thyeby,
köszi a technológiai leírást!
Számomra a 6. ponttól érdekes a dolog. Tehát a darabolás. Miután nálad ez "létszükséglet" én biztosan kitalálnék valami más technikát a "szemre illesztés" helyett. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy ne tudnál pontosan dolgozni így, de azért fárasztó ez a fajta odafigyelés. Azt tökéletesen értem, hogy miért nem teszel oda ütközőt, azzal tényleg csak a baj van, de biztosan lenne rá más megoldás is. Sőt, szinte biztos vagyok abban, hogy erre létezik "gyári" készség, ha nem, akkor el kellene gondolkodnom rajta, hátha ebből fogok meggazdagodni.
Anélkül, hogy teljesen végiggondolnám, a következők jutnak eszembe:
- egészen vékony lemezből (ki kell kísérletezni, 0,5-1mm vagy még vékonyabb?) csinálni ütközőt, ami arra elég, hogy ütközzön az anyag, de vágás után könnyen kifordul onnan
- az ütköző egység magára a fejező részre van rászerelve úgy, hogy a teljes átvágás előtti pillanatban egy rugó felkapja az ütközőt, amjd amikor emeled a fűrészt megint visszatér az ütköző állapotba
- az ütközőt le-fel egy pedál segítségével lehet működtetni, a lábad úgyis szabad
Mindhárom verzióhoz tartoz(hat)na egy kis levegős rásegítés, vagyis vagy elfújatod a levágott munkadarabot, vagy elszippantod.
Mondom, ezek csak a hirtelen ötleteim, szerintem mindegyik kivitelezhető.
A lakkozás jó kis kérdés, én, amikor pártucat kockaszerű tárgyat kellett csinálnom, akkor szépen leraktam őket egy nagy tálcára, mondjuk 10×10 kockát, lefújtam egy oldalát, tálcát cseréltem, stb. Aztán a megfújt tálca kockáit soronként átforgattam, ugyebár négyszer, aztán a macerásabb utolsó két oldalt. Most, hogy írom, be kell látnom, elég körülményes , de mondom, az én "kockáim" nagyobbak voltak, kevesebben voltak, stb.
A darabolásról még annyi jutott eszembe, hogy én valószínűleg, ha már ilyen ezres mennyiségről van szó, akkor asztali körfűrészen vágnám, egyszerre annyi pálcával, ami elfér a fűrészlap és a szögvezető között. Az ütköző rövid lenne, tehát csak a fűrészlap vonaláig érne, a leeső darabok tolnák egymást, szabadon. És persze ehhez még inkább ideális lenne, olyan körfűrész asztal, aminek "tili-tolizható" az asztala. Formatizáló asztalnak hívják rendesen? Ennek még abból a szempontból is előnye lehet, hogy a gérvágó hajlamos a munkadarab túloldalán kiszőrözni az anyagot ugyebár, ha viszont több van egymás mellett összeszorítva, akkor megtámasztják egymást és nincs ilyen gond. Persze a gérvágónál is oda szoktam tenni hátfal gyanánt egy lécet a munkadarab mögé és az is jó szolgálatot tehet.
Szerintem te határozd meg, hogy milyen anyagból legyen a kocka, mert a megrendelőnek majdhogynem mindegy. Abból kell csinálni, ami a legszebben darabolható. Ne legyen nagyon puhafa.
itt van még egyáltalán a tisztelt megrendelő?