Jó vitatéma, mert két összeegyeztethetetlen nézőpont nyilvánul meg: a pro- és a kocajátékosoké.
Pro oldalon az ember a játékkal foglalkozik. Kihívásként tekint rá és igyekszik felülkerekedni a másikon. Tisztában van vele, hogy a játék szimmetrikus, pontosan ugyanazok a lehetőségek állnak a rendelkezésére, mint az ellenséges csapatnak. Ha hatékony módszert talál a győzelemre, akkor tudja, hogy ő is alkalmazhatja. Vereség esetén tanul a hibáiból, képességei fejlődnek, ügyesebb, együttműködésre készebb csapattársakat keres: klánokba lép be. Nincs az a fegyver- és taktikakombináció, amit igazságtalannak tartana, mert tisztában van vele, hogy ő is alkalmazhatná azokat, ha előnyt jelentenének. A hatékonyság maximumára törekszik.
A kocajátékosok szeretnek kikapcsolódni. A szintrendszer, a plecsnik, a folyamatosan feloldható fegyverválaszték őket célozza meg. Gyönyörködnek a grafikában, beleszerelmesednek egy fegyverbe és szeretik nézni az animációját, hallgatni a hangját. Frusztráltság esetén gyakorlás és jobb csapatmunka helyett elkezdik a körülményeket vádolni. Azt nézegetik ki milyen szögből lőtt, igazságosságról, tisztességről és hasonló homályos fogalmakról kezdenek beszélni. Ha van sapka az a baj, ha meg nincs akkor az. Szabályok tömkelegét kezdik el kitalálni, remélve, hogy előbb utóbb minden rájuk leselkedő veszélyforrást ki tudnak iktatni és végre ugyanolyan eséllyel győzhetnek, mint a profik.
Szerencsére mindkét társaság megtalálja a helyét a világhálón. Előbbi csoportnak magyar szerverek közül (egyelőre) az IRAM-ot, utóbbinak a Ph!-t ajánlom.