Nem tudom ez a bűntudat keltétes sztereotípia honnan jön?
Például az eredendő bűn fogalmától. Minden ember bűnös, születésétől fogva, még akkor is, ha semmit nem követett el. Még a pár napos csecsemő is bűnös. Vagy hogy kijelentik, hogy a bűn egy állapot. Ettől soha nem szabadulhatsz meg, bűnösként születtél és földi életed végéig bűnös is maradsz. És haláluk után a jól viselkedő emberek nem megbocsájtásban reménykednek, hanem kegyelemben. Tehát még halálod után sem mondhatod, hogy bűntelen vagy, hanem csak azt, hogy kegyelemben részesülsz. Tessék, itt a nagy keresztény örömhír. Életed végéig bűnös vagy, bűnben élsz, de ha törekedsz és elkerülöd, akkor kegyelmet kaphatsz.
Nem hallottam még senkitől olyat hogy éjszaka nem tudott aludni a félelemtől, mert egy hívő kereszténnyel beszélgetett.
Gyerekeknél előfordul.
Az más kérdés, hogy a harmad unokatestvér barátjától akinek a nagynénje beszélt a pokolról és az hú de rossz, meg örök szenvedés, akkor persze lehet félni, ugyan úgy mint a kapanyányi monyóktól.
Az van, hogy a gyermekek nem igazán tudják különválasztani, hogy mi a valós és mi nem. Amit a felnőttek mondanak nekik, azt szó szerint elhiszik. Ha a pokollal riogatják őket, akkor azt is el fogják hinni és komolyan fogják venni.
És mondjuk nem tudom miért pont egy ateista hozza ezt fel mindig, mert neki van a legkevesebb félnivalója.
Azért, mert véleményem szerint az, ahogy a keresztény vallás a bűn fogalmát kezeli finoman szólva is aljas. Egy kereszténytől ne várd el, hogy kevésbé vidám perspektívából is megnézze, miben is hisz egyáltalán.
Egy kérdés: ha te szeretsz és tisztelsz valakit, ragaszkodsz hozzá és hallgatsz a tanácsaira akkor "birka" vagy?
Ha használod a józan eszed és mellette meghallgatod mások véleményét is, akkor nem.
Ha mindenféle gondolkozás nélkül elfogadod a véleményét és amikor esetleg rákérdeznek, akkor visszamondod, mint a kazettás magnó, akkor igen, birka vagy.
[ Szerkesztve ]