Az, hogy meg vagy keresztelve önmagában csak annyit jelent, hogy Isten számít rád, de ez önmagában még nem tesz kereszténnyé. A keresztény szó jelentése: Krisztus követője. Van ebben valami tudatos döntés és irányultság is. Enélkül nem lehetünk keresztények.
Nincs bizonyíték írod. Ez igaz is, meg nem is. Nincs bizonyíték, mert ha lenne, akkor tudományosan igazolt tényt a legtöbb szaklap lehozta volna.
Ennek ellenére nem igaz az sem, hogy nincsenek bizonyítékok. Minden hívő ember önmagában bizonyítéka Isten szeretetének, a kegyelemnek. A gyülekezetünkben ha körülnézek számos "bizonyítékát" látom Isten munkálkodásának. Itt egy szabadult alkoholista, amott egy rendbe jött házasság, emitt egy értelmi fogyatékos, sérült fiatal találta meg helyét a társadalomban, ott pedig egy hajléktalan tudott kitörni a lehetetlen helyzetéből.
Nem csak én látom ezeket a csodákat, hanem ők maguk is visszaigazolják, hogy nagy a mi Istenünk. És akkor még nem beszéltem magamról, a saját megtapasztalásaimról, megélt csodáimról.
Alapvetően nem az a gond az emberrel, hogy köztörvényes bűnöző, nem ezek a "bűnei", hanem az, hogy az Isten nélkül akar élni. Anno a bűnbeesés kérdése is az volt, hogy az ember saját kezébe akarja-e venni az etikai kérdések megválaszolását, vagy ráhagyja, rábízza ezeket Istenre. Én magam akarom-e eldönteni, hogy mi a jó (nekem), vagy rábízom egy nem szubjektív értékítéletet adó, nálam sokkal bölcsebb személyre, Istenre.
Isten nem vár el tőled áldozatot azért, hogy megfelelj neki. Ezt az áldozatot Jézus már megtette, hogy neked és nekem ne kelljen olyan áldozatot hozni, amit nem tudnál, nem tudnék elhordozni.
Az, hogy fohászkodsz, az, hogy templomba jársz nem áldozathozatal. Ha valaki annak gondolná, akkor nagyon kicsinyes ember. Mert de őszintén, mi haszna van abból Istennek, hogy én végigszenvedek egy istentiszteletet, vagy hogy kétségbe esett helyzetben a legutolsó mentsvárként, Istenre hárítom fohászommal a megoldhatatlan problémám megoldását?
Aki józanul gondolkodik, látja, hogy maga a felvetés is nevetséges.
Mi értelme van a vallásnak? teszed fel a kérdést...
erről vsz van aki képes lenne könyvet írni... én csak két oldalról szeretném megvilágítani.
Én azt éltem meg, hogy helyére került az életem. Hülye hasonlat, de amikor egy kiképezett center egy baleset miatt elfelejt mindent, ami korábban vele történt, és keresi, hogy hol állja meg a helyét, mi a legmegfelelőbb számára... és ráérez egy kézilabda játék során, hogy a zsigereiben vannak a mozdulatok, nem ért mindent, de ösztönösen megy a játék, hiszen erre lett kiképezve anno.. nos ezt a helyemen vagyok érzést többször megéreztem már....
A másik pedig, amikor egy család szétesik, és hosszú ideig tartó magány után rádöbben az ember, hogy van családja, van egy Atya, aki szereti, aki ismeri minden porcikáját, aki feltétel nélkül elfogadja, akinek nem kell magyarázkodni, aki előtt nem kell álarcokat viselni....
Kicsit összeszedetlen vagyok, mert közben zajlik körülöttem egy három gyerekes család esti élete, ami kb annyira nyugodt, mint egy F1-es verseny box kiállása.
Ha érthetetlen voltam értelmezek később, ha félreérthető, akkor egyértelműsítek később....
www.refujvaros.hu