"Nyilván a történelmi egyházakban talán ritkább"
Köszönjük
"Egyébként én nem úgy érzem, hogy kívülálló lenne."
Én meg úgy érzem, esni fog az eső...
"A pünkösdi keresztényeknél ez egyáltalán nem ritka."
neo-protestantizmus (már kitárgyaltuk, ismered az álláspontomat)
De azért annyit: mindig az intézményes ("rossz") Egyház elleni felhorgadásból indul ki a "protestálás" (protestáns egyházak létrejötte), de mégis voltak Egyházon belüli intő szándékú reform-fellépések, így pl. Assisi Szent Ferenc, stb., tehát számomra a szándék világosan eltér: forradalmi-egoista kiszakadások vs. belső tisztító szándékú fellépések (tk. erre - is - irányult a korábbi kérdésed).
A pünkösdisták csak egy - hangsúlyeltolódás révén eltérő - sokadik protestáns szakadár-klub. Jellegükből adódik (Szentlélek hangsúlyozása és az alapító-"jelmondat" (igevers)), hogy statisztikailag kimutatható "karizmatikus többletcsoda" sorjázik köreikben, mint az összes többi egyházban... Önmagában is gyanús (öncélú, öndefinitív beteljesítő "jóslat").
Ezekkel a - főleg amerikai kötődésű, és "amerikai jellegű" - protestáns irányzatokkal a legfőbb bajom a teológiai kiegyensúlyozatlanságuk: rámennek egy-egy fő üzenetre ("itt a vég", "karizmák", stb.) és ezzel tarolnak a piacon, míg mélységet nem nyújtanak - nem az evangéliumot hirdetik.
Pszichológiai alapon is feltűnhet ezen gyülekezetek öncélúsága: miért megy egy átlag hívő a gyülekezetbe? Istent imádni (mise, istentisztelet, áldozás). Miért megy egy karizmatikus csoporthoz tartozó hívő a gyülekezetbe? Betöltekezni (küzdeni azért, hogy a Szentlélek beléköltözzön - újra, meg újra, meg újra, meg újra... - és ilyen-olyan csodás képességekkel biztosíthassa az aktuális "élménydrog"-adagját... Nemde a Szentlélek által eltelve a hétköznapokban apró-cseprő mozzanatokon keresztül kellene hitelesen megélni a hitét? Az nem elég vonzó... "Én nyelveken szóltam!" "Én meg meggyógyítottam a vak szomszédomat!", stb. - mindig ott-akkor, nem akárhol-akármikor (ahogy Jézus tette)...
Nincs egységes hitvallása sem a pünkösdista mozgalmaknak nevezhető konglomerátumnak, csoportfüggő, hogy mik a konkrétumok, pár közös pont nagyjából összeköti őket egymással... S hogy mi köti össze a Bibliával (egészével)...?
"A mozgalom világszerte több mint 600 millió tagjával"
Minőség, nem mennyiség az igazság mércéje: példával ugyanez - 80 millió nácinak igaza van szemben a 100 ezer ellenállóval? És, ha a 100 ezer ellenálló masszív kommunista...? És mi van a 200 millió elnyomott demokratikus-köztársaságpárti klasszikus liberális/konzervatív "arany középutas" polgárral...?
(Talán érthető, mi a probléma a matek-alapú megközelítéssel - hogy a Bibliai érvelést ne is említsem: búza vs. ocsú.)
"A keresztény közösség alatt bármelyik nagyobb közösséget értem (katolikusok, baptisták, kálvinisták, de akár Jehova tanúit)."
Ez itt az alapgond: nem tartom sokra az ökumenzimust, amennyiben a "simogassuk egymást félreértett tolerancia címszó alatt" megközelítést jelenti - márpedig én ezt látom benne nagy tévútnak.
Ki kéne eszközölni (nem háborúra gondolok, hanem vitákra, konferenciákra) egy világos beszédet: tévtanítót nem pátyolgatunk, mert a kárhozatba taszítja a követőit.
Ilyen értelemben "a keresztény közösség" mint mindenki egy kalap alatt masszív tévedés.
"De legjobb ha azt mondod el, hogy a te egyházadban/közösségedben hogy lehetne tenni ellene szerinted."
Már taglaltam korábban is:
1. a mise az Isten tiszteletére szolgál (nem igazán jut idő-hely másra) - szerintem a szentenciák, prédikációk, stb. elemek csak szükségmegoldásokként kapnak helyet, amennyiben az egész konstrukció rosszul működik, és ily módon csak itt találkozik a pap a hívekkel nagyobb arányban/eséllyel, ezért muszáj itt "tanítania". Ez pocsék félmegoldás, hiszen a teológia nem kerülhet kibontásra, a mise meg csorbát szenved, a hívek végül egy megszokott alkalmat (eseményt) "élnek meg"... Mindenki veszít.
2. vallásos család és bővebb lakó- /élőközösség 0-24 taníthatja az ifjakat és egymást (kérdés-válasz, ha felmerül a szituáció + életmód példa a hitelességhez, stb. ilyen alapvető kis dolgokra kell gondolni). De erre nem jut idő, illetve szándék se feltétlenül.
3. a nevelés (mindentől is függetlenül) is tanulandó dolog - első körben el kéne kezdeni valahogy értékek, jó minták mentén megtanítani a szülőket a felelős, tartalmas nevelésre, aztán ez már tovább-örökítődhet (ha jól, hitelesen, hasznosan sikerült...).
4. ehhez az általános kultúra (értékek, világnézeti felfogás, interperszonalitás, stb.) is hatásában társul, tehát itt is értékek mentén kellene elkezdeni hatni: a minoritások dübörögnek a hatás-vágyukkal, de a "nagy szereplők" kushadnak, nehogy megsértsék akárki érzéseit...
5. ehhez a jogi kereteknek is laza-fegyelmezett minősége kell, hogy érvényre jusson: ne szabja meg a gondolatainkat is (beszűkítve a polkorrekt mozgásteret, mint "önállósuló fegyver"), de világosan határolja el a szabad/nem szabad területeket (és következetességgel kellene érvényesíteni), ahelyett, hogy kiskapukkal teleszőtt homályos gumiszabályhalmazként idegesíti az átlagpolgárt, ha értelmezési szituáció merül fel (illetve a kettős mérce, korrupció nem kívánatos jelenség).
6. a politikára ugyanaz érvényes, mint a jogra: szolgáló eszköz a forma, a tartalomnak pedig hitelesnek és világosnak kell lennie.
7. Az egész felépítmény hibaforrása: az emberi egyén (korrupció).
Ezért ez elmélet. A gyakorlatban a legtöbb, ami elvárható, hogy a családok önként, saját territóriumukon belül tesznek a minőségi fejlődésért, több ilyen család összefoghat, jó közösséget alkothat, e közösség(ek) jó mintául szolgálhat(nak), ezzel párhuzamosan szintén egyéni önkéntes belső vezérletből kiindulva a pásztorok is fejleszthetik az evangelizációs síkjukat (hitelesség, kommunikáció, alkalmak teremtése - a gyakorlati problémák ellenére: pl. túlterheltség, stb.), és így összefonódhatnak a családok-közösségek-gyülekezetek, ebből fakadóan - szigorúan hosszú távon, esetlegesen - alulról ható társadalmi nyomás fejtheti ki arányos hatását (nem erőn felüli "elnyomó fellépést", hanem saját lokális érdekeik érvényesítését kell érteni alatta), mely így megjelenhet a politikában is (felső szint).
8. Másik szegmens: egyházszervezet belülről.
Hierarchia: tévtanítót feljebbvalónak jelenteni, ha zsákutca, akkor otthagyni és hiteles pásztort keresni.
Az egész problémája, hogy egy rohanó-elidegenedő világban mindezt az - egyébként nem valami újkeletű "spanyolviasz" - elméletet nehéz gyakorlatban érvényesíteni. Mindenki szétszéled, stb. Kisebb csoportosulások valósíthatók meg inkább.
"Miért gondolod hogy ez egy "modern" probléma?"
A linkelt műsor címe lényegtelen (abban szerepel a modernitás) a tartalom szempontjából.
Mindig aktuális - ilyen értelemben "modernnek" nevezhető.
"Szerintem."