Ma reggel életemben először úsztattam a Dunán. Már régebb óta motoszkált a fejemben a gondolat, de bevallom őszintén féltem tőle, féltem a kudarctól. Végül aladarazurbe és Zéé sporttársakkal folytatott beszélgetések és tanácsok megadták a végső lökést, hogy rászánjam magam.

A K-Hid felett voltam a Hajógyári Duna ágon. Reggel 5:30 és 8:30 között (work from home előtt). A 3,90-es matchbottal meg tudtam horgászni a kb 2 méter mély vizet, úgy 7-8 méterre a parttól. Négyszer elkadtam, ebből háromszor csak az előke (14-es damilon 14-es horog, rajta négy szem csonti), egyszer az ólmozás is odalett, a 8 grammos csepp alakú úszó végig megmaradt, és szépen tette a dolgát.

Kb 20 perce pásztáztam a vizet, amikor először sikerült kapást érzékelnem. Egy szép leánykoncér lett az első befutó. Aztán jászok jöttek, szépen sorban, kicsi is, nagyobb is, összesen 8-an, a bandanagy úgy érzésre kilón felüli lehetett, jött még egy hasonlóan szép koncér, a változatosságot pedig egy-egy bagoly-, és dévérkeszeg képviselte.

Hatalmas élmény volt ezzel a számomra új módszerrel horgászni a Dunán, és az Öreg Hölgy jóval bőkezűbb volt hozzám, mint amit remélni mertem ettől a kalandttól.

Egy kis leliismeret furdalásom van, hogy tilalom idején horogra csaltam a jaszkókat, de remélem a kis horog a hajlékony matchbottal nem okozott nekik túl nagy traumát, és elfogadják a finom kaját és a 2 deci csontit kárpótlásul.