Kedves fórumtársak! Először szólok hozzá a témához. Elnézést kérek, a korábbi eszmecseréket csak átfutottam - nagyon sok bejegyzés született, és sajnos nincs időm mindre. Mégis meg szeretném Veletek osztani néhány gondolatom.
Elöljáróban egy kellemes gondolatmenet: minket itt sok minden összeköt. Magyarországon élünk, vagy valamiért ide kötődünk. Sok esetben hasonló népcsoportok találhatók a felmenőink között. Mindannyiunkat foglalkoztat valamennyire a számítástechnika világa, de érdekel az emberi lét mibenléte is. Így vagy úgy, de a vallás témája is leköt, hiszen erről értekezünk. Ezek alapján kijelenthetem, hogy sok bennünk a közös vonás.
Ez ugye egy jóleső érzés. Jól esett?
Bizony megvan az ellenpontja is. Azokkal vagyunk sokszor a legkegyetlenebbek, akik közel állnak hozzánk - mert a csoport erős ösztöne tovább dolgozik, és megkeressük azt, amiben mások vagyunk. Még kisebb csoportra törekszünk... Kevesen gondolkodnak az emberiség egészében, vagy magában az élet tényében.
Egy pár szót magamról. Hivatalosan négy egyházhoz tartozom. Miért? Gyermekként így alakult az életem. Miben hiszek?
Hiszek abban, hogy a hardver és a szoftver, a test és az elme/lélek esendő. Hiszek abban, hogy közel sem vagyunk tökéletesek, és azt, ahogyan az életet megtapasztaljuk, valamint a (főleg ebből eredő) gondolatainkat és viselkedésünket véges lehetőségek korlátozzák. Nem könnyű kilépni a korlátaink közül. A szoftverünk nehezen birkózik meg olyan fogalmakkal, mint a végtelen, vagy a halál.
Ehhez képest a vallás kérdését egy alsóbb szintnek tartom. Egy igénynek, egy szükségletnek, egy fókusznak, egy keretnek, egy vigasznak. Mégsem állítanám, hogy nincs Isten, vagy egy adott vallási szentség ostobaság. Miért? Mert nem tudhatom. Ehhez kevés vagyok, az Isten definíciójában rendszerint benne van, hogy túlmutat azon, amit az ember felfoghat.
Én mégis törekednék arra, hogy megértsem a Lét lényegét, hogy felfogjam a végtelent, az időt. Legszívesebben magam dönteném el, mikor és miként érjen véget a saját létezésem. Bizonyos értelemben egy hangya vagyok a bolyban, ami akivá szeretne válni. Hiszem, hogy akár van Isten, akár nincs, ez egy nemes törekvés. Remélem, hogy akár mutáció, akár evolúció, akár egy felsőbb hatalom az oka annak, hogy tudatosan gondolkodom, a saját továbbfejlődésem nem teljesen lehetetlen, és nincs benne semmi negatív.
Az, aki segít másokat, az, aki nem gyűlölködik, az, aki nem erőlteti másokra az általa elfogadott játékszabályokat, na az a szememben jó ember. Nagyra tartom azt, aki arra törekszik, hogy túllépjen a játékszabályokon anélkül, hogy másoknak ártana. Még többre, aki másoknak is segít ebben. Az orvos, ki megmenti az életet, a kutató, aki meghosszabbítja, a tudós, aki lehetővé teszi az emberi nem fennmaradását a jövőben is, számomra "szent".
Törékeny a testünk, gyenge a szellemünk, az egyén és az egész emberiség léte bármikor véget érhet. Ha Istenben hiszel, talán nem zavar. Örülök neki, de még jobban örülnék, ha szintet lépne az egész "hangyabolyunk" végre, és túllépnénk a sok hibás félelmen és ösztönön. Egy jóságos Istennek ez aligha lenne ellenére.
Kérlek,tiszteljetek meg a véleményetekkel. Mit gondoltok minderről?
Be kind, for everyone you meet is fighting a hard battle.