Minden ember hibázik. És minden keresztény ember is hibázik. És olyan is előfordul, hogy valaki önimádatba esik, és nem látja, hogy ez történt. Van aki keresztény, és mégis alkoholista lesz. A kereszténység önmagában még nem jelent olyan sokat. talán annyit, hogy akar Krisztus útján haladni.

Az már más kérdés, hogy hányszor botlik meg az úton, hányszor kanyarodik el, és talál vissza, milyen gyorsan halad, stb.
Kívülről könnyen rá lehet sütni a másikra sok mindent. De ha nem ismerjük az élettörténetét, és a belső lelkivilágát, nem is érthetjük meg, és felelőtlenül ítélkezünk fölötte.

A bűn akkor válik bűnné, ha meg tudjuk ítélni, hogy az bűn, és mégis megtesszük. Aki erre már nem képes, a torzult személyisége miatt, az az ember inkább beteg, és segítségre van szüksége. De a bűn az, amit Isten ítél meg, nem az emberek. És ez nem véletlenül van így. Csak Isten tud helyesen ítélni.

Itt a bűnt és a bűncselekményt ne keverjük, mert ebből a szempontból ég és föld a kettő.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''