No végre sikerült.

Nekem valahogy mindkét eset skatulya.
Nem ítélem el azokat, akik Ozora (vagy másmilyen) fesztiválra mennek. Sőt, még szerintem én is szívesen kimennék oda, tetszik a hely, a díszlet. A zene már nem annyira, de rádiónál sem fogom be a fülem, ha olyan megy, ami nem a szívem csücske. A drogosokat nem szeretem, akár erőszakos, akár nyakadba mászva agyoncsókolgat. Számomra mindkettő idegen. Ugyanígy az is idegen, mikor barátkozva jön oda ezer vadidegen, mintha tesók lennétek, majd 1 hét múlva fellök az utcán.

DE

Mint ahogy Freddy számára egy opera, egy klasszikus sokkal többet jelent, úgy számodra többet jelent más. Szerintem ezzel semmi gond. Nem vagyunk egyformák (még jó ). Valakinek az hoz spirituális érzést, hogy egy erre kialakított helyen (éljen a marketing gépezet) zenére, vagy anélkül, jó társaságban kiengedje a gőzt, elfeledje a mindennapos fáradalmakat stb. Másnak az hoz ilyen érzést, hogy szintén ott hagyja kicsit munkát, hazamegy családi körbe, megöleli szeretteit, nézi, ahogy gyerkőce cseperedik, játszik, mosolyog... de még sorolhatnám. Mindenkinek más igényei vannak.

Nekem csak az zavaros, hogy most mi a lényeg? Megfeleljünk a hétköznapokban, megfeleljünk egy spirituális fesztiválon, vagy lényeg az "én" a hétköznapokban, vagy lényeg az "én" a fesztiválon? Nekem az is skatulyázás, hogy nem csak azért megyek egy ilyen fesztiválra, mert ott jól érzem magam, hanem azért vagyok ott olyan, mert ott elfogadnak olyannak. Miért legyek más, ha nekem tökéletes az ami most van? nem érzem magam kevesebbnek, mert nem haladok az árral.

„Az, ami törvényes, az ugye nem lehet etikátlan. Ez etikátlan, ezért lehetne törvénytelen, de ami nem törvénytelen, az nem is helytelen. Ha helytelen lenne, törvénytelen is lenne.”