múltkor felhúzott hókuszpók a hülyeségeivel, az volt a végső csepp, de már régóta megfigyeltem, hogy este, amikor átolvasom az aznapit, csak felidegesítem magam. azt meg ugye, minek..

szépen kitöröltem a francba a jobb hasábban a listából, azóta nyugodt ember vagyok.

ami a szépre gondolást illeti, az most nem annyira megy. picit úgy érzem, hogy mind a mikrokörnyezetem, mind az egész világ... már csak a szelleme annak, ami volt. emberek zsizsegnek, szenvednek a hülye nyűgjeiken, nem veszik észre, hogy az egész környezetünk recseg-ropog, hogy már nincs üzemanyag a hajóban, csak a tehetetlensége viszi... akár még évtizedekig, mert nagy az igény, de már belátható ideig csak.

a szuper bölcsi vezetője ott van, elvileg ugyanúgy szuper minden, de meghalt a férje, és már csak testben van ott. tegnap óta a suliban is megtörtént. a haverom feleségével legutóbb egymás mellett ültünk a borkóstolón, totál berúgtunk, nálunk maradt a táskája, másnap jöttek érte, de én még nem bírtam kiszállni az ágyból, annyira kész volt. most várták a kisbabájukat, erre ő már nincs, meghalt, teljesen értelmetlen az egész.

a barátaim értelmi képességében súlyosan csalódnom kellett a járvány alatt, a nálam sokkal okosabbnak tartott volt osztálytársamat kedvem sincs felhívni.

az erdőbe nem tudok úgy gombászni menni, hogy ne szemét mellől húzzam ki a gombát. a fennsík, ahol futni szoktam, szép lassan belefullad a sittbe, meg építik is illegálisan itt-ott. nincsenek teleink évek óta, egyre hosszabb szárazságok vannak, egyre extrémebb az időjárás.

valahogy kívülről látom az egészet (jó szöveg, a sűrűjében makkanok majd meg én is), de az emberek nem látják, csak futkosnak a hülyeségeik után, mint a hangyák.

na, bocs, ki kellett írnom magamból.

[ Szerkesztve ]

dicranum scoparium + genista pilosa = :)