Én is a nyolcvanas években voltam gyerek, akkor még ez abszolút mindennapos volt. Nekem is volt késem, mi is nyújtóztunk vele. Azt hiszem egyszer egyik gyerek, akit ismertem, megsérült. Én nem voltam ott, de utána én féltem, nem játszottam többet. Ja, meg egyszer eltalálták a kés nyelével a sarkamat, utána nagyon sokáig, kb. 15 éves koromig rendszeresen fájt, valószínűleg lepattanhatott belőle egy darab. (otthon persze azt mondtam, hogy rosszul léptem) Haverokkal dobócsillagoztunk (hú, mekkora VHS-divat volt) Volt gázsprém, mindenféle számokkal, amiről már azt se tudom, hogy mit jelent (de ez talán a 90-es években volt már). Az egy más világ volt, senki nem törődött semmivel, épp szétrohadt a rendszer, kívülről belülről, mindenki mással volt elfoglalva, mint hogy a gyerekek mivel játszottak. Meg hát a matchboxon, a késeken, és a focilabdán kívül nem volt más, ami leköthetett volna bennünket. És a nap akkoriban is 24 óra volt. Gyakran untam halálra magamat. Aztán jött a Commodore, a műholdas tévé 85-ben, majd a gördeszka, a kvarcjátékok, és utána már a veszélyes késes, meg egyéb hülye játékok (volt hogy kővel dobáltuk egymást játékból, míg valakinek be nem törtem a fejét egyszer) kihalódtak, mások se játszották már. 83 és 88 között sokkal nagyobb volt a különbség, mint 88 és 18 között.

[ Szerkesztve ]

evDirect villanyautós töltőhálózat