A GPT adatlemezeknél 2 TB feletti tárolókapacitásnál kötelező csak, vagyis egy 2 TB-osnál még pont nem. Max. opcionális alapon választható az is, mivel az MBR-hez képest vannak bizonyos előnyei. Az NTFS olyan szempontból lehet jó választás, hogy azt a Windowsok és az újabb Linuxok is egyaránt natívan kezelik, ellenben az Ext4-et a Windows nem, max. külön driver, program segítségével. De igazából mindkettő megoldás kompromisszumos, mert ahogyan Linuxon is lassabb lehet az NTFS írása / olvasásra, nem lehet szükség esetén közvetlenül töredezettségmentesíteni, valamint nem működik a jogosultságkezelés sem, úgy Windowson sem teljes értékű az Ext4 támogatása még külső programmal sem. Azonban közös használatnál és direkt hozzáférésnél rendszerint mégis inkább az NTFS használatos, de leginkább csak az előbbi ok miatt, mivel azt mindkét OS alapértelmezetten képes kezelni. Viszont ha a továbbiakban hagyományos módon közvetlenül csak Linuxon történne írás / olvasás a lemezre, akkor ott értelemszerűen a saját fájlrendszere, vagyis az Ext4 a nyerő.

Azért a windowsos HDS jobb és szvsz átláthatóbb diagnosztikai program ilyen célra, mint a linuxos Disks, de azért a lényeg végül is az utóbbival is kihámozható. Ha a SMART-ban nincsenek adatátviteli- és szektorhibák, valamint a részletes önteszt lefut hiba nélkül, akkor elvileg jó a HDD. De mivel a hírhedt Green sorozatról van szó, ezért nem feltétlen kell tőle kiemelkedő megbízhatóságot várni. Bár az EACS, EADS, EARS, EARX sorozatok még viszonylag jók voltak, vagy legalábbis jobbak, mint az újabb EZRX, illetve annak átcímkézett változatai.

[ Szerkesztve ]