A szeretet parancsa nem is emberi parancs. Most nem tudom fejből megmondani, melyik római császár vette át a keresztényektől a szeretet parancsot, és hirdette ki a birodalomban, hogy ezzel a saját államvallásukat erősítsék. Ebből persze nem lett semmi. Abba a hibába esett, hogy összetévesztette az Úr parancsát emberi parancsokkal.

A szeretet itt nem feltétlenül egy érzelem. Jézus egyik tanítása, hogy ne csak azt szeresd, aki jót tett veled, hanem az ellenségeidet is.

Szó sincs ráerőszakolásról, ez csak emberi oldalról nézhetne ki így. Istennek meglenne rá az eszköztára, de olyannyira nem akar ráerőszakolni senkire semmit, hogy szabad döntési jogot adott nekünk. Még abban is, hogy elfogadjuk-e őt, vagy sem.

Ha olyan lenne az Isten, amilyenről feltételes módban írtál, valóban nem lenne szerető és jóságos. De talán nem is jóságos, hanem jó. Nagyon érdekes, hogy hányféle kép él az emberekben az Istenről. És sok ilyen kép miatt el tudom képzelni,h hogy valaki azt mondja, hogy köszi, ebből nem kérek. Ilyenkor tulajdonképpen nem is Istent utasítja el, hanem azt a képet, ami benne él Istenről. Ilyen még emberek között is megesik. Valamilyennek látom a másikat, és el is hiszem, hogy ő olyan. Közben meg talán nem is olyan, csak én láttam olyannak, mert olyannak akartam látni.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''