Egy-két dolgot szeretnék részletesebben is kifejteni a korábban felvetett témákkal kapcsolatban.
1. korreláció pro és kontra
Az egésznek akkor van értelme csak, ha tisztázni tudjuk a mintavételezés módját.
Ateistának tekinthető-e az ez ember, aki rendszeresen jógázik és olyan energiákat áramoltat a szervezetében, ami a hinduizmus vallási eszenciája?
Vagy szintén ateista-e az az ember, aki bár annak vallja magát, de minden napját a horoszkópja elolvasásával kezdi, és ha kéményseprőt lát, gombot fog vagy lekopogja a szerencséjét?
De ha őket nem tekintjük ateistának, miért keverjük össze az összes hiedelem világot a kereszténységgel, és e primitív hitvilágban hívők által is súlyosbított eredményeket akként publikáljuk, hogy íme az IQ és a vallástalanság korrelál? Biztos azért, mert tetszik ez a korántsem "tudományos" válasz a tudomány mindenhatóságában hívő embernek.
Ha pedig mégis ennyire az általánosítás felé megyünk, akkor nincs sok értelme a vitának, mert nincs közöm más vallásokhoz...
2. Az IQ, mint az ember értékének mértéke.
Olvastam valami felmérésről, ahol a magas IQ-ju emberek nagyobb valószínűséggel antiszociális, társadalmi kapcsolataiban fejletlen. Ez lehet az alapja annak a mondásnak, hogy a zsenit egy hajszál választja el az őrülttől.
Volt szerencsém megismerni számos értelmi fogyatékos embert, akik sokkal erőteljesebb életbölcsességgel rendelkeztek, mint sok esetben a számok és képletek zsonglőrjei.
Tehát az önmagában nem igaz, hogy az az ember jobban látja a világot, akinek magasabb az IQ-ja.
És ha ez a felvetés igaz, akkor nem célszerű a magas IQ-val kampányolni az ateizmus mellett.
3. Attól lesz vallásos valaki, hogy így talál magyarázatot a számára megmagyarázhatatlanra (haláleset, szerencsétlenség, villámlás stb...)
Itt megint azt a problémát látom, hogy a velem vitatkozó nem veszi figyelembe, hogy a vallás kifejezés annyira gyűjtőfogalom, olyan mértékű általánosítás, hogy nem lehet mit kezdeni vele. Én a kereszténységről tudok csak beszélni. Nem tudok mit kezdeni a primitív hitvilággal, a csillagjóslással és halott látókkal, de nem tudok mit kezdeni a Krisztust nem ismerő, de magukat kereszténynek tartó vallásosnak mondott tömegekkel.
A Biblia meghatározása szerint a keresztény attól keresztény, hogy követi Krisztust. Ha ezzel nincs tisztában, akkor nem tekinthető annak, bármennyire is állítja ezt erőszakosan. Attól még nem lesz valaki magyar állampolgár, mert esküvel ezt vallja... Ez más alapján van meghatározva.
A keresztény szó jelentése az, hogy Krisztus követő. Ha nem ismeri, nem tudja követni, akkor nem is keresztény...
A kereszténység soha nem a félelemre épít. Jézust sem félelemből követték, max félelemből maradtak el tőle, mert féltek attól, hogy Jézus sorsára jutnak.
Jézus nem tanításai nem apelláltak a félelemre, sőt a félelmeket igyekezett eloszlatni.
Aki ismeri a kereszténységet láthatja, hogy nem arról szól, hogy van egy természeti jelenség, amire nincs magyarázat, majd a kereszténység jól megmagyarázza agitálva a jónépet...
A kereszténység egy nagyon összetett élő kapcsolatról szól egy olyan Istennel, amit az ember vsz magától nem talált volna ki, mert az őt bíráló emberek következetlennek, esetenként kicsinyesnek tudják bemutatni, egy gondosan megformált "istenszobort" ennél simábbra, kevésbé vitathatóvá lehetett volna formálni.
A kereszténység a kapcsolatról szól. Nem a világvégével riogat. Sokan pld a Jelenések könyve kapcsán ezzel a váddal élnek. Pedig az apokaliptika irodalma pont nem a riogatásról, hanem a vigasztalásról szól egy-egy embertelen történelmi helyzetben.
A Biblia nem azt mondja, hogy légy erkölcsös, mert ekkor elnyered az istenek jóindulatát, és ha nem, akkor a büntetését, hanem azt, hogy fogadd el az ingyen felkínált kegyelmet.
Az, hogy ez nem jön át tisztán a nem hívő emberek felé, az részben a mi hibánk is. Hibánk, hogy nem határolódunk el erőteljesebben azoktól az erőktől, akik jóféle politikai, hatalmi tőkét sejtenek a kereszténység eszméjében, és mint anno a középkorban, most is felhasználják hatalmi céljaikhoz. De ezt hogyan tegyük, mikor a sajtót a botrány érdekli, nem a konszolidáció, és a hatalom hatékonyabban tud érvényesülni.....
Hibásak vagyunk abban, hogy nem jelentjük ki kategorikusan, hogy ez-meg ez hülyeséget mondott, mikor a kereszténység nevében beszélt, pedig nincs köze semmihez.
Hányszor kellene napjában ezek miatt tiltakozni, pld mikor egy-egy celeb ezzel fényesíti erkölcsiségét, vagy műsorvezető mond badarságot, vagy épp egy dalszöveg tartalmaz hazugságokat?
Hibásak vagyunk abban, hogy nem állunk fel az iskolában, és esetenként nem hazudtoljuk meg azt a tanárt, aki személyes sérelmeit is nyalogatva, vagy épp igazolva magát hamis dolgokat mond a kereszténységről (valós, személyes példát hoztam fel)
Azt hiszem az egész életünk lehetne egy permanens elhatárolódás a sok okoskodó között...
És sajnálom, hogy nem jut el az az üzenet sok esetben, hogy a kereszténység másról szól, mint a riogatásról, a megfelelési kényszerről, és az ismeretlentől való félelem kijátszásáról....
www.refujvaros.hu
