Majd az asszony pontosít, én mondom amire emlékszem.
Eleinte nem volt gond. De 2-3 hetes korától egyre többet sírt. Meg bukott. A bukás önmagában nem baj, azt minden baba csinálja. Vannak fokozatai. Rendes bukás, 1-es reflux, 2-es meg 3-as. A 3-as már nagyon durva, akkor 95%-át visszaküldi a kajának.
Tehát sírt, sokat. Csak ölben volt el. De már a kórházban is pedzegették, hogy nem jól emészt a gyerek, túl sok jön vissza. Amikor megetettem minden 2., 3. etetésnél jött vissza sok. Ha lefektettem csak öklendezett vissza.
Ez egyre rosszabb lett. EGyre többet sírt, akár fél napot is. Ha lefeküdt, akkor bugyogott vissza a kaja. Oké bukás, előfordul. De basszus! 2,5 órával evés után? Jön vissza a cucc, de nem ám fehér, hanem sárga, meg zöld! A gyereknek meg hányásszaba van.
Tisztán emlékszem. Csórikám a vállamon büfizett. egyszer csak rándul egyet, az összes kaja a hátamon. Rám néz a kis ártatlan, csupa fehér a szája körül. A szemével meg szinte kérdezi: "Apa! Mi történik velem?" És bömbölni kezd. A szívem szakad meg ha rágondolok. Off vége.
Tehát túlzott bukás, hányásszag, sírás-rívás. A végén ez már odáig fokozódott, hogy vizsszintben sírt, függőben nem. Vízszintben sírt, függőben nem.
... jah úgy mellesleg 10 éve van gyomorsav gondom. Nesze, itt az öröklött érzékenség.
Úgyhogy végén már kínomban nem tudtam mit csinálni vele. 7-8 hetes korában már több eset rajtam aludt függőlegesen. Egyszer csak bevillant, hogy refluxol. Találkoztam már refluxos emberrel, aki akkor 25 éves volt. Ő mesélt a gyerekkoráról. Összeraktam.
Elemi fizika, ha egy cső egyik végét megemeljük, nem folyik ki a víz. Tehát olyan hajnali 3-kor kezemben a gyerekkel 4 bazi nagy lexikont tettem a kiságy 2 lába alá. ... aludt reggel 9-ig, mint a tej.
Hétfő reggel gyerekorvos -> nézze meg, most!
Megnyomta a kis hasát, hopp buggyant is kifelé a kaja. Lakmuszpapír bele, hát ez biza savas.
Úgyhoy kapott ar tápot (Milumil AR antireflux táp) ami sűrűbb, mint a hagyományos. 3 napig szinte csak aludt, nem hittük el!
Sajnos tb hasi uh-ról elhajtottak minket. Csak kb 1 hónappal később jutottunk át Debrecenbe maszek uh-ra. Ott a nő azt mondta, hogy nem olyan vészes, meg kinövi. Sokat kell ölben tartani (függőleges, ugye) meg kapja az art és kész. Ha szépen gyarapszik, akkor nincs gond.
Jó oké, csak sokat sír. Meg ki bírja ennyit cipelni. Úgyhogy 2 hónaptól 6 hónapos koráig nap 8-10 órát (!) volt ölben, meg vállon, meg felkötve, meg cipelve meg minden. Az asszony hátát meg éjszakánként masszíroztam a hét 7 napján.
De végül elmúlt. Rendes tömény kajával már nem jön elő, kb 1 hónapja semmi nem volt. De ehhez fel kellett ismerni, és kezelni. Elviselni stb.
Ennyi a hiteles történet. Nálatok is gyanú van? Ráismersz a tünetekre?
Egyébként ma is szeret ölbe felkapaszkodni. 5-10 percet elvan, aztán megy tovább, szétdobálni a kockákat, meg cicákat meg mindent. Más gyerekektől nem fél, afelnőttekkel barátkozik, képes 1-2 órát is eljátszani magában. Nem, nem lett ölbebaba, nem muja, nem félős, inkább csibész és önálló. 5 hónapos kora óta kiszolgálja magát innivalóval. Tényleg.
Úgyhogy a ne vegyük ölbe a gyereket mertnemercsak egy merő BULLSHIT! Ne higgyétek el!!!!!
Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!