Hm....nekem egy kicsit lenézőnek hatott, bár kétségtelen, amit írtál, az is helytálló...
Lám, lám...itt volt egy mondat, és ha akarod/akarom másképp olvassuk.
Mert ennyire törékeny minden, a tudat vallása, a filozófia.

Kisbetű. Oké, ezt elfogadom, bár az is tény, Allah vagy Buddha nevét mindig nagybetűvel kell írni. Én így értettem, meg arra, hogy volt akit megszidtak itt, mert kisbetűvel írta, hogy isten.

Mindegy, én nem vitatkozni szeretnék, sőt, ha lehet mondani, akkor én vagyok talán a leghívőbb ateista. És pont arra akartam rávilágítani, hogy a realizmus/idealizmus/vallás egyaránt kérdések özönével bír, és akár tetszik, akár nem, megválaszolatlan kérdések garmadájával.
Ezeket persze megpróbáljuk megválaszolni, magyarázni, de számomra úgy tűnik: mindenki a végtelenség ködébe vesző halandóság elől menekül a válaszokkal. És csak a legvégén derül ki, mi is az igazság. addig is marad a hit, legyen az bármilyen eredetű.

Ezért van nálam most az az állapot, hogy megbeszélem én vele a dolgaimat, a saját belső Istenemmel. És nagybetűvel...mert nekem most ő a fény.

"Semmi ok nincs rá,hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppolyan gyakran,mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése. Ha vannak angyalok,remélem,úgy szervezkednek,mint a maffia." K. Vonnegut