Van egy szektor, aminek az igényeit nagyon jól kielégítik az olcsó asztali körfűrészek. Az építőiparban többnyire. Zsaluzathoz a méretre vágásokhoz, a stablondeszkák beszabásához teljesen elég. Aztán ilyen kerti kalyibák, ólak összetákolásához sem kell komolyabb gép. Szóval van azoknak létjogosultsága. Mint ahogy van a műanyag evőeszközöknek is. De aki asztaloskodni akarna akár hobbiból is, máris kinőtte az olcsó kategóriát. Vagy csak arra használja, hogy ráhagyással előkészíti az alapanyagot a pontos műveletekhez, mint pl gyalulás. Ám sokan úgy ugranak neki, hogy elgondolják, ha pontosan berajzolja az alapanyagra a végleges méreteket, akkor ott már csak el kell valahogy, valamivel vágni. No, ez akkor se megy ilyen pofonegyszerűen, ha az embernek van egy többmilliós komoly fűrészgépe - noha azzal legalább megvalósítható többnyire.

A TK 1688D elég jól el van találva egyébként. Ilyenkor zavarban vagyok, hogy érzem, valamikor én indítottam itt el ezt a metabo csúfolást, és néha úgy érzem, hogy túllőttem a célon. Nem ez volt a szándékom - indulati dolog volt, amit az fakasztott, hogy több dologban zsinórban kihúzatta a rövidebbet az a márka velem. Nem a bosszú vezérelt, hanem a drága és kínkeserves csalódás. Többször is meghajoltam pl a TS 250-es asztali fűrészük előtt, hogy ár/érték arányban, és használati értékben, pontosságban a konkurenciák fölé kerekedett.
Úgy tudom, annak a gépnek most is 200 alatt van az ára. Ennyi pénz nyilvánvaló korlátokat szab, de míg a konkurencia kompromisszumokba is kényszerít ugyanazon (esetenként még több) korlát mellett, addig a TS 250 marad szimplán a korlátok mellett. Kár, hogy szénkefés motort dugtak bele. Ha kapott volna egy hővédelemmel ellátott indukciós motort, még magasabban kiemelkedne a többi közül. Akkor sose vettem volna Makita MLT 100-at a metabo fóbiám ellenére se.

Több fa van, mint asztalos!