Igen, így van, ahogy írod.

Sajnos a magyar szabályozórendszer (Én nem is úgy érzékelem, hogy szabályozórendszer, hanem úgy, hogy kopasztórendszer.) nemhogy nem engedi növekedni a vállalkozásokat, hanem addig préseli ezt a szektort, míg az nem kezd zsugorodni. A 90-es években senki nem úgy képzelte ezt a világot, mint ahogy lett.
De nem szeretek ezen siránkozni, mert az nem javít, hanem ront.

Nekem effektíve nem azzal van bajom, hogy itt nincs és/vagy kevés, drága a hitel. Sokkal inkább azzal, hogy egy munkán alapuló vállalkozásnak diszkréten növekednie kellene automatikusan. Őrült nagy a munkanélküliség. Óriási léptékkel nagyobb, mint amekkorát a politikai statisztika bevall. Ezek az emberek dolgoznának, termelnének, ha hagynák őket. Nem úgy kellene, hogy havi 50 ezret alapban le kell az asztalra csöngetnie annak alapban, aki vállalkozásban gondolkodik, hanem úgy, hogy amennyit keresett, azt fölözni csak le. De azt se úgy, hogy már induláskor kötelezve van mindenki a csalásra, mert világos, hogy a szabályokat betartani öngyilkosság. Annyi rengeteg járulékos költség van, ami fojt, hogy lehetetlen ezmiatt egy olyan egyszerű képlet, hogy dolgozok egy kicsit, akkor keresek egy kicsit, dolgozok egy nagyot, akkor keresek egy nagyot.
Speciali arról számolt be, hogy odaát semmi tudással, semmi akarással is jól meg lehet élni. Biztosan úgy értette ezt, hogy hozzánk képest. Nem tudom, mi a titka ennek a német receptnek?

Több fa van, mint asztalos!