Kezdetek: kis törzsi közösségek. Itt hierarchikus rend van: erős-rátermett a vezért, vadászatot, elosztást, csoportviselkedést dirigálja-felügyeli. Mellette van valami sámánféle, ő tanácsokat ad (most jó a vadászatra az időpont, ezek ketten jó párt alkotnának, ez deviáns, veszélyezteti a csoportot...), és a vezér és legközvetlenebb társai ("rendfenntartó/katona/testőr" funkció burkoltan), valamint a sámán szoros kapcsolatban vannak, és elitként tevékenykednek. A törzs többi tagja meg a "rendben" éli mindennapjait.
Írásbeliség híján szokásjog dívik.
Az elit érvényesíti a szokásjogot, mely leginkább felülről vezérelt-diktált, de kisebb-nagyobb egyedi esetekben alulról meghonosodó trendek is beépülhetnek a szokásjogba, ha az amúgy a hatalmat és kohéziós rendet nem forgatja fel/kezdi ki.
Később: királyságok --> birodalmak.
Nagyobb közösségek (több törzs, városállam, nép uralása az elit által). Élén a szakrális jelleggel körülhatárolt uralkodó és a papság.
A szokásjog lassan átvált írott jogba, amely az elit által meghatározott vallási-morális-gazdasági praktikus elvek mentén kerülnek deklarálásra, és az erőszakszervezet (katonaság, őrség, stb.) által lesznek betartatva.
Ugyancsak felmerülhet átvett-kialakított, alulról terjedő új trend, mely beivódik az elit által meghatározott megfogalmazásban a jogrendbe.
Még később: Nagy birodalmak vallási kultúrák mentén (kontinensnyi kiterjedés, "világuralmi igényű hódítások).
Az előző folytatása, csak a nagyhalak (erős, potens birodalmak) felfalják a kis halakat (államok, törzsek, jövő-menő népek). Kulturális elemvegyülések, átvételek, finomodások --> jogrend alakul (az elit határozza meg jórészt). Stb.
A vallások egyre komplexebbek, a homályos-elnagyolt mitológiák kikopnak és nagy ("globális") teológiai/jogi rendszerek bontakoznak ki, terjednek (missziók / hódítások).
Még később: Királyságok kora (feudalizmus).
Abszolút hierarchikus rendszer (állam-jogrend az elit által megszabva, egyre komplexebb), a papság önálló hatalmi tényező szoros összefüggésben (kölcsönhatás) az elittel (tk. az elit részeként).
A globális kereskedelem és diplomácia itt is kölcsönhatásokat generál, de masszív identitások állnak egymással szemben.
Később: alkotmányos demokráciák (uralkodó dinasztiák helyett politikus-versengés, szavazati jog, stb.).
A jogrend a politikai elit által megszabva (papság kiszorul az elitből, marginalizálódik: influenszer-pozícióba degradálódik).
A média által tyúk-tojás probléma felmerülése: a tömegek befolyásolása felülről vezérelve vagy a tömeg alulról fejti ki nyomó-hatását(?), mely a politikai versengésben csapódik le (demagóg kampányok).
A morál mindig tetten érhető a jogrendben. Lassan, viták (ellenérdekek) mentén alakulnak vagy viharos gyorsasággal robbannak be ("forradalmak": pl. '1789', de '1968' is ilyen).
A kultúra alapvetően meghatározó jelentőségű, de míg régebben explicit valóságként élték meg a vallás-kultúra szerepét, mára implicit-háttérből hat a közéletre (össztársadalmi szokásrend fennmaradó lecsapódása + média/szekuláris szórakoztató kultúra befolyásoló hatása kölcsönösen hatnak egymásra a népességben, így a politikai közéletben, így a jogrendben).
Az elit és a nép egyszerre tart igényt a meghatározásra (társadalmi szerződés-elmélet), de alapvetően az elit által diktált jogrend határozza meg a moráletikai hétköznapokat).
"Szerintem."