Nos ha így folytatjuk, lassacskán könyvnyi terjedelmeket fogunk írni 
„"hiszen a hit belepo szintu kovetelmenye pont az elfogadasrol szol"
"Igen, de Én azért már nem belépo szintu hívo vagyok"
szoval neked mar nem kell elfogadni hogy a felsobb hatalom felsobb?”
A felsőbb hatalom felsőbb ezt el kell fogadni természetesen. Hiszen az odafordulással együtt jár a főhajtás, az alázat. A felsőbbség elfogadása, nem a porbacsúszás… Azonban Jézus egész munkásságával, és Buddha, Lao Ce, Zoroaszter, Hermész Triszmegisztosz… azt tanítja, hogy az ember maga is elérheti azt a szintet, ahol a felsőbb hatalom áll jelenleg.
Azt mondja Isten: Én vagyok a kezdet és a vég. Ez elkerülhetetlenül azt jelenti ki, hogy vissza fogunk jutni Őhozzá. Ez nem kérdés, vagy elmélkedés kérdése. A tékozló fiú története pontosan erre világít rá végeredményként, hogy a tékozló vissza tér az atyához, és az atya végül rábízza a vagyonát és a birodalmát, átadja a hatalom gyűrűjét… Persze ez nagyon nyálkásan vallásos, hogy az egyszerű ember számára elfogadható legyen, de ha nem ragaszkodunk a vallásosság látszatához, akkor ez azt jelenti, hogy istenekké kell, és hangsúlyozom KELL válnia minden embernek, előbb vagy utóbb
” hogy a kinyilatkoztatas igaz?
Itt már vannak problémák! A kinyilatkoztatás igaz, de mutasd meg nekem a kinyilatkoztatást, amit elfogadhatok. Az Esszénus béke evangéliumban Jézus azt mondja: Minden koron az élő igét élő próféták által élő szóban nyilatkoztatja ki az Atya… A Biblia, bármennyire is remekmű és döbbenetesen értékes, sajnos a kinyilatkoztatás mellett emberi találmány is. Ámbár a gondolatot, nem az ember hozza létre, hanem kapja valahonnan, tehát azt mondom inkább, hogy nem minden bibliai kijelentés Istentől való.
De ha elém teszed az Isten színtiszta kinyilatkoztatását, vita nélkül azonnal fejet hajtok előtte!
hogy a foldi profeta nem a sajat gondolatait vesi a papirra?”
Ez elfogadható. A próféta, amennyiben valóban próféta, nyilván Isten szavát közvetíti.
„szerintem mindegy milyen szintu vagy. az elfogadas kovetelmenye tudtommal a "gyakorlott" hivoknek is megmarad, csak mar nem kovetelmeny tobbet hanem termeszetesse valik. tudom, tudom: az az elfogadas, alazat es onmagad teljes atadasa meg ilyesmik, foleg igy egyutt olvasva marhara rosszul szolnak a mai, "Nekem Jogom Van Ra" tipusu tarsadalom altal kondicionalt agyakban.”
A teljes önátadás alapvető követelmény, ezt elengedhetetlennek tartom. Azt állítom viszont, hogy amíg az ember mentális terheket hordoz magában, nem tudja magát átadni. Tehát egy megtisztulási folyamaton kell keresztül mennie. Erre is ad Jézus példát: Bemerítkezik (János megkereszteli), majd 40 napig böjtöl a pusztában. A puszta szimbolikus is, és fizikai jelentősége is van. Fizikailag az Edomiták (esszénusok) lakják a pusztát, tehát Jézus „haza” megy tulajdonképpen, ugyanakkor a puszta az emberi környezettől való teljes elszakadást is jelzi, tehát egy abszolút fizikai szempontból ingermentes környezetet. Azért írom, hogy fizikai ingermentesség, mert közben azt olvassuk, hogy angyalok szolgálnak neki. Tehát a fizikai ingermentesség egy szellemi ingergazdagsággal váltódik fel, ami majd egész munkásságát végig is kíséri…
Ezt is mentesíteni kellene a vallásos köntöstől, és meglátni azt, hogy teljes aszketizmusba vonul, testileg és lelkileg kivonja magát a fizikai inger-világból, és teljesen átadja magát a szellemi praxisnak, majd ezután tűnik fel tanítóként és majd gyógyítóként, és egy hosszas fejlődés eredményeként jut el a felismerésre: Az atya és Én egyek vagyunk.
„"te olyan kaliber lennel?"
"Sajnos még nem vagyok olyan kaliber, de törekszem olyan állapotba jutni, hogy alkalmassá váljak a szent lélek közléseire,"
ez egy nagyon erdekes torekves. miert akarod ezt? miert akarsz te szoszolo lenni?”
Valójában eddig ez tudatalatti törekvés volt, jó is, hogy így rákérdeztél Nincsenek véletlenek
Valójában nagyon szeretek tanulni, és van affinitásom a tanításhoz is, és nincs jobb tanulási módszer, mint maga a tanítás. Tanítva tanulni. Amikor ugyan is tanít az ember, jobban észreveszi a hibákat, és amikor meg kell mutatni a tanítványnak valamit abból amit tanítok, akkor sokkal koncentráltabban, figyelmesebben csinálom a dolgot. Ezért tanítok harcművészetet is például, mert jó felfedezni a hibákat, és azt magamban kijavítani, miközben persze a tanítványban is javítani tudom. Ez egy eléggé profán ok, van egy szakrálisabb is…
Az előbb írtam, hogy Isten a kezdet és a vég, mindenképpen hozzá jutunk, csakhogy nem juthat olyan valaki Isten közelébe, aki nem azonos minőség vele. Hiszen tudjuk, hogy a Biblia egész történetében csak Néhány próféta volt alkalmas arra, hogy az Isten közelségébe tartózkodhasson. Nem kerülhetünk tehát Istenhez vissza amíg alkalmatlanok vagyunk arra. Én viszont elvágyódom ebből a fizikai világból, és törekszem rá, hogy minél inkább alkalmas legyek a magasabb világokban való tovább létezésre halálom után, és ne kelljen lehetőleg újabb inkarnációban ide visszajönni. És ami ennél is lényegesebb: Senki nem vágyódik az Atyához hanem ha az atya vonzza azt magához. Vagyis nem tudok az atyai vonzásnak ellenállni, de nem is akarok Meg az is benne van a pakliba, hogy bizony vádolva vagyok a lelkiismeretemtől, és tudom, hogy ezek a vádak, nem alaptalanok. Ha pedig nem sikerül megszabadulni azoknak a vétkeknek a terhe alól amiért vádol a lelkiismeretem, akkor biztosan vissza kell jönnöm ide, még egy körre legalább, hogy újabb kísérletet tehessek az Atyához való közelebb jutásra. A közelebb jutás tehát a hibák terhei alól való menekülés. Egyik tényező hozza a másikat, a kör bezárul. Az Atya vonz, hogy mehessek, tisztulnom kell, ha tiszta vagyok szolgálok, segítek tisztulni másoknak, ez főleg kommunikáció, és persze mindenféle segítség ami által másokat is az atyához segíthetek… Ez a metódus biztosítja azt, hogy ide már ne kelljen visszalépni
„nem akarok kiabranditoan beszelni, de ebbol az is kovetkezik hogy akarmilyen szintu vagy, nem fogsz "vizen jarni".
Nem ábrándítasz ki, mert elég szilárd a hitem ebben a tekintetben. A tisztulási folyamat automatikus velejárója, hogy olyan dolgokra válik az ember alkalmassá amit természetfelettinek mondanánk. Természetesen nem mutatványos-képzés folyik, hanem olyan „rezgésszint emelkedés” következik be a tisztulás folytán, ami egyszerűen föléemeli a lényt a fizikai világon, vagy fejlettségtől függően, bizonyos dolgokra képessé válik. Például eltudom múlasztani valakinek a fejfájását, bizonyos kommunikáció, és energetizálás útján. Nem mindenki tudja ezt, de sokan vannak, akik ennél nagyságrendekkel többet tudnak. A képességek függnek a lelki tisztaságtól, és a szellemi érettségtől. Szennyezett lélekkel is lehet valaki szellemileg érett, ezek szoktak a fekete mágia világába süllyedni…
„ a hit nem arra valo hogy megtanitson ezekre. nagyon meglepodnek ha barmelyik szent iras valamifele kikepzo irodalom lenne amibol a profetasagot lehetne elsajatitani.”
Hát akkor Jézus tanítása mi, ha nem éppen ez? Kövess engem, válj olyanná amilyen Én vagyok, legyél Krisztus (Krisztus = önzetlen szeretet, szolgálat), gyere velem az atyához! Krisztusnak éppen nem volt híján semmiféle képessége azt gondolom, sőt ki is jelenti Jézus, hogy: Fogtok még ennél nagyobb dolgokat is csinálni… Annál nagyobbakat amiket Ő csinált… A nagyobb itt nyilván nem valami méretre vonatkozik, hanem nagyobb volumenű, vagy még komplexebb dolgokat…
„ugy gondolom valami ilyesmi a sorrendje a... nevezzuk megvilagosodasnak:
elfogadas -> bizalom -> applikacio -> bizonyossag
nekem ugy tunik hogy te shortcuttolni akarsz es kb azt mondod:
applikacio -> bizonyossag -> elfogadas -> bizalom”
Ezt nem értem igazából! Részleteznéd egy kicsit?
"Na hát ez a vak hit ismérve."
vak hit lenne hogy a hitem tanitasait teljesen el tudom fogadni?
Ha nem előzi meg a tanítás elfogadását átgondolás, akkor az: Vak hit!
Jártam régen a hitgyülekezetbe, és azt találta mondani a Németh Sándor, hogy az Isten mindent tud, ezért nem tud felejteni… No akkor hogy is van ez? Ma tudom, hogy a Németh Sándor Istenképe hibás, ezért nem tudja jól elmagyarázni. Aztán a lélek és a szellem differenciáltságának a kérdésére sem tudott választ adni… Elgondolkodtam. Tanít valamit, aminek nem ismeri a mélységeit! De akkor mit tanít tulajdonképpen? Évekig nem kaptam választ ott a lélek és a szellem kérdésére, aztán egyszer csak ott hagytam az egészet…
Ma már érteni vélem, de még véletlenül sem keresztényi környezetből kaptam meg a válaszokat. Ott hagytam az egész kereszténységet…
Ahol nincsenek válaszok, ott hiába kérdezek, márpedig azt mondja Jézus, hogy aki keres, az talál, aki zörget annak megnyittatik… De azt nem mondta, hogy toporogjon az ember egyhelyben és notóriusan ugyanannak tegye fel ugyanazokat a kérdéseket, és Ő ugyanúgy nem tud válaszolni, de Te megint tedd fel a kérdéseidet… Az ilyet ott kell hagyni, és máshol kell a kérdéseket feltenni…
Az esszénus béke evangéliumban azt mondja: Aki keres, ne hagyja abba a keresést… A keresés tehát aktivitás. Ide megyek oda megyek, itt is kérdezek ott is aztán valahol csak találok válaszokat… Na ez eléggé eklektikus eredményhez vezet, de hát ez a direktíva
"Bizalom a belso vezetés iránt..."
"A belso vezetod tökéletesen ismer..."
jo, de mi szukseg ehhez barmifele istenre? a biblia csak handicap mert egyszerubb atepiteni mint felepiteni?
latod, nekem ez a vak hit. vak hit - onmagadban. nagyon mai, nagyon trend.
Az önmagamban való hitet nem értem! Én Istenben hiszek, ugyanakkor azt állítom, hogy ez az Isten bennem is jelen van, és nekem az a legfőbb dolgom, hogy a fizikai valómat lebontva/tisztulva lehetővé tegyem Isten növekedését bennem annyira, hogy végül teljesen és kizárólag Isten létezzen bennem tovább. Erre az állapotra mondja Jézus, hogy az atya és Én egyek vagyunk… Ahogyan Jézus mondja: Isten országa olyan mint a mustármag, amely hatalmas fává terebélyesedik, és biztonságot ad az égi madaraknak…
Tehát van egy mustármagnyi Isteni jelenlét minden emberben, és az ember dolga, hogy ennek a magnak a növekedéshez szükséges, megfelelő lelki táptalaja legyen és hatalmas fává terebélyesedhessen a fa, ahol az Ég madarai (más szellemi lények) oltalmat találnak… A biblia ad némi iránymutatást a kezdetekhez, de aztán nem azt kell elsősorban figyelembevenni, hanem saját intuícióidat, az a szent lélek kommunikációja ugyanis az emberrel! A szent lélek elnevezés is nagyon vallásos hangulatú, valójában egy tökéletesen intelligens „erőről” energiáról van szó, amit a Kínaiak Chi-nek a Japánok Ki-nek, a kabbala Od-nak nevezi. Tehát egy kozmikus intelligens erőtér, ami folyamatosan körülvesz minket és átitat minket… Amikor lehetővé tesszük tisztulásunk által az Ő növekedését bennünk, akkor automatikusan jönnek a képességek, amikről korábban írtam. Természetesen ezek a képességek nem öncélúak..
"Ha valaki neked érthetetlenül magyarázza a dolgokat, akkor az ott kell hagyni."
en nem vagyok olyan okos hogy mindent elsore megertsek vagy elsajatitsak. megtanultam ertekelni a gyozelmet az erofeszites utan.
Az emberi erőfeszítés megakadályozza az Isten felnövekvését az emberben, hiszen az erőfeszítés emberi akarat szolgálatában áll. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy kitől tanul az ember. Minden tanár másként magyarázza ugyan azt a dolgot.
Az egyiktől egy szóra megérted, míg a másik órák hosszat is magyarázhat és nem tudja úgy mondani, ahogyan te értesz. Vagyis a tanár-tanítvány kapcsolat spirituális kapcsolat. Ha a két fél nem rezeg együtt, nem lesznek harmóniában, nem lesz jó kapcsolat…
[ Szerkesztve ]
Teremtsd meg az okokat, az eredmények pedig majd természetes módon következnek! http://hajdufighting.blogspot.com/
))
Ez az a bizonyos hosszan tűrés, és megbocsátás, meg mit is tanít Jézus? Mindig kiugrik a nyúl a bokorból...
Megint egy önmegváltó?
