Na pláááne...
Gyermeket elveszteni a legkegyetlenebb dolog lehet a világon. Isten ne adja, hogy bármelyikünk valaha is átélje az érzést.
Szóval Julika meg akarta adni a legszebbet, legjobbat gyermekének. A legutolsót, amit adhatott neki.
Vannak olyan munkák, ahol nincs minősítés, osztályozás. Csakis tökéletes lehet az, amit a mester kiad a kezéből. A kegyeleti tárgyak is ilyenek. Egyszeri, megismételhetetlen dolgok. Lélek kell legyen bennük, hiszen a gyászoló rokonság könnyeinek, érzéseinek súlyát kell, hogy kibírják, elviseljék, mi több, hordozzák.
Ami pedig a kézcsókot illeti, szerintem nem ráadás volt. Az volt az igazi fizetség, nem a suhogó bankók. Emberi, érzelmi fizetség, amely (legalábbis számomra) mindennél többet ér.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)