1 hét volt az intézményi beszoktatás nálatok. Tehát nem 1 nap.

    A mi esetünkben a csoportjába érkező néhány nyerek is eltérő háttérrel érkezik. Van aki másik oviból jön át. Vannak akik bölcsiből. És van aki otthonról. Ennek megfelelően eltérő módon vezetik végig a folyamatot az óvónők.

    A beszoktatás nurseryben pár nap volt többnyire kb 2-3. Iskola esetén turnusokban kezdtek, első 2 nap fel nap . Utána már teljes. Azok kezdtek, akik már korábban os a suli pvijaba jártak, másnap és harmadnap meg az újak .

  • tildy
    nagyúr

    Tisztázó kérdés, hogy jól értettem mindent.: Tehát ami Magyarországon bölcsi az nálatok ovi néven fut. És akkor bruttó 1 hét volt az intézményi beszoktatás nálatok. Tehát nem 1 nap.

    A mi esetünkben a csoportjába érkező néhány nyerek is eltérő háttérrel érkezik. Van aki másik oviból jön át. Vannak akik bölcsiből. És van aki otthonról. Ennek megfelelően eltérő módon vezetik végig a folyamatot az óvónők.

    Nursery néven . 3 hó -4 éves kor között . Én ugyanúgy bolcsinek hívtam 3 ev alatt, ovinak 3-4 közt . Bit-blog hívja ovinak , de a hivatalos angol név nursery, amit mindkettőre használnak .
    a gyerekeim 14 hosan mentek nurserybe. 3 éves korukig privatba , ( addig csak a segelyeseknek lehetett 2 éves kortól állami), 3 éves kortól public nurserybe. A public esetén 9-15 óra közt lehettek benn , el kellett hozni. Kivéve a legkisebb esetén , aki már lehetett az iskola ugyeleteben ( egyben volt a sulival ) .

  • MrSealRD
    veterán

    "a másikban pedig egy nagyobb gyerek a fejét beleverte a hintalóba"

    Mondjuk nalunk az elso oviban ugy nezett ki a kert, hogy harom, keritessel elvalasztott reszre volt osztva, igy minden gyerek a sajat korcsoportjanak megfelelo mas gyerekekkel jatszott, nem volt ott sokkal idosebb.

    Az oviban, amit mult heten hagyott abba a nagyobbik es kezdte ma az iskolat nem volt tobb reszre osztva, de a csoportok a delelotti szabadteri jatekhoz mas idopontban mentek, igy a kisebbek nem talalkoznak a nagyobbakkal. Az csak a delutani jateknal van, amikor mar minden gyerek az udvaron van. De ilyen issue ott sem volt.

    "Amit fentebb írtam Vérbocinak. 1 nap beszoktatás? Jó egészséget hozzá."

    Nalunk 11 honaposan kezdtek az ovit. A beszoktatas ugy tortent, hogy bementunk a babaszobaba harman, es kijottunk ketten amikor mar elvolt a jatekokkal es az ovonokkel. Az elso nap ket orat volt ott, mi addig kint ultunk egy karosszekben, hogy ne lasson minket. Ez utan kovetkezett egy masodik alkalom, amikor negy orat volt ott, ezalatt mi egy 5 percre levo pubban kajaltunk es dolgoztunk, hogy ha menni kell hamar odaerjunk. Meg volt ket, vagy talan harom alkalom, nem emlekszem pontosan, amikor fel napot volt ott, de nem emlekszem, hogy delelott vagy delutan. Az egesz egy hetet tartott. Rakovetkezo hetfon mar ment rendesen, heti 5 napot, reggeltol delutanig. Mindket gyerek.

    Ez utan tortent egy szerencsetlen eset: csotores volt az oviban es bonyolult volt megcsinalni: ujra kellett alapozni, szaritani, stb, illetve ha mar kenyszeruen szunet volt akkor felujitottak udvart, butorokat, jatekokat, mindent. Igy kb harom vagy negy honapig ugyanannak a lancnak egy masik ovijaba jartunk. A nagyobb itt volt harom eves, a kisebbik 11 honaposan ebben az ideiglenes oviban kezdett. A 11 honaposnak ugyanaz volt a menetrend, a nagyobbiknak nem volt beszoktatas: egyik heten szerdan meg a regi oviba ment, csut-pentek sehova, hetfon pedig mar az ujba. Szinten nem volt beszoktatas egyiknek sem, amikor az ideiglenes idoszak vegen visszamentek az eredeti oviba (a kisebbiknek akkor az uj ovinak szamitott).

    Aztan koltoztunk, es egy masik oviba kezdtek jarni. A nagyobbik pont egy evet jart oda, majdnem betoltott negy evnel valtott es ma kezdte az iskolat. Ebben az oviban a beszoktatas annyi volt mindket gyereknek, hogy elso napjukon az udvaron ott lehettunk veluk kb 20 - 30 percet, majd nelkulunk maradtak meg ket orat, illetve volt meg ket fel napjuk ott. Aztan rendesen jartak egesz nap.

    Az iskolanal sem volt semmi: ma reggel 8.30-ra vittuk, 8.45-kor kezdotott az ora, a ketto kozott, mivel elso nap, a szulok bemehettek a terembe, valtottunk par szot a tanarokkal, korbeneztunk es 8.45-kor eljottunk. 15.15-re mentunk vissza es ennyi volt a tanitasi nap. Mi mondjuk erre is szamitottunk, de hallottuk baratainktol akik masik iskolaba mentek, hogy van ahol par napig csak fel nap van, illetve volt ahol eleinte csak 1-2 ora, aztan egy hetig fel nap es csak utana kezdodik a teljes nap. Szerintunk ez mar tulzas, de mivel az ovi nem kotelezo, nem minden gyerek erkezett ovis hatterrel, biztosan van akit most eloszor hagynak ott a szulei es nekik ez nehezebb lehet ebben a korban. Azert orulok, hogy nalunk nem ez van, az ilyen aprosagok elegge hatraltatnak azokat a gyerekeket akik hozzaszoktak mar.

    Tisztázó kérdés, hogy jól értettem mindent.: Tehát ami Magyarországon bölcsi az nálatok ovi néven fut. És akkor bruttó 1 hét volt az intézményi beszoktatás nálatok. Tehát nem 1 nap.

    A mi esetünkben a csoportjába érkező néhány nyerek is eltérő háttérrel érkezik. Van aki másik oviból jön át. Vannak akik bölcsiből. És van aki otthonról. Ennek megfelelően eltérő módon vezetik végig a folyamatot az óvónők.

  • Általánosan:
    Köszi a reakciókat.
    Szerintem itt egy kicsit félrement a mondandóm.

    Nem azt írtam, hogy szeretném megóvni a gyerekemet minden konfliktustól, és nem is ezt várom az óvodától. Pont ellenkezőleg: pontosan tudom, hogy ilyen helyzetek lesznek, és azt szeretném, hogy megtanulja őket kezelni.

    Azért hoztam fel a két esetet, mert ez már az első napon megtörtént, ráadásul nem egy sima lökdösődésről vagy játékvitáról volt szó. Az egyik esetben ütötték, miközben sírt és láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, a másikban pedig egy nagyobb gyerek a fejét beleverte a hintalóba. Ezekből nekem nem az következik, hogy „jaj, a gyerekemet óvni kell minden rossztól”, hanem az, hogy érdemes lenne megtanulnia, mit csináljon, amikor ilyen helyzetbe kerül.

    Pont ezt nem tudom még jól, hogyan kellene egy 3-4 éves gyereknek megtanítani úgy, hogy közben ne arra neveljük, hogy üssön vissza vagy legyen agresszív.
    Szóval nem a konfliktusok megszüntetését szeretném, hanem azt, hogy legyen a kezében valamilyen eszköz ezek kezelésére. A kérdésem eredetileg is inkább erre vonatkozott.
    ------
    vans? : Azért ez is kemény történet... :( Azt gondolom ez már messze radaron felüli eset és egyáltalán nem kenhető el.

    Vérboci : Túlféltésről szó sincs. Én 20 percet tudtam maradni. Feleségem maradt vele ebédig. Ekkor ért véget a móka .
    Egyébként otthonról (tehát nem bölcsiből) induló gyerek ELSŐ napján berakni egy full idegen környezetbe aztán otthagyni... Szerintem ez totál abszurd. Ezt az óvónők sem javasolták. Én nekik hiszek. ;)
    -
    Még egy fontos adalék ami talán nem kapott hangsúlyt. A nagyok... 5-6 évesek az másik súlycsoport. Szóval igenis figyeljenek oda mert súlyos sérülést tudnak okozni.
    Rosszaság az nálunk is van, de tegyünk különbséget egy homokszórás és egy agresszív bántás között.

    BiP: Senki nem hibáztatott senkit. Tényszerű esetleírás volt. Az együttműködést majd megtanulja, de gondolom ilyen eset neked sem fért volna bele azonos körülmények között.

    f4lcon: Amit fentebb írtam Vérbocinak. 1 nap beszoktatás? Jó egészséget hozzá.
    Az amit írsz nem általánosítható le. És nem is igaz. A konkrét esetek után haza akart jönni és utána egyfolytában nézte, hogy látótávolságban van-e a feleségem.

    blt-blog: Milyen kedves történetek.

    kovacsroli: A családi közegben volt eddig főleg. Akkor mégis mire tanítottam volna?! Ketrecharcra?! A játszótéren is szabadon volt engedve több órán át... Amikor hülyeséget csinált rá lett szólva. De a kisebb súrlódásokhoz ott hozzászokott. Viszont alapvetően nem kezdeményez konfliktust, mert kedves természete van. Meg hát erre is tanítottuk.

    ---
    Bár szűk a mintavétel, de így azért már értem miért olyanok a gyerekek amilyenek... Én azért óvatosan adnék egy ilyen óvodás korú gyerek kezébe olyan eszközt, hogy védje meg magát...mert az ő szempontjából más a szabályrendeszer megítélése.
    Biztos ismeritek a klasszikust : Vigyázz támadni akar! (South Park, akinek nincs meg...)
    Azért kíváncsi lennék itt a nagy lazaságban, ha önvédelemből kiütnék a gyereked....önvédelem volt...az ő mércéjével arányos ellencsapás.

    Egyelőre sodródunk az eseményekkel. A mai délelőtt is pozitív volt, és bár lehet botrányosan hangzik, hogy nem hagytuk ott ma sem, de az étkeztetés megrendelése is csúszásban volt ami miatt nem hagyták, hogy tovább maradjon. Hétfő-kedd magasságában már rendeződik ez is és a hétfőtől már elkezdjük kitolni az idősávot és ott is lesz hagyva egy időre...
    ---

    A félreértések elkerülése végett. Nincs gondom az ellenvéleményekkel. Tanulságos volt számomra más perspektívákat megismerni. :R

    "a másikban pedig egy nagyobb gyerek a fejét beleverte a hintalóba"

    Mondjuk nalunk az elso oviban ugy nezett ki a kert, hogy harom, keritessel elvalasztott reszre volt osztva, igy minden gyerek a sajat korcsoportjanak megfelelo mas gyerekekkel jatszott, nem volt ott sokkal idosebb.

    Az oviban, amit mult heten hagyott abba a nagyobbik es kezdte ma az iskolat nem volt tobb reszre osztva, de a csoportok a delelotti szabadteri jatekhoz mas idopontban mentek, igy a kisebbek nem talalkoznak a nagyobbakkal. Az csak a delutani jateknal van, amikor mar minden gyerek az udvaron van. De ilyen issue ott sem volt.

    "Amit fentebb írtam Vérbocinak. 1 nap beszoktatás? Jó egészséget hozzá."

    Nalunk 11 honaposan kezdtek az ovit. A beszoktatas ugy tortent, hogy bementunk a babaszobaba harman, es kijottunk ketten amikor mar elvolt a jatekokkal es az ovonokkel. Az elso nap ket orat volt ott, mi addig kint ultunk egy karosszekben, hogy ne lasson minket. Ez utan kovetkezett egy masodik alkalom, amikor negy orat volt ott, ezalatt mi egy 5 percre levo pubban kajaltunk es dolgoztunk, hogy ha menni kell hamar odaerjunk. Meg volt ket, vagy talan harom alkalom, nem emlekszem pontosan, amikor fel napot volt ott, de nem emlekszem, hogy delelott vagy delutan. Az egesz egy hetet tartott. Rakovetkezo hetfon mar ment rendesen, heti 5 napot, reggeltol delutanig. Mindket gyerek.

    Ez utan tortent egy szerencsetlen eset: csotores volt az oviban es bonyolult volt megcsinalni: ujra kellett alapozni, szaritani, stb, illetve ha mar kenyszeruen szunet volt akkor felujitottak udvart, butorokat, jatekokat, mindent. Igy kb harom vagy negy honapig ugyanannak a lancnak egy masik ovijaba jartunk. A nagyobb itt volt harom eves, a kisebbik 11 honaposan ebben az ideiglenes oviban kezdett. A 11 honaposnak ugyanaz volt a menetrend, a nagyobbiknak nem volt beszoktatas: egyik heten szerdan meg a regi oviba ment, csut-pentek sehova, hetfon pedig mar az ujba. Szinten nem volt beszoktatas egyiknek sem, amikor az ideiglenes idoszak vegen visszamentek az eredeti oviba (a kisebbiknek akkor az uj ovinak szamitott).

    Aztan koltoztunk, es egy masik oviba kezdtek jarni. A nagyobbik pont egy evet jart oda, majdnem betoltott negy evnel valtott es ma kezdte az iskolat. Ebben az oviban a beszoktatas annyi volt mindket gyereknek, hogy elso napjukon az udvaron ott lehettunk veluk kb 20 - 30 percet, majd nelkulunk maradtak meg ket orat, illetve volt meg ket fel napjuk ott. Aztan rendesen jartak egesz nap.

    Az iskolanal sem volt semmi: ma reggel 8.30-ra vittuk, 8.45-kor kezdotott az ora, a ketto kozott, mivel elso nap, a szulok bemehettek a terembe, valtottunk par szot a tanarokkal, korbeneztunk es 8.45-kor eljottunk. 15.15-re mentunk vissza es ennyi volt a tanitasi nap. Mi mondjuk erre is szamitottunk, de hallottuk baratainktol akik masik iskolaba mentek, hogy van ahol par napig csak fel nap van, illetve volt ahol eleinte csak 1-2 ora, aztan egy hetig fel nap es csak utana kezdodik a teljes nap. Szerintunk ez mar tulzas, de mivel az ovi nem kotelezo, nem minden gyerek erkezett ovis hatterrel, biztosan van akit most eloszor hagynak ott a szulei es nekik ez nehezebb lehet ebben a korban. Azert orulok, hogy nalunk nem ez van, az ilyen aprosagok elegge hatraltatnak azokat a gyerekeket akik hozzaszoktak mar.

  • MrSealRD
    veterán

    Általánosan:
    Köszi a reakciókat.
    Szerintem itt egy kicsit félrement a mondandóm.

    Nem azt írtam, hogy szeretném megóvni a gyerekemet minden konfliktustól, és nem is ezt várom az óvodától. Pont ellenkezőleg: pontosan tudom, hogy ilyen helyzetek lesznek, és azt szeretném, hogy megtanulja őket kezelni.

    Azért hoztam fel a két esetet, mert ez már az első napon megtörtént, ráadásul nem egy sima lökdösődésről vagy játékvitáról volt szó. Az egyik esetben ütötték, miközben sírt és láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, a másikban pedig egy nagyobb gyerek a fejét beleverte a hintalóba. Ezekből nekem nem az következik, hogy „jaj, a gyerekemet óvni kell minden rossztól”, hanem az, hogy érdemes lenne megtanulnia, mit csináljon, amikor ilyen helyzetbe kerül.

    Pont ezt nem tudom még jól, hogyan kellene egy 3-4 éves gyereknek megtanítani úgy, hogy közben ne arra neveljük, hogy üssön vissza vagy legyen agresszív.
    Szóval nem a konfliktusok megszüntetését szeretném, hanem azt, hogy legyen a kezében valamilyen eszköz ezek kezelésére. A kérdésem eredetileg is inkább erre vonatkozott.
    ------
    vans? : Azért ez is kemény történet... :( Azt gondolom ez már messze radaron felüli eset és egyáltalán nem kenhető el.

    Vérboci : Túlféltésről szó sincs. Én 20 percet tudtam maradni. Feleségem maradt vele ebédig. Ekkor ért véget a móka .
    Egyébként otthonról (tehát nem bölcsiből) induló gyerek ELSŐ napján berakni egy full idegen környezetbe aztán otthagyni... Szerintem ez totál abszurd. Ezt az óvónők sem javasolták. Én nekik hiszek. ;)
    -
    Még egy fontos adalék ami talán nem kapott hangsúlyt. A nagyok... 5-6 évesek az másik súlycsoport. Szóval igenis figyeljenek oda mert súlyos sérülést tudnak okozni.
    Rosszaság az nálunk is van, de tegyünk különbséget egy homokszórás és egy agresszív bántás között.

    BiP: Senki nem hibáztatott senkit. Tényszerű esetleírás volt. Az együttműködést majd megtanulja, de gondolom ilyen eset neked sem fért volna bele azonos körülmények között.

    f4lcon: Amit fentebb írtam Vérbocinak. 1 nap beszoktatás? Jó egészséget hozzá.
    Az amit írsz nem általánosítható le. És nem is igaz. A konkrét esetek után haza akart jönni és utána egyfolytában nézte, hogy látótávolságban van-e a feleségem.

    blt-blog: Milyen kedves történetek.

    kovacsroli: A családi közegben volt eddig főleg. Akkor mégis mire tanítottam volna?! Ketrecharcra?! A játszótéren is szabadon volt engedve több órán át... Amikor hülyeséget csinált rá lett szólva. De a kisebb súrlódásokhoz ott hozzászokott. Viszont alapvetően nem kezdeményez konfliktust, mert kedves természete van. Meg hát erre is tanítottuk.

    ---
    Bár szűk a mintavétel, de így azért már értem miért olyanok a gyerekek amilyenek... Én azért óvatosan adnék egy ilyen óvodás korú gyerek kezébe olyan eszközt, hogy védje meg magát...mert az ő szempontjából más a szabályrendeszer megítélése.
    Biztos ismeritek a klasszikust : Vigyázz támadni akar! (South Park, akinek nincs meg...)
    Azért kíváncsi lennék itt a nagy lazaságban, ha önvédelemből kiütnék a gyereked....önvédelem volt...az ő mércéjével arányos ellencsapás.

    Egyelőre sodródunk az eseményekkel. A mai délelőtt is pozitív volt, és bár lehet botrányosan hangzik, hogy nem hagytuk ott ma sem, de az étkeztetés megrendelése is csúszásban volt ami miatt nem hagyták, hogy tovább maradjon. Hétfő-kedd magasságában már rendeződik ez is és a hétfőtől már elkezdjük kitolni az idősávot és ott is lesz hagyva egy időre...
    ---

    A félreértések elkerülése végett. Nincs gondom az ellenvéleményekkel. Tanulságos volt számomra más perspektívákat megismerni. :R

  • f4lcon
    addikt

    ez így elméletben tök OK, csak pár faktorral nem tudsz mit kezdeni

    az egyik az információhiány, nem tudod, hogy a másik gyerek viselkedése mögött mi van, azt sem hogy valójában mi történt és azt sem hogy mi volt az előzménye

    a másik az óvónők és az óvoda, láttam már "problémás" (egyébként csak gondja volt, nem volt "rossz" gyerek) kipontozódni a rendszerből, az óvónő és az óvodavezető is a könnyebb ellenállás irányába megy, és simán kivág olyan gyereket aki miatt neki extra feladata van. ha ez valakinek az önmagát megvédő gyereke akkor ez annyira nem vicces

    a harmadik pedig az, hogy milyen értékrendet adsz a gyereknek. az önvédelem tök jó, tanulja meg és szocializálódjon, de ahhoz hogy ezt sikerre vigye lehet hogy olyan piszkos trükköket kell alkalmaznia amivel ennyi idősen még nem biztos, hogy terhelnéd a világképét.

    persze, a vége mégis az, hogy farkastörvények között kell neki túlélni és közös érdeketek, hogy ebből erősebben jöjjön ki, de nem triviális feladat.

    attól nem fogom tudni megvédeni, hogy 1) sírva jöjjön haza, hogy bántották és 2) hogy az óvónéni egyik délután szóljon, hogy apuka tessék beszélgetni a gyerekkel, mert a másik kisfiút/kislányt lelökte a mászókáról és az 2 métert esett.
    ezek meg fognak történni és/vagy már megtörténtek.
    a lényeg, hogy a gyerek is tudjon tanulni az esetekből.

  • DeFranco
    nagyúr

    A gyerekek elrendezik ezeket a dolgokat egymás között.

    és hagyni is kell, hogy elrendezzék! a véleményem az, hogy beleavatkozni nem kell. tanácsokkal el lehet látni, de a megfelelő közeg, amiben nevelted azt azt mondja, hogy bízzon meg benned amikor problémája van. így azt úgyis oda hozza majd hozzád, ha baja van valakivel az oviban. és akkor lehet neki mondani megküzdési technikákat.

    ez így elméletben tök OK, csak pár faktorral nem tudsz mit kezdeni

    az egyik az információhiány, nem tudod, hogy a másik gyerek viselkedése mögött mi van, azt sem hogy valójában mi történt és azt sem hogy mi volt az előzménye

    a másik az óvónők és az óvoda, láttam már "problémás" (egyébként csak gondja volt, nem volt "rossz" gyerek) kipontozódni a rendszerből, az óvónő és az óvodavezető is a könnyebb ellenállás irányába megy, és simán kivág olyan gyereket aki miatt neki extra feladata van. ha ez valakinek az önmagát megvédő gyereke akkor ez annyira nem vicces

    a harmadik pedig az, hogy milyen értékrendet adsz a gyereknek. az önvédelem tök jó, tanulja meg és szocializálódjon, de ahhoz hogy ezt sikerre vigye lehet hogy olyan piszkos trükköket kell alkalmaznia amivel ennyi idősen még nem biztos, hogy terhelnéd a világképét.

    persze, a vége mégis az, hogy farkastörvények között kell neki túlélni és közös érdeketek, hogy ebből erősebben jöjjön ki, de nem triviális feladat.

  • f4lcon
    addikt

    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk.

    Ez tök aranyos, egyet is értek vele, nagyon jól alkalmazható családi közegben. Csak az ovi már nem az. Mindenhol vannak kannibálok, meg lesznek is.

    Dióhéjban 3 alapelvet tudok megfogalmazni, amihez tartjuk magunkat ezen a fronton:
    1. Ők nem kezdhetik a verekedést.
    2. Ha egy náluk kisebb gyerek bántja őket szólniuk kell az óvónéninek / tanárnéninek / szülőnek.
    3. Ha egy náluk nagyobb gyerek bántja őket, vissza kell ütniük.

    Eddig jól működik.
    Amúgy Vérboci véleményét osztom, számomra is eléggé túlféltős amit írsz. A gyerekek elrendezik ezeket a dolgokat egymás között.

    A gyerekek elrendezik ezeket a dolgokat egymás között.

    és hagyni is kell, hogy elrendezzék! a véleményem az, hogy beleavatkozni nem kell. tanácsokkal el lehet látni, de a megfelelő közeg, amiben nevelted azt azt mondja, hogy bízzon meg benned amikor problémája van. így azt úgyis oda hozza majd hozzád, ha baja van valakivel az oviban. és akkor lehet neki mondani megküzdési technikákat.

  • Dr. Mózes
    aktív tag

    Mi is most kezdtük az óvodát, a lányunk jól érezte magát, de a feleségem sírva fakadt miatta. Korábban magánbölcsibe jártunk, ahol 15 gyerek volt egy csoportban és rájuk jutott minimum 2 nevelő. Most a 25 gyerekre jut váltott műszakban két óvónő és egy fél dadus egy olyan kis helyen ahol 10 gyereket se tudnék elképzelni egyszerre.
    Farkastörvények uralkodnak, az erősebb diktál, szegény lányunk meg csak árválkodott. Egyszerűen nincs kapacitása az óvónőknek, hogy egy gyereket babusgassanak. Durva hideg zuhany volt neki.
    Sajnos bárhova mennénk akkor se lenne jobb, de ettől még nem tartom egészségesnek, hogy ennyire rossz az óvónő/gyerek arány, valami nagyon nem jó a rendszerben.
    A beszoktatás meg tényleg egy kínzás a gyereknek meg a szülőnek is. Magán bölcsiben nem mehettél be az épületbe, az ajtóban átvették a gyereket és kész. Sokkal nyugodtabb volt az elválás.

  • kovacsroli
    senior tag

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk.

    Ez tök aranyos, egyet is értek vele, nagyon jól alkalmazható családi közegben. Csak az ovi már nem az. Mindenhol vannak kannibálok, meg lesznek is.

    Dióhéjban 3 alapelvet tudok megfogalmazni, amihez tartjuk magunkat ezen a fronton:
    1. Ők nem kezdhetik a verekedést.
    2. Ha egy náluk kisebb gyerek bántja őket szólniuk kell az óvónéninek / tanárnéninek / szülőnek.
    3. Ha egy náluk nagyobb gyerek bántja őket, vissza kell ütniük.

    Eddig jól működik.
    Amúgy Vérboci véleményét osztom, számomra is eléggé túlféltős amit írsz. A gyerekek elrendezik ezeket a dolgokat egymás között.

  • Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    "Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején."

    Nem tudsz egesz eleteben mindig mellette lenni es minden veszelytol megovni. Okollel utlegeles nalunk nem volt, meg fejet beveres sem (szandekosan nem) de volt hajhuzas, karmolas, harapas, volt, hogy egymasnak futottak, vagy elloktek egymast. A kisebbik nemsokara 2.5 lesz, a testverenek is van, hogy duheben megcibalja a hajat, vagy epp tegnap megkarmolta az arcat, mert neki furdenie kellett menni, a nagyobbik meg mar furdott es a kedvenc puzzlet rakta ki eppen. Vannak ilyen duhkitoresek idonkent, amikor ugy gondolja, hogy valamit meg kell bosszulnia, mert maskepp nem tudja kifejezni magat, ilyenkor ha itthon tortenik akkor leulunk, beszelgetunk. Az oviban is ha ez tortenik, leulnek vele, megkerdezik miert erzi ugy, hogy mast bantani akar. Ez egy fazis, elmultik, a nagyobbik is tulesett rajta. A szulo feladata nem az, hogy egesz eleteben megvedje a gyereket, hanem az, hogy megtanitsa kezelni az ilyen helyzeteket, megtanuljak kezelni az erzelmeiket es megfeleloen kifejezni az erzeseiket. A tanarok pedig azert vannak ott, hogy ha elfajul akkor rendet tegyenek - megakadalyozni ok sem tudnak mindent. Mondjuk segit, hogy itt torveny szabalyozza, hogy milyen eletkorban milyen kell legyen az ovono / gyerek arany. Asszem 1:3 vagy 1:4, nem emlekszem pontosan, szoval kisebb balesetek vagy incidensek tortennek, de ver nem folyt es semmi komoly nem tortent meg. A fognyom meg elmulik.

    A nagyobbik azt hiszem ketszer volt, hogy az oviban megharapott valakit kisebb koraban, talan masfel-ket es fel eves kora kozott, a kisebbik is lassan a vegere er ennek a szakasznak es eddig azt hiszem egyszer fogadtak azzal, hogy harapott, egyszer azzal, hogy karmolt, mert a kedvenc babajat valaki elvette tole. Tobbszor kellett nap vegen alairni az ertesitest, hogy valaki mas karmolta vagy harapta az en lanyomat, mondjuk egy honapban egyszer elofordul. A nagyobbik nemsokara ot lesz, ma van az elso napja az iskolaban, ott voltunk 10 percet, mert az elso nap bemehettunk a terembe, nem ugy tunik, hogy ilyesmi problemakkal talalkoznank - de meg van negy ora a napbol, ki tudja, lehet valami nagyobb bunyo meg kialakul :) Mondjuk igy, hogy szeptemberi szuletesu, o a nagyobbak koze tartozik, nem gondolom, hogy pont o lenne a celtablaja valamelyik masik gyereknek

  • BiP
    nagyúr

    nem véletlenül egy nap a beszoktatás az óvodába nálunk, az eddigi 1 hét helyett.
    amiről nem tudsz, az nem fáj.

    a gyerek ezekre a sztorikra jórészt nem emlékszik nap végén, mert sok lesz belőle. nem abból, hogy hasbaverik úgy, hogy kórházba kerül, hanem abból, hogy vannak nála erőszakosabbak, akik kikényszerítik az akaratukat. erőszakkal elveszik a játékát, megütik (akarva, akaratlanul) fellökik a csoportszobában, lelökik a mászókáról, homokot dobnak a fejére/feje felé, stb. főleg egy olyan csoportban, ami vegyes. persze az overall óvodával szembeni érzéseire ezek majd hatással lesznek, de nem fogod meggátolni őket és irreális elvárni az óvónőtől, hogy ezeket minden esetben megakadályozza. a megfelelő óvónéni az ha látta/kiderült, akkor megbeszéli az érintettekkel, hogy mit kellett volna tenni, és bízik benne, hogy tanulnak majd belőle.

    nem lesz olyan óvoda csoport SEHOL a világon, ahová 24 másik olyan angyalka fog járni, amilyet ti neveltetek. tehát valahol meg kell tanulnia, hogy milyen a világ, és nem állhattok ott mellette úgy, mint sógornőm a 12 éves lánya mellett, hogy megoldja a problémáit HELYETTE minden szinten, a barátokkal szemben, a tanítónénivel szemben, meg az edzőtársakkal szemben is... mert az egy irtó önálló gyereket eredményezett. ja nem.

    Így van. Az ovit a szülőnek is tanulnia kell. Aki helikopter, annak visszább kell venni, bízni az óvónőkben.
    (az óvónők nem is szeretik azokat a szülőket, akik túlféltik a gyereküket, jobban tudják, mint a több évtizedes tapasztalattal rendelkező munkájukat végzőknél, ők ismerik a tündérlalájukat, stb.)
    Az elengedés első fázisa az ovi (meg ugye akinél volt bölcsi, az korábban).

    Szülőként annyit tehetsz, hogy felvértezed, elmagyarázod neki, hogy igen, van ilyen, más gyerek más családban nevelkedett.
    És attól, mert valaki normálisan neveli a gyerekét, még lehet, hogy az oviban néha erőszakosan elveszi a játékot, megszórja homokkal a másikat, stb. Nem minden esetről tehet a szülő se.

    Szóval kicsit lazábban kell venni. (és ha komolyra fordul, akkor persze komolyan).

    Nekem pl. a legnagyobb félelmem nem az, hogy őt bántják-e az oviban, (most a héten kezdte ő is), meg a 2 bátyjánál ugyanúgy, hanem hogy ő nem fog-e másokat bántani. (nem volt nagy a risk, de sose lehet tudni)

  • f4lcon
    addikt

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    nem véletlenül egy nap a beszoktatás az óvodába nálunk, az eddigi 1 hét helyett.
    amiről nem tudsz, az nem fáj.

    a gyerek ezekre a sztorikra jórészt nem emlékszik nap végén, mert sok lesz belőle. nem abból, hogy hasbaverik úgy, hogy kórházba kerül, hanem abból, hogy vannak nála erőszakosabbak, akik kikényszerítik az akaratukat. erőszakkal elveszik a játékát, megütik (akarva, akaratlanul) fellökik a csoportszobában, lelökik a mászókáról, homokot dobnak a fejére/feje felé, stb. főleg egy olyan csoportban, ami vegyes. persze az overall óvodával szembeni érzéseire ezek majd hatással lesznek, de nem fogod meggátolni őket és irreális elvárni az óvónőtől, hogy ezeket minden esetben megakadályozza. a megfelelő óvónéni az ha látta/kiderült, akkor megbeszéli az érintettekkel, hogy mit kellett volna tenni, és bízik benne, hogy tanulnak majd belőle.

    nem lesz olyan óvoda csoport SEHOL a világon, ahová 24 másik olyan angyalka fog járni, amilyet ti neveltetek. tehát valahol meg kell tanulnia, hogy milyen a világ, és nem állhattok ott mellette úgy, mint sógornőm a 12 éves lánya mellett, hogy megoldja a problémáit HELYETTE minden szinten, a barátokkal szemben, a tanítónénivel szemben, meg az edzőtársakkal szemben is... mert az egy irtó önálló gyereket eredményezett. ja nem.

  • BiP
    nagyúr

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Az ovi arra (is) jó, hogy a gyerek megtanulja, hogy eddig egy buborékban élt, és rajta kívül kibaszott sok retardált él, akivel együtt kell működnie, de legalábbis egymás mellett kell boldogulni, kezelni kell.
    Persze, tök érthető, hogy a feleséged odalépett, közbelépett, de 1. nem lehet mindig ott.
    2. felesleges az óvónőket hibáztatni, tényleg nem lehetnek ott minden pillanatban.

  • Vérboci
    addikt

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    én érzek némi túlféltést a hangodban...
    már azt sem értem, miért maradtatok ott az oviban.
    egyébként a legártatlanabb gyerek is elkövet néha ezt-azt. a lányom számláján harapás van, a fiamén sárdobálás az ovis időkből, pedig nem vademberek vagyunk. ez ilyen. ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen nevelést kapott eddig. nyilván nem szélsőségekről beszélek. az ilyesmit egyrészt a gyerekek megoldják egymás közt, ez a szocializáció része, a többire meg ott az óvónő. a szülő itt jellemzően felesleges.

  • vans?
    őstag

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

    Kemeny igen, nalunk is all a bal az oviban, mert tegnap egy gyerek okollel ugy gyomorszajon vagott egy masikat, hogy korhazba vittek. :( Nehez megfeleloen felkesziteni, az en fiam is erosebb alkat, vissza tud utni, ha kell, de neki sem jon zsigerbol a harc… Egyelore en sem tudom a megoldast a peldamutatason kivul.

  • MrSealRD
    veterán

    Tegnap új mérföldkőhöz értünk. Elkezdtük az ovit. Túl sokat nem gondolkodtunk rajta milyen lesz, de igazából nem olyan mint vártuk... Az intézményi oldal teljesen rendben van a 2 óvónő és a dajka is kedves rendes, képzett... De... és itt jön a de... 25 gyereket terelni láthatóan embert próbáló feladat és nem mindig érnek oda időben mindenhova.*
    Vegyes korú a csoport. Erről azt gondoltuk az elmondások alapján, hogy jó lesz... Most azért vannak kétségek.
    A kezdésről annyit, hogy kisfiam a belépés után bevetette magát a sűrűjébe és ment játszani, próbált ismerkedni... Ami szuper jó élmény volt. Összességében a mérleg pozitív.

    *Volt egy incidens amikor az egyik szintén most kezdő kisfiú elkezdte közelről mulccsal dobálni. Majd ütlegelni.
    Mi azt tanítottuk neki, hogy ha dühös, mérges, ideges akkor kérjen egy ölelést és megsimogattuk. Ő ezt próbálta meg alkalmazni a másik gyereknél, hogy megnyugtassa. Próbálta megsimogatni. De az csak folytatta ütéseket, és feleségem lépett közbe mert csendes zokogásban állt a gyerek miközben bántották. Ekkor senki más nem vette észre.
    Bár a leírás alapján hosszúnak tűnhet, valójában sokkal rövidebb ideig tartott, de utána haza akart jönni és meg kellett nyugtatni, hogy folytatni tudjuk... a kib.szott ELSŐ napunkat. Óvónő is odajött ekkor és rendezték a másik gyereket, elmagyarázták neki, hogy ezt nem szabad.

    Volt egy másik hasonló atrocitás is amikor egy másik csoportból nagyobb korú megfogta a fejét és beleverte a hintalóba. Ez végül csak megszakítva lett szintén feleségem által...de éppen akkor megint nem látta más... nem is lett kezelve, mert gyorsan tovább haladtak az események.
    ---

    Ennek ellenére délben mikor el kellett jönni, maradni akart és szeretett volna a többiekkel aludni. Ez most még nem volt lehetséges, de jó jelnek vesszük.

    Jelenleg igyekszem elfojtani lobbanékony természetem, részben ezzel az írással ventillálni... De... Huhh... Mindenhol megy a nagy hirdetése a szeretetben nevelésnek, a környéken élő szülők is tolják az ultraliberális eszméket, a környezetvédelemtől kezdve az elesettek támogatásán át a közösségi programok szervezését.... stb.
    Erre megjelenik a tükörképük... Ödönke... aki már most egy agresszív sz.rdarab.

    A kisfiam nem is kicsi és kellő ereje lenne ahhoz, hogy megvédje magát. De számára ez a viselkedés nem megszokott és nem is komfortos. Nem számít másoktól ilyenre, nagyon váratlanul érte.

    Kérdésem... ti hogyan készítettétek fel és hogyan kezeltétek a hasonló szituációkat. Főleg így az elején. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, hogy önvédelemre tanítsak egy 3,5 éves gyereket. (költői túlzás már a felvetés is, értsétek jól.)

  • BiP
    nagyúr

    Az sem mindegy, kinek hány gyermeke van. 3 gyermekekkel fizikálisan sem megoldható, hogy mindegyiket külön elaltassa az ember.
    Nekünk egy gyermekkel könnyebb volt olyan utat járni, ahol nem a szükség döntött, hanem az igények.
    Én mindig szívesen feküdtem be mellé altatni, és éjjel is vártam, hogy felébredjen, és áttotyogjon közénk. Az egyik legkellemesebb emlékem között van, amikor meghallom, hogy fent van, a feleségem átmegy a szobájába, és utána hallom, amint jön és csattog a kis lába :) Ha lenne időutazás, idén biztosan vissza mennék, hogy újra átéljem.
    Most 14 éves, és az elalvás előtti beszélgetések még megvannak.

    és az elalvás előtti beszélgetések még megvannak.
    Azok nálunk is: Meeeeennnnjéééééél már fürdeni!!! Ne felejts el fogat mosni, stb.stb.stb :)

  • Elemental
    addikt

    Spoiler előre: nem hogy az ágyba nem fekszem, de még a szobában sem maradok 3 gyerek egy helyiségben altatásánál. :DDD
    No, no, nálunk az egyik legalapabb szabály, hogy nem fekszünk gyerek mellé altatásnál az ágyába, mert azzal csak magunkat és őt/őket is szivatjuk. 4 gyerekből a tini nyilván már rég külön életét él, a 3 kicsi (3, 5, 7 évesek) pedig egy szobában alszik még. A két nagy 200*90es emeletes ágyon, a kicsi pedig sima 200*90esen leeségátlóval. Szerintem már sok százszor hallották a mantrát miszerint mindenki a saját ágyában tud a legjobban aludni. :D Nincs nyűg elalvásnál, nincs forgolódásra felkelés, nem vernek pofán senkit, nincs éjszaka mászkálás, mert rájön, hogy nincs ott, aki mellett elaludt, stb, stb. Egyedül úgy tekeregnek anélkül, hogy mást zavarnának, ahogy csak akarnak.
    Persze több gyerek együttes altatásánál meg főleg fontos, hogy még alapot se adjak nyavalygásra, hogy jajj most mellém, ne mert mellém feküdj, meg ilyenek. Van bent egy fotel lábtartóval a legkisebb ágya mellett. Feleségem még bent marad náluk, amíg elalszanak vagy sokszor még tovább is, ha annyira olvas valamit telefonon (félig takaróval árnyékolva, hogy ne legyen fény). Nekem a nyári projektem az volt velük és nagyon szépen működik is, hogy olvasás/mese, fogmosás, utolsó pisilés, kulacstöltés után puszi és ölelés és kijövök tőlük. A szomszéd szobában még ott maradok egy kicsit, hogy ha valami van, akkor tudjak reagálni és ne kelljen lépcsőn rohangálni és nyugodtan tudok akár dolgozni is laptopon. Ezt már tavasszal/nyár elején megbeszéltem velük és nagyon simán meg is ugrották. Igazából semmi ehhez szoktatás nem is kellett, csak szóltam előre, hogy na nekem most dolgom lesz, kimegyek, de itt leszek közel, illetve tudják, hogy nem szabad egymást zavarni pihenés és alvás közben, mert nekik sem esne jól fordított helyzetben (nyilván ezt is ezerszer hallották).
    Muszáj előkészíteni, hogy tudjanak egyedül is elaludni, mert ha külön szobájuk lesz, akkor nyilván nem tudunk mindegyikük mellett ott lenni.

    Szerk: megnéztem és a kicsi majdnem 1,5 éves korában kapta a nagyobb ágyat, addig kiságyban vagy feleségem mellett aludt, mert fáradt/lusta volt visszatenni vagy mert bealudt szoptatás közben. Ez 1,5 éve volt, azóta volt a mellette fotelben maradás.

    És igen, mosolygok amikor más kevesebb gyerekes panaszkodik az altatásra vagy nem tudja megoldani az egy gyereket sem vagy csak nagyon szenvedve. ;]
    De persze van olyan élethelyzet, amikor máshogy nem lehet kivitelezni, csak segítséggel, ez tök érthető, no offense.

    Az sem mindegy, kinek hány gyermeke van. 3 gyermekekkel fizikálisan sem megoldható, hogy mindegyiket külön elaltassa az ember.
    Nekünk egy gyermekkel könnyebb volt olyan utat járni, ahol nem a szükség döntött, hanem az igények.
    Én mindig szívesen feküdtem be mellé altatni, és éjjel is vártam, hogy felébredjen, és áttotyogjon közénk. Az egyik legkellemesebb emlékem között van, amikor meghallom, hogy fent van, a feleségem átmegy a szobájába, és utána hallom, amint jön és csattog a kis lába :) Ha lenne időutazás, idén biztosan vissza mennék, hogy újra átéljem.
    Most 14 éves, és az elalvás előtti beszélgetések még megvannak.

  • ggeleven
    őstag

    Én néha befekszek a kicsi(5) mellé. Nem szokott ra, és nincs is ezzel semmi baj . 3 gyerek van , o az egyedüli , aki néha igényli . Nem ridegtartásban akarom tartani a gyerekeim , és mivel egyáltalán nem voltak bujosak, azt kell mondjam néha még örülök is neki.

    Ó, ne értsetek félre, nincs vele semmi baj, ha valaki úgy altat/alszik. Sok ismerősnek is kényelmesebb így és megszokott, hogy akár a kisiskolás gyerek is vándorol a szülői ágyba éjszaka. Volt rokon, aki csináltatott 320(vagy 360)x200as ágyat, hogy kényelmesen el tudjanak férni a gyerekekkel "egy" ágyban.
    Ahány ház, annyi szokás. :)

  • tildy
    nagyúr

    Spoiler előre: nem hogy az ágyba nem fekszem, de még a szobában sem maradok 3 gyerek egy helyiségben altatásánál. :DDD
    No, no, nálunk az egyik legalapabb szabály, hogy nem fekszünk gyerek mellé altatásnál az ágyába, mert azzal csak magunkat és őt/őket is szivatjuk. 4 gyerekből a tini nyilván már rég külön életét él, a 3 kicsi (3, 5, 7 évesek) pedig egy szobában alszik még. A két nagy 200*90es emeletes ágyon, a kicsi pedig sima 200*90esen leeségátlóval. Szerintem már sok százszor hallották a mantrát miszerint mindenki a saját ágyában tud a legjobban aludni. :D Nincs nyűg elalvásnál, nincs forgolódásra felkelés, nem vernek pofán senkit, nincs éjszaka mászkálás, mert rájön, hogy nincs ott, aki mellett elaludt, stb, stb. Egyedül úgy tekeregnek anélkül, hogy mást zavarnának, ahogy csak akarnak.
    Persze több gyerek együttes altatásánál meg főleg fontos, hogy még alapot se adjak nyavalygásra, hogy jajj most mellém, ne mert mellém feküdj, meg ilyenek. Van bent egy fotel lábtartóval a legkisebb ágya mellett. Feleségem még bent marad náluk, amíg elalszanak vagy sokszor még tovább is, ha annyira olvas valamit telefonon (félig takaróval árnyékolva, hogy ne legyen fény). Nekem a nyári projektem az volt velük és nagyon szépen működik is, hogy olvasás/mese, fogmosás, utolsó pisilés, kulacstöltés után puszi és ölelés és kijövök tőlük. A szomszéd szobában még ott maradok egy kicsit, hogy ha valami van, akkor tudjak reagálni és ne kelljen lépcsőn rohangálni és nyugodtan tudok akár dolgozni is laptopon. Ezt már tavasszal/nyár elején megbeszéltem velük és nagyon simán meg is ugrották. Igazából semmi ehhez szoktatás nem is kellett, csak szóltam előre, hogy na nekem most dolgom lesz, kimegyek, de itt leszek közel, illetve tudják, hogy nem szabad egymást zavarni pihenés és alvás közben, mert nekik sem esne jól fordított helyzetben (nyilván ezt is ezerszer hallották).
    Muszáj előkészíteni, hogy tudjanak egyedül is elaludni, mert ha külön szobájuk lesz, akkor nyilván nem tudunk mindegyikük mellett ott lenni.

    Szerk: megnéztem és a kicsi majdnem 1,5 éves korában kapta a nagyobb ágyat, addig kiságyban vagy feleségem mellett aludt, mert fáradt/lusta volt visszatenni vagy mert bealudt szoptatás közben. Ez 1,5 éve volt, azóta volt a mellette fotelben maradás.

    És igen, mosolygok amikor más kevesebb gyerekes panaszkodik az altatásra vagy nem tudja megoldani az egy gyereket sem vagy csak nagyon szenvedve. ;]
    De persze van olyan élethelyzet, amikor máshogy nem lehet kivitelezni, csak segítséggel, ez tök érthető, no offense.

    Én néha befekszek a kicsi(5) mellé. Nem szokott ra, és nincs is ezzel semmi baj . 3 gyerek van , o az egyedüli , aki néha igényli . Nem ridegtartásban akarom tartani a gyerekeim , és mivel egyáltalán nem voltak bujosak, azt kell mondjam néha még örülök is neki.

  • ggeleven
    őstag

    Spoiler előre: nem hogy az ágyba nem fekszem, de még a szobában sem maradok 3 gyerek egy helyiségben altatásánál. :DDD
    No, no, nálunk az egyik legalapabb szabály, hogy nem fekszünk gyerek mellé altatásnál az ágyába, mert azzal csak magunkat és őt/őket is szivatjuk. 4 gyerekből a tini nyilván már rég külön életét él, a 3 kicsi (3, 5, 7 évesek) pedig egy szobában alszik még. A két nagy 200*90es emeletes ágyon, a kicsi pedig sima 200*90esen leeségátlóval. Szerintem már sok százszor hallották a mantrát miszerint mindenki a saját ágyában tud a legjobban aludni. :D Nincs nyűg elalvásnál, nincs forgolódásra felkelés, nem vernek pofán senkit, nincs éjszaka mászkálás, mert rájön, hogy nincs ott, aki mellett elaludt, stb, stb. Egyedül úgy tekeregnek anélkül, hogy mást zavarnának, ahogy csak akarnak.
    Persze több gyerek együttes altatásánál meg főleg fontos, hogy még alapot se adjak nyavalygásra, hogy jajj most mellém, ne mert mellém feküdj, meg ilyenek. Van bent egy fotel lábtartóval a legkisebb ágya mellett. Feleségem még bent marad náluk, amíg elalszanak vagy sokszor még tovább is, ha annyira olvas valamit telefonon (félig takaróval árnyékolva, hogy ne legyen fény). Nekem a nyári projektem az volt velük és nagyon szépen működik is, hogy olvasás/mese, fogmosás, utolsó pisilés, kulacstöltés után puszi és ölelés és kijövök tőlük. A szomszéd szobában még ott maradok egy kicsit, hogy ha valami van, akkor tudjak reagálni és ne kelljen lépcsőn rohangálni és nyugodtan tudok akár dolgozni is laptopon. Ezt már tavasszal/nyár elején megbeszéltem velük és nagyon simán meg is ugrották. Igazából semmi ehhez szoktatás nem is kellett, csak szóltam előre, hogy na nekem most dolgom lesz, kimegyek, de itt leszek közel, illetve tudják, hogy nem szabad egymást zavarni pihenés és alvás közben, mert nekik sem esne jól fordított helyzetben (nyilván ezt is ezerszer hallották).
    Muszáj előkészíteni, hogy tudjanak egyedül is elaludni, mert ha külön szobájuk lesz, akkor nyilván nem tudunk mindegyikük mellett ott lenni.

    Szerk: megnéztem és a kicsi majdnem 1,5 éves korában kapta a nagyobb ágyat, addig kiságyban vagy feleségem mellett aludt, mert fáradt/lusta volt visszatenni vagy mert bealudt szoptatás közben. Ez 1,5 éve volt, azóta volt a mellette fotelben maradás.

    És igen, mosolygok amikor más kevesebb gyerekes panaszkodik az altatásra vagy nem tudja megoldani az egy gyereket sem vagy csak nagyon szenvedve. ;]
    De persze van olyan élethelyzet, amikor máshogy nem lehet kivitelezni, csak segítséggel, ez tök érthető, no offense.

  • solti
    senior tag

    "Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába?"

    Nem. Karosszek az agy mellett es abbol olvastam. Most mar mid sleeper-je van, ide sem fekszunk be. Viszont amikor ceges vacsira megyek olyankor hivunk egy segito kezet, az elozo ovibol az egyik tanar jon ilyenkor es segit a felesegemnek ket gyerekkel (tudom, tobb gyerekesek most mosolyognak, hogy egy szulo nem bir el ket gyerekkel). O az elozo agyaba befekudt, meg is lepodtunk rajta, de vegulis az egesz lany kb 50 kilo es 150 centi, szoval olyan volt mint egy nagyobb testver a lanyom mellett. Amiota a mid sleeper van, azota ertelemszeruen nem tud befekudni melle.

    "mid sleeper"
    Ma is tanultam valami újat...

  • DeFranco
    nagyúr

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    Indokolt esetben igen, rend szerint nem (múlt idő, már kinőtte).

    Ha beteg volt, vagy valami tényleges nyűgje volt, vagy csak nagyon szépen kérte vagy ha nem tudott elaludni akkor volt befekvés, de figyeltünk rá hogy ne éljen vissza vele, nem volt gyakori. Voltak sűrűbb meg ritkább időszakok de szerintem kéthetente/havonta egy-két alkalom lehetett átlagban.

  • Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    "Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába?"

    Nem. Karosszek az agy mellett es abbol olvastam. Most mar mid sleeper-je van, ide sem fekszunk be. Viszont amikor ceges vacsira megyek olyankor hivunk egy segito kezet, az elozo ovibol az egyik tanar jon ilyenkor es segit a felesegemnek ket gyerekkel (tudom, tobb gyerekesek most mosolyognak, hogy egy szulo nem bir el ket gyerekkel). O az elozo agyaba befekudt, meg is lepodtunk rajta, de vegulis az egesz lany kb 50 kilo es 150 centi, szoval olyan volt mint egy nagyobb testver a lanyom mellett. Amiota a mid sleeper van, azota ertelemszeruen nem tud befekudni melle.

  • f4lcon
    addikt

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    én is ott vagyok mellette, amíg alszik, de nem az ágyban, hanem egy kanapén. váltásban, minden másnap az anyjával alszik. aki altat az is mesél.
    6,5 éves, lassan szeretnék leszokni arról, hogy mese után még megvárom míg elalszik, jó lenne, ha el tudna aludni egyedül.
    más kérdés, hogy soha nem feküdtünk vele egy ágyban. se ő a miénkben, se mi az övében

  • solti
    senior tag

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    nem fekszünk be, kicsit sem. Kezdetektől külön szoba, ebből nem engedtünk. Mikor jött a második, akkor közös szobájuk volt, elején külön később emeletes ággyal. Költözés után lett különszobájuk, viszont sokszor együtt aludtak. Majd 1 ev után kérték vissza az emeletest, és sokszor ott is egymás mellett alszanak. (7 és 9).
    Nekünk meg mindegy, amíg van külön zárható szobánk... 😃

  • kovacsroli
    senior tag

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    Nálunk 4 és 6 évesek, van külön szobájuk de nem hajlandóak egymástól külön aludni. :))
    Este valamelyikünk befekszik közéjük, mesét olvas, megvárja míg elalszanak és kijön, ekkor olyan fél9 van. Hajnal 2 körül a 4 éves általában átjön és áthívja valamelyikünket maguk közé.

    Sokaknak ez fura, de nekünk így jó. Arra odafigyelünk, hogy esténként legyen meg ez a 3-4 óránk kettesben, az fontos... ;)

  • Big_Boss
    senior tag

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    Én nem feküdnék be mellé, de igazából mi soha nem is altattuk egyiket se (4,6,9 évesek).
    Viszont az egyik kollégám (férfi) pl még a most 7 éves lánya mellé is befekszik és együtt alszanak el. Szóval van példa mindkettőre.

    De én is osztom BiP hozzászólását, később nagyon nehéz lesz erről leszoktatni a gyereket.

  • BiP
    nagyúr

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

    Kolléganőm csinálta ezt, hogy mindig simizte a hátát elalvásig. Ezzel akkora öngólt rúgott, hogy a gyereknek több, mint 7éves koráig ezt kellett csinálnia.

  • Dr. Mózes
    aktív tag

    Igen járt bölcsibe, és oda is nagyon hamar beilleszkedett, úgyhogy talán az óvodával sem lesz probléma.
    Többször is volt már fent a lakásnál, megmutattok neki az ágyat, belefeküdhetett, vettünk rá egy kis lehajtható kuckózós "sátrat", beszélgettünk vele erről, eddig minden nagyon frankó, majd pakolásnál segíthet elrakni a ruháit stb.
    A biztonság kedvéért szerintem inkább átviszem a kiságyat, aztán az első éjszakán úgy is meglátjuk hogy mennyire zavarja meg az új környezet

    Elfelejtettem leírni, hogy mi is lett a vége a történetnek.
    A kiságyat elhoztuk viszont nem szereltük össze, a nagy ágyba fektettük le. El is aludt, de óránként felsírt és kért minket. 11 órakor feladtuk a harcot, összeraktuk a kiságyat, és abban már nyugi volt.
    Másnap este kérdeztük tőle, hol szeretne aludni. Mondta, hogy a nagy ágyban. Oké, gondoltuk is magunkban, hogy kezdődik az újabb éjszakai kálvária, de nem, simán elaludt a saját ágyában, és csak reggel kelt. Azóta is tartja ezt a szokását.
    Kérdésem, ti befeküdtök a gyerek ágyába? Feleségem elkezdte, mert altatáskor így nyugodtabb, meg milyen cuki már amikor simizi, én viszont nem engedek, a hintaszékben megvárom amíg elalszik. Azonban mivel anyuka engedett, ezért mindig őt akarja altatáskor a lányunk, amiből konfrontáció van.

  • Dr. Mózes
    aktív tag

    Mi a nagyobbikat ket eves koraban raktuk at a sajat szobajaba es a kisagybol egy nagylany agyba. Nagyon izgatott volt, elotte napokig beszeltunk rola, hogy ez fog tortenni. Eljott az aruhazba is, ahol ki volt allitva az agy, belebujt, nagyon elvezte, hogy nagylany agya lesz. Amikor megerkezett a rendeles, ott volt es (a maga modjan) segitett osszeszerelni. Az agyat mi osszekotottuk a szobavaltassal is. Hogy kisebb legyen a valtozas, en mellette aludtam matracon a foldon. Utolag ez lehet nem volt a legjobb dontes - ket evig aludtam ott, akkor szunt meg amikor negy evesen kapott egy uj agyat, ami mar letras, itt mar siman egyedul alszik.

    Szoval szerintem az uj agy + uj szoba egyutt nem problema, mert erositi a tudatot, hogy mar nem kisgyerek, hanem nagy gyerek. Ha tompitani kell, akkor egy szulo menjen vele es ha nem is alszik ott, egy fotelt tegyel be az agy melle, meselj neki este onnan, aztan vard meg amig elalszik es gyere ki.

    Ovoda: korabban volt bolcsiben es most megy oviba, vagy most megy eloszor kozossegbe? Ha elobbi, akkor a mi tapasztalatunk az, hogy az ovoda valtas sokkal konnyebben ment, mint vartuk, de mi is rettegtunk tole - alaptalanul. Ha most megy eloszor kozossegbe az mas, az valoszinu kemeny menet lesz.

    Igen járt bölcsibe, és oda is nagyon hamar beilleszkedett, úgyhogy talán az óvodával sem lesz probléma.
    Többször is volt már fent a lakásnál, megmutattok neki az ágyat, belefeküdhetett, vettünk rá egy kis lehajtható kuckózós "sátrat", beszélgettünk vele erről, eddig minden nagyon frankó, majd pakolásnál segíthet elrakni a ruháit stb.
    A biztonság kedvéért szerintem inkább átviszem a kiságyat, aztán az első éjszakán úgy is meglátjuk hogy mennyire zavarja meg az új környezet

  • tildy
    nagyúr

    Sziasztok!
    Jövő héten költözünk 3 éves lányunkkal. Eddig egy szobában aludtunk, de ő szigorúan mindig a kiságyában külön. Most lesz neki egy saját szobája, normális 90x200-as ágya. Feleségem véleménye szerint jobb lenne egy kosszal letudni, már az új lakásba nem is vinni a kiságyat, hanem szokjon hozzá az új helyéhez. Én meg inkább vinném a kiságyat, aludjon még velünk egy ideig, aztán utána át lehet szoktatni. Amúgy is izgi lesz, mert szeptember 3-tól kezdi az óvodát, úgyhogy félek, túl sok lesz neki a hirtelen változás.
    Vélemény?

    A gyerekeinkkel (3, 6, 9 évesek voltak) 1 even belül 3x költöztünk . Neurodivergens mind. ( asd 2, adhd 1). Isten biza s gyerekeknél volt egyszerubb a dolog. A 3. költözés után suliváltás is volt . ( a kicsi a régi suli ovijaba járt, de már ő is járt előtte 1 bolcsibe és 2 oviba ). Én féltem mi lesz, mert engem anno 5 évesen megviselt nagyon a költözés . Őket nem. Gyerektől függ .

  • BiP
    nagyúr

    Az se baj, ha nem o dont, de azt gondolja, hogy igen :)

    Végülis velünk is ezt csinálják a nők, és mi is mosolygunk hozzá :)

  • Szerintem barmit meg lehet veluk oldani, csak fel kell kesziteni oket ra.

    Ezzel a résszel egyetértek, az előzetes felkészítés nagyon fontos.
    Meg a bevonás. (nyilván nem a döntésekbe), hanem ne a feje felett történjenek a dolgok, hanem részese legyen, magáénak érezhesse.
    De végülis ez maga a felkészítés.

    Az se baj, ha nem o dont, de azt gondolja, hogy igen :)

  • BiP
    nagyúr

    Ketszer koltoztunk eddig kisgyerekkel. Egyszer amikor meg csak egy volt, es asszem egy eves, masodszor pedig amikor a nagyobbik epp negy lett, a kisebbik pedig masfel volt. Amikor megvolt a kinezett lakas, elmentunk a gyerekekkel is, korbevittuk oket, megkerdeztuk, hogy jo-e, akarnak-e ott lakni, ez a szoba lesz az ovek, megfelel-e? A kisebbik nyilvan nem sokat ertett belole, a nagyobbik teljesen komolyan korbejarta, megnezegette es kozolte, hogy szerinte o itt akar lakni. Aztan eltelt meg hat honap, mire tenyleg vegbement a deal, es meg egy honap felujitas, folyamatosan kerdezgettek, hogy mikor koltozunk, mutattam nekik a kamerakepeket a felujitaskor, hogy dolgoznak a bacsik, illetve vasarnap mikor nem dolgoztak volt hogy eljottek velem megnezni, hogy lassak, tenyleg tortenik valami es nemsokara koltozni lehet.

    Szerintem barmit meg lehet veluk oldani, csak fel kell kesziteni oket ra.

    Szerkesztes: meg eszembe jutott, hogy ovi valtas is volt a koltozesnel, 2 honap kulonbseggel.

    Szerintem barmit meg lehet veluk oldani, csak fel kell kesziteni oket ra.

    Ezzel a résszel egyetértek, az előzetes felkészítés nagyon fontos.
    Meg a bevonás. (nyilván nem a döntésekbe), hanem ne a feje felett történjenek a dolgok, hanem részese legyen, magáénak érezhesse.
    De végülis ez maga a felkészítés.

  • +ehhez add hozzá a költözést. Emiatt nem egyszerű a dolog, nem sima szobaváltás.

    Ketszer koltoztunk eddig kisgyerekkel. Egyszer amikor meg csak egy volt, es asszem egy eves, masodszor pedig amikor a nagyobbik epp negy lett, a kisebbik pedig masfel volt. Amikor megvolt a kinezett lakas, elmentunk a gyerekekkel is, korbevittuk oket, megkerdeztuk, hogy jo-e, akarnak-e ott lakni, ez a szoba lesz az ovek, megfelel-e? A kisebbik nyilvan nem sokat ertett belole, a nagyobbik teljesen komolyan korbejarta, megnezegette es kozolte, hogy szerinte o itt akar lakni. Aztan eltelt meg hat honap, mire tenyleg vegbement a deal, es meg egy honap felujitas, folyamatosan kerdezgettek, hogy mikor koltozunk, mutattam nekik a kamerakepeket a felujitaskor, hogy dolgoznak a bacsik, illetve vasarnap mikor nem dolgoztak volt hogy eljottek velem megnezni, hogy lassak, tenyleg tortenik valami es nemsokara koltozni lehet.

    Szerintem barmit meg lehet veluk oldani, csak fel kell kesziteni oket ra.

    Szerkesztes: meg eszembe jutott, hogy ovi valtas is volt a koltozesnel, 2 honap kulonbseggel.

  • BiP
    nagyúr

    Mi a nagyobbikat ket eves koraban raktuk at a sajat szobajaba es a kisagybol egy nagylany agyba. Nagyon izgatott volt, elotte napokig beszeltunk rola, hogy ez fog tortenni. Eljott az aruhazba is, ahol ki volt allitva az agy, belebujt, nagyon elvezte, hogy nagylany agya lesz. Amikor megerkezett a rendeles, ott volt es (a maga modjan) segitett osszeszerelni. Az agyat mi osszekotottuk a szobavaltassal is. Hogy kisebb legyen a valtozas, en mellette aludtam matracon a foldon. Utolag ez lehet nem volt a legjobb dontes - ket evig aludtam ott, akkor szunt meg amikor negy evesen kapott egy uj agyat, ami mar letras, itt mar siman egyedul alszik.

    Szoval szerintem az uj agy + uj szoba egyutt nem problema, mert erositi a tudatot, hogy mar nem kisgyerek, hanem nagy gyerek. Ha tompitani kell, akkor egy szulo menjen vele es ha nem is alszik ott, egy fotelt tegyel be az agy melle, meselj neki este onnan, aztan vard meg amig elalszik es gyere ki.

    Ovoda: korabban volt bolcsiben es most megy oviba, vagy most megy eloszor kozossegbe? Ha elobbi, akkor a mi tapasztalatunk az, hogy az ovoda valtas sokkal konnyebben ment, mint vartuk, de mi is rettegtunk tole - alaptalanul. Ha most megy eloszor kozossegbe az mas, az valoszinu kemeny menet lesz.

    +ehhez add hozzá a költözést. Emiatt nem egyszerű a dolog, nem sima szobaváltás.

  • Sziasztok!
    Jövő héten költözünk 3 éves lányunkkal. Eddig egy szobában aludtunk, de ő szigorúan mindig a kiságyában külön. Most lesz neki egy saját szobája, normális 90x200-as ágya. Feleségem véleménye szerint jobb lenne egy kosszal letudni, már az új lakásba nem is vinni a kiságyat, hanem szokjon hozzá az új helyéhez. Én meg inkább vinném a kiságyat, aludjon még velünk egy ideig, aztán utána át lehet szoktatni. Amúgy is izgi lesz, mert szeptember 3-tól kezdi az óvodát, úgyhogy félek, túl sok lesz neki a hirtelen változás.
    Vélemény?

    Mi a nagyobbikat ket eves koraban raktuk at a sajat szobajaba es a kisagybol egy nagylany agyba. Nagyon izgatott volt, elotte napokig beszeltunk rola, hogy ez fog tortenni. Eljott az aruhazba is, ahol ki volt allitva az agy, belebujt, nagyon elvezte, hogy nagylany agya lesz. Amikor megerkezett a rendeles, ott volt es (a maga modjan) segitett osszeszerelni. Az agyat mi osszekotottuk a szobavaltassal is. Hogy kisebb legyen a valtozas, en mellette aludtam matracon a foldon. Utolag ez lehet nem volt a legjobb dontes - ket evig aludtam ott, akkor szunt meg amikor negy evesen kapott egy uj agyat, ami mar letras, itt mar siman egyedul alszik.

    Szoval szerintem az uj agy + uj szoba egyutt nem problema, mert erositi a tudatot, hogy mar nem kisgyerek, hanem nagy gyerek. Ha tompitani kell, akkor egy szulo menjen vele es ha nem is alszik ott, egy fotelt tegyel be az agy melle, meselj neki este onnan, aztan vard meg amig elalszik es gyere ki.

    Ovoda: korabban volt bolcsiben es most megy oviba, vagy most megy eloszor kozossegbe? Ha elobbi, akkor a mi tapasztalatunk az, hogy az ovoda valtas sokkal konnyebben ment, mint vartuk, de mi is rettegtunk tole - alaptalanul. Ha most megy eloszor kozossegbe az mas, az valoszinu kemeny menet lesz.

  • BiP
    nagyúr

    Sziasztok!
    Jövő héten költözünk 3 éves lányunkkal. Eddig egy szobában aludtunk, de ő szigorúan mindig a kiságyában külön. Most lesz neki egy saját szobája, normális 90x200-as ágya. Feleségem véleménye szerint jobb lenne egy kosszal letudni, már az új lakásba nem is vinni a kiságyat, hanem szokjon hozzá az új helyéhez. Én meg inkább vinném a kiságyat, aludjon még velünk egy ideig, aztán utána át lehet szoktatni. Amúgy is izgi lesz, mert szeptember 3-tól kezdi az óvodát, úgyhogy félek, túl sok lesz neki a hirtelen változás.
    Vélemény?

    Én is amondó vagyok, hogy sok lesz a változás egyszerre.
    Új lakás, új szoba, nem a szülőkkel, új ágy, ovi, új napirend, stb. Minden más.

    Eléggé fogja sokkolni a sok változás, kell neki egy biztos pont az eddigi életéből. Úgyhogy a kiságyat mindenképp vigyétek.
    Én veled vagyok, hogy az elején ugyanúgy a ti szobátokban, és csak később szokjon át sajátba, de 6030D ötletét is meg lehet próbálni.

    CSak ugye ha ilyen sokminden változik egyszerre, rohadt nehéz lesz visszafejteni, hogy melyik mennyire viseli meg.

  • 6030D
    addikt

    Sziasztok!
    Jövő héten költözünk 3 éves lányunkkal. Eddig egy szobában aludtunk, de ő szigorúan mindig a kiságyában külön. Most lesz neki egy saját szobája, normális 90x200-as ágya. Feleségem véleménye szerint jobb lenne egy kosszal letudni, már az új lakásba nem is vinni a kiságyat, hanem szokjon hozzá az új helyéhez. Én meg inkább vinném a kiságyat, aludjon még velünk egy ideig, aztán utána át lehet szoktatni. Amúgy is izgi lesz, mert szeptember 3-tól kezdi az óvodát, úgyhogy félek, túl sok lesz neki a hirtelen változás.
    Vélemény?

    Szobájába nem fér be a kiságy is? Ott alszik, de játszhat az új ágyon is, aztán majd alszik azon később.

  • Dr. Mózes
    aktív tag

    Sziasztok!
    Jövő héten költözünk 3 éves lányunkkal. Eddig egy szobában aludtunk, de ő szigorúan mindig a kiságyában külön. Most lesz neki egy saját szobája, normális 90x200-as ágya. Feleségem véleménye szerint jobb lenne egy kosszal letudni, már az új lakásba nem is vinni a kiságyat, hanem szokjon hozzá az új helyéhez. Én meg inkább vinném a kiságyat, aludjon még velünk egy ideig, aztán utána át lehet szoktatni. Amúgy is izgi lesz, mert szeptember 3-tól kezdi az óvodát, úgyhogy félek, túl sok lesz neki a hirtelen változás.
    Vélemény?

  • tapasztalatból írom: 10 évesen inkább vettünk neki egy egyszerű, de stabil telefont, mert minden más opció ennél kevésbé megbízható és/vagy drágább.

    Mas kapcsan ujra elovettuk itthon a gyerektrackelos temat es melyebben belementem az ora alapu trackelesbe, konkretan a garmin orakat neztem. Van par ora, amit kifejezetten gyerekeknek csinaltak. Ezekbol kapasbol kiesett az, amin nincs GPS, illetve kiesett az, amin nincs LTE. Maradt egy, azaz egy darab ora (bounce 2) - de ezen meg HR szenzor nincs. Ha mar elkoltenek ennyi penzt orara, akkor szeretnem, ha sportolashoz is tudna majd hasznalni, de nem tudja. De ha meg ez nem is dealbreaker, akkor ott egy komoly hianyossag: a garmin orait amin LTE van, nem sajat sim kartyaval (e-simmel) lehet hasznalni, hanem szolgaltatofuggetlen es csak a garmnon keresztul. Ez elso ranezesre jo is lehetne (ha nincs terero az egyik szolgaltatonal, akkor hasznalja a masikat) de valojaban hatrany, mert maga a szolgaltatas csak bizonyos orszagokban erheto el. Ami azt jelenti, hogy rendben, itthon mukodik, de nem nehez olyan europai orszagba menni ahol viszont a szolgaltatas nem elerheto, tehat a trackeles sem. Tovabba a vilagot ket regiora osztottak es mondjuk egy europaban vasarolt ora nem tudja hasznalni az amerikai LTE frekvenciakat es forditva. Tekintettel arra, hogy pont nyaralaskor meg fontosabb lenne a dolog, ez igy dealbreaker. Telefonok tudjak hasznalni a kulonbozo orszagok LTE-jeit (legfeljebb az elerheto sebesseg nem lesz a maximum, de attol meg mukodik) ugy tunik az orak meg nincsenek ezen a szinvonalon. Oraban gondolkodva egyelore ugy tunik az apple watch 3 se az egyetlen opcio. Vagy egy telefon.

    Szerencse, hogy a kerdes meg mindig nem aktualis, csak nezelodunk.

  • Persze a szoba része oké, amíg nagyon kicsik voltak mi is bevittük a kiskádat, de valahogy annyira kézenfekvő volt, hogy felrakom a pelenkázóra és kész. :U
    Aztán nem kell sokat várni amíg elkezdődik a hardcore pancsolás, akkor meg irány a fürdőkád.

    Batib kérdezted mi kellhet még. Az első gyereket ezzel fürdettük, emlékszem akkor utánaolvastam és ezt találtam a "legtisztábbnak". A második gyereknél meg már... kissé feljebb került az ingerküszöbünk. :DDD

    "valahogy annyira kézenfekvő volt, hogy felrakom a pelenkázóra és kész."

    Nalad kezenfekvo volt. Nalunk a pelenkazo sarokban volt.

  • kovacsroli
    senior tag

    "Igazából sosem értettem, hogy ahol van fürdőkád, ott miért használnak állványos megoldást a szobában, de biztos erre is van ésszerű magyarázat."

    Az allvanyt en sem ertem, szerintem veszelyes, de gondolom kenyelmesebb is, mint gornyedni a foldon.

    A babakad a szobaban felere: jobban hozzaferheto, mert ket oldalrol fer oda a ket szulo. Furdoszobaban is lehet a foldon, de ahhoz akkora furdoszoba is kell, illetve kadnal peldaul lehet uveg toloajto a kad peremen, ami miatt nem fersz oda, vagy nem fer oda mindket szulo, es vegkepp nem ket oldalrol.

    Persze a szoba része oké, amíg nagyon kicsik voltak mi is bevittük a kiskádat, de valahogy annyira kézenfekvő volt, hogy felrakom a pelenkázóra és kész. :U
    Aztán nem kell sokat várni amíg elkezdődik a hardcore pancsolás, akkor meg irány a fürdőkád.

    Batib kérdezted mi kellhet még. Az első gyereket ezzel fürdettük, emlékszem akkor utánaolvastam és ezt találtam a "legtisztábbnak". A második gyereknél meg már... kissé feljebb került az ingerküszöbünk. :DDD

  • Van rendes fürdőkád? Ha igen, EZT csak ajánlani tudom. Mi mindkét gyerekkel ilyet használtunk, stabilan tartotta őket és van benne egy hőmérő csík is.

    Igazából sosem értettem, hogy ahol van fürdőkád, ott miért használnak állványos megoldást a szobában, de biztos erre is van ésszerű magyarázat. :)

    "Igazából sosem értettem, hogy ahol van fürdőkád, ott miért használnak állványos megoldást a szobában, de biztos erre is van ésszerű magyarázat."

    Az allvanyt en sem ertem, szerintem veszelyes, de gondolom kenyelmesebb is, mint gornyedni a foldon.

    A babakad a szobaban felere: jobban hozzaferheto, mert ket oldalrol fer oda a ket szulo. Furdoszobaban is lehet a foldon, de ahhoz akkora furdoszoba is kell, illetve kadnal peldaul lehet uveg toloajto a kad peremen, ami miatt nem fersz oda, vagy nem fer oda mindket szulo, es vegkepp nem ket oldalrol.

  • DeFranco
    nagyúr

    Van rendes fürdőkád? Ha igen, EZT csak ajánlani tudom. Mi mindkét gyerekkel ilyet használtunk, stabilan tartotta őket és van benne egy hőmérő csík is.

    Igazából sosem értettem, hogy ahol van fürdőkád, ott miért használnak állványos megoldást a szobában, de biztos erre is van ésszerű magyarázat. :)

    Mi egy rácsot csináltattunk, fából, amit a fürdőkád tetejére tettünk, és arra ment a kis kád.

    Előnye: stabil, vizes helyiségben marad, nem kell bevinni a szobába, de nem is kell mélyre hajolni a fürdetéshez.

  • kovacsroli
    senior tag

    Köszi! Rosszul fogalmaztam : fürdetőulésre gondoltam
    Valami ilyesmire gondoltam

    Van rendes fürdőkád? Ha igen, EZT csak ajánlani tudom. Mi mindkét gyerekkel ilyet használtunk, stabilan tartotta őket és van benne egy hőmérő csík is.

    Igazából sosem értettem, hogy ahol van fürdőkád, ott miért használnak állványos megoldást a szobában, de biztos erre is van ésszerű magyarázat. :)

  • tildy
    nagyúr

    En ilyen labakon allo / tarton allo cuccot biztosan nem vennek, legalabbis a tartot nem. Egy kad, benne vizzel eleg nehez, plusz meg bele az ujszulott. Elhiszem, hogy kenyelmes a szuloknek, hogy nem kell a foldon gornyedni, de ennek a takolmanynak a tomegkozeppontja ijesztoen magasan van nekem. Barmi miatt ez megborul oldalra, akkor a kiomlo viz lesz a legkisebb problema, de a gyerek aki vele egyutt felborul mar komolyabb. Mi a furdoszobaban a foldon gornyedtunk eleinte, mert ez ket emberes mutatvany ujszulottnel: tartani kell valakinek amig a masik mossa.

    Eppen ezert mi vettunk egy olyan kadat, amibe egy kiveheto szovet belso volt rogzitve, ami olyasmi volt, mint egy nyugagy. Ebben a furdetes egy emberes feladat volt csak, az ujszulott nem tudott a viz ala merulni, nem kellett tartani. Ahogy nott, ezt utana ki lehetett venni, mikor mar tudott onalloan ulni.

    Ez is hiba volt. A szovet meg csak megszaradt, de volt szivacsos tomites is benne, hogy kenyelmes legyen - na ennek eleg hamar total penetrans szaga lett, rendszeresen kellett mosni es szaritani. Felretettuk a masodik gyerekhez, de vegul sose hasznaltuk, nem volt gusztusunk beleultetni.

    De ahogy latom ma mar van ennek tovabbfejlesztett verzioja, valami ilyesmi:

    https://uk.nuby.com/products/newborn-baby-bath

    Ez nem no a gyerekkel, viszont szinten egy emberes a furdetes. Ez utobbi szerintem fontos szempont, mert nyilvan eleinte mindket szulo szeretne furdetni, szoval az egy emberes megoldas nem szempont, kiveve, ha az egyik nem tud. Mert mondjuk labadozik csaszarbol, vagy olyan a munkabeosztasa, stb.

    Olyanunk is volt, azt is szerettük , de az is ment a nagy kádba.

  • solti
    senior tag

    mi a műanyag gyerek kádat egyszerűen bele raktuk a rendes felnőtt kádba, és ott fürdettük a gyereket
    nagyon egyet értek azzal, hogy a magasan, lábakon álló kád tele vízzel meglepően "billegális"

    mi állványon a szobában használtunk babakádat, nem volt vele gond, instabilnak se éreztük soha: A kádnak alig van súlya, vízből mi meg minimálisat tettünk bele, nem volt cél, hogy akár a lábát is ellepje... a gyerek volt az egyetlen súlyosabb komponens, őt meg úgyis fogod. A beletévős széket továbbra is feleslegesnek érzem, amíg tart (2-3p?) a pancsi, addig tudok figyelni 100%-osan a gyerekre, úgysem akarom
    Viszont amikor később mikor már van pancsi igény, akkor jól tud jönni a kiskád nagy kádba tétele, ezt megerősítem. Úgy elég kevesebb víz, van extra kapaszkodási lehetőség, tud vizet kipacsálni, több játék lehetőség stb.

  • mi a műanyag gyerek kádat egyszerűen bele raktuk a rendes felnőtt kádba, és ott fürdettük a gyereket
    nagyon egyet értek azzal, hogy a magasan, lábakon álló kád tele vízzel meglepően "billegális"

    Az egy emberes verzional mi is, mert elobb-utobb mind szeret pancsolni. Plusz, egyszerubb tranzitalni a babakadbol a felnott kadba, ha ez csak annyibol all, hogy kiveszed a babakadat.

  • f4lcon
    addikt

    En ilyen labakon allo / tarton allo cuccot biztosan nem vennek, legalabbis a tartot nem. Egy kad, benne vizzel eleg nehez, plusz meg bele az ujszulott. Elhiszem, hogy kenyelmes a szuloknek, hogy nem kell a foldon gornyedni, de ennek a takolmanynak a tomegkozeppontja ijesztoen magasan van nekem. Barmi miatt ez megborul oldalra, akkor a kiomlo viz lesz a legkisebb problema, de a gyerek aki vele egyutt felborul mar komolyabb. Mi a furdoszobaban a foldon gornyedtunk eleinte, mert ez ket emberes mutatvany ujszulottnel: tartani kell valakinek amig a masik mossa.

    Eppen ezert mi vettunk egy olyan kadat, amibe egy kiveheto szovet belso volt rogzitve, ami olyasmi volt, mint egy nyugagy. Ebben a furdetes egy emberes feladat volt csak, az ujszulott nem tudott a viz ala merulni, nem kellett tartani. Ahogy nott, ezt utana ki lehetett venni, mikor mar tudott onalloan ulni.

    Ez is hiba volt. A szovet meg csak megszaradt, de volt szivacsos tomites is benne, hogy kenyelmes legyen - na ennek eleg hamar total penetrans szaga lett, rendszeresen kellett mosni es szaritani. Felretettuk a masodik gyerekhez, de vegul sose hasznaltuk, nem volt gusztusunk beleultetni.

    De ahogy latom ma mar van ennek tovabbfejlesztett verzioja, valami ilyesmi:

    https://uk.nuby.com/products/newborn-baby-bath

    Ez nem no a gyerekkel, viszont szinten egy emberes a furdetes. Ez utobbi szerintem fontos szempont, mert nyilvan eleinte mindket szulo szeretne furdetni, szoval az egy emberes megoldas nem szempont, kiveve, ha az egyik nem tud. Mert mondjuk labadozik csaszarbol, vagy olyan a munkabeosztasa, stb.

    mi a műanyag gyerek kádat egyszerűen bele raktuk a rendes felnőtt kádba, és ott fürdettük a gyereket
    nagyon egyet értek azzal, hogy a magasan, lábakon álló kád tele vízzel meglepően "billegális"

  • Köszi! Rosszul fogalmaztam : fürdetőulésre gondoltam
    Valami ilyesmire gondoltam

    En ilyen labakon allo / tarton allo cuccot biztosan nem vennek, legalabbis a tartot nem. Egy kad, benne vizzel eleg nehez, plusz meg bele az ujszulott. Elhiszem, hogy kenyelmes a szuloknek, hogy nem kell a foldon gornyedni, de ennek a takolmanynak a tomegkozeppontja ijesztoen magasan van nekem. Barmi miatt ez megborul oldalra, akkor a kiomlo viz lesz a legkisebb problema, de a gyerek aki vele egyutt felborul mar komolyabb. Mi a furdoszobaban a foldon gornyedtunk eleinte, mert ez ket emberes mutatvany ujszulottnel: tartani kell valakinek amig a masik mossa.

    Eppen ezert mi vettunk egy olyan kadat, amibe egy kiveheto szovet belso volt rogzitve, ami olyasmi volt, mint egy nyugagy. Ebben a furdetes egy emberes feladat volt csak, az ujszulott nem tudott a viz ala merulni, nem kellett tartani. Ahogy nott, ezt utana ki lehetett venni, mikor mar tudott onalloan ulni.

    Ez is hiba volt. A szovet meg csak megszaradt, de volt szivacsos tomites is benne, hogy kenyelmes legyen - na ennek eleg hamar total penetrans szaga lett, rendszeresen kellett mosni es szaritani. Felretettuk a masodik gyerekhez, de vegul sose hasznaltuk, nem volt gusztusunk beleultetni.

    De ahogy latom ma mar van ennek tovabbfejlesztett verzioja, valami ilyesmi:

    https://uk.nuby.com/products/newborn-baby-bath

    Ez nem no a gyerekkel, viszont szinten egy emberes a furdetes. Ez utobbi szerintem fontos szempont, mert nyilvan eleinte mindket szulo szeretne furdetni, szoval az egy emberes megoldas nem szempont, kiveve, ha az egyik nem tud. Mert mondjuk labadozik csaszarbol, vagy olyan a munkabeosztasa, stb.

Új hozzászólás Aktív témák