A lakkos bekeverős mutatványnak van egy előnye: Abszolút színében marad.
Ennek az a trükkje, hogy az utolsó csiszolás előtt kiürítem a porszákot, hogy már tiszta, lakk nélküli csiszolatport nyerhessek, s nem parkettalakkal keverem a csiszolatport, hanem nitrólakkal. Elsősorban azért nitróval, mert az garantáltan színtartó, nem sötétedik be majd, és piszokgyorsan szárad. Én még jó sűrűre is szoktam a taknyot készíteni. (Szoktam volt, mert már nem nagyon akarnék parkettát csiszolni.) Vigyázni kell a nitro használatakor, mert szabályosan be lehet vele szédülésig, hallucinációig szipuzni. (Szellőztetni, és kimenni, amíg megszárad!)
Nyáridőben lakkozás előtt gáz, ha nincs szunyogháló, mert a lakkra ott teremnek a muslicák, szunyogok, és beleragadnak félrészegen. Egyetlen megoldása, h lakkozás előtt ablakok bezár, kemotox, és csukott ablaknál lakkot leken. Rohadt szar így dolgozni. Megéri inkább venni a tecsóból öntapadós szunyoghálót - ha lehet, akkor a megrendelő kontójára.

(De sok pancser tömítést láttam már életemben! Gyönyörű mintába rakott minőségi lambéria pl, és hogy még tökéletesebb legyen, telemaszatolva az egész a lakk alatt valami direkte fehéredő műgyantával. Egy biztos: Oda piszok aztán be nem férkőzhetik ezután már! Fizikai fájdalom volt látni.)

Még nem használtam a speciális parketta fugázót. Azt gondoltam róla, na, ez biztosan olyan, mint a folyékony fa. Azt meg ha csak lehet, mellőzöm.
Írnál nekem néhány szót erről a fugázóról?
S miért írtad, h lakkos bekeverős az felejtős? Mert macerás, vagy valami szakmai gixer van benne?

A parkettáról jutott eszembe: Elküldtem a kérdést a kőrisparkettádat illetően Kisvárdára, de még nem érkezett válasz. Lehet, hogy elfelejtették? Majd megismétlem a kérdést. Kb mikorra lenne szerencsés?

Több fa van, mint asztalos!