- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Meggyi001: Nyilvános wc-k.....még mindig hiánypótló...
- Meggyi001: Anya, tudsz segíteni a matekban?....Nem érek rá kisfiam, majd segít a ChatGPT...
- bitpork: Phautós tali a Balcsinál 2025 Augusztus 2 napján (szombat)
- KRTLPC: Ki és hogyan élt túl? Volt ám fennakadás
- Rap, Hip-hop 90'
- Gurulunk, WAZE?!
Hirdetés
Talpon vagyunk, köszönjük a sok biztatást! Ha segíteni szeretnél, boldogan ajánljuk Előfizetéseinket!
Új hozzászólás Aktív témák
-
F1rstK1nq
aktív tag
Érdeklődnék, hogy melyik angol tanár kereső oldalt ajánlanátok? Látom, hogy van sok, de eléggé rendszerteleneket találtam eddig.
Egyébként Budapest 8. vagy 9. kerültei angol tanárt keresnék. Tudtok esetleg ajánlani valaki tényleg jót? (nem baj ha csak privátban írjátok)
Eddig akiket találtam és ígéretesnek tűntek, sajnos már foglaltak voltak. Felsőfokú vizsgára készülnék.Köszi
-
#1499
rumos XIII
aktív tag
rumos XIII
aktív tag
1 évetanulok angolul suliba, most fogok érettségizni belőle, nyelvtan nagyjából helyen van, legalábbis az ami most kell, de vannak hiányosságok Aki hasonló cipőben van mint en, annak ajánlanám a google playrol letöltendő "Angol nyelvtan"-t. Osszegezve vannak a nyelvtani csoportok, peldakkal alátámasztva
-
BonFire
veterán
válasz
Hequila
#1496
üzenetére
italki.com – én itt találtam egy személyt, akivel sikerült barátságot kialakítani. Ez nagyon fontos, mert a kötelező tiszteletkörök után, ha kifullad a téma, akkor nem lesz miről beszélni. Neki nem az angol az anyanyelve, viszont folyékonyan beszél. Cserébe én magyarul tanítom őt.
ConversationExchange.com – ez is olyan oldal, mint a legtöbb nyelvcsere oldal. Egy fejlett szűrő segítségével beállíthatod, hogy csak azokat listázza ki, akik időzónában, nemben*, tudásban, kontakt fajtája (Skype, face-to-face, chat, mailing) megfelelnek neked. Ha csak beszélgetni szeretnél és nem levelezni (ez a cél), érdemes az olyan opciósokat kihagyni a keresésből. Ha lehet, egyszerre küldd el húsz személynek a partnerfelkérést, mert jobb esetben egy fog szóba állni veled. Ugyanez a helyzet az italkin is. Sokan csak beregisztrálnak, de amikor ténylegesen párbeszédre kerülne sor, berezelnek.
Ami fontos: a személyes infót alaposan töltsd ki és igyekezz érdekesnek látszani: kerüld a sablonos bemutatkozást. A profilkép olyan legyen, amit tényleg jónak tartasz, ami barátságos, mosolygós, jó körülmények között készül. Legtöbbször a profilkép és a leírás alapján dönt a többi felhasználó, hogy szóba áll-e veled, vagy sem.
*a nemet külön kiemelném. Én kizárólag nőkre írok rá. Nem mintha társkeresőzni akarnék, de
1. a nők komolyabban veszik a tanulási szándékot, nagyobb valószínűséggel írnak vissza, mint a férfiak
2. férfi létemre nekem jobban esik egy nővel diskurálni, számomra érdekesebb. Idegen férfival mit dumáljak? -
Hequila
őstag
Sziasztok!
Angol B2-re készülök éppen, és vannak aggályaim a tudásomat illetően.
A szövegértéssel nincs gond, a szinthez megfelelő, viszont a beszéd nagyon nem megy. Csak habogok, mint kurva a gyóntatószéken.
Hallottam, hogy vannak oldalak, ahol szintén nyelvtanulókkal lehetne beszélgetni. Tudnátok ilyet ajánlani, illetve ajánlható-e egyáltalán, visz-e előrébb? Gondolok itt arra, hogy így nincs supervisor, aki kijavítana hiba esetén. -
BonFire
veterán
Van, aki hamar eljut arra a szintre, amikor nem ugrik be egy szó, bedobja, hogy „izé”, mint az anyanyelvén, aztán jön a körülírás…
A körülírással meg az a baj, hogy nehezebb dolog, mintsem gondolnád. Egyetlen főnév helyett annak a tulajdonságaira, a melléknevekre kell emlékezned. Nekem még az anyanyelvemen is nehezemre esik körülírni valamit, meg folyékony bullshit-nyelven társalogni.
Most szeretnék húsz évvel fiatalabb lenni, akkor még minden könnyebben ragadt meg. Ma is tudok tanulni persze, csak sokkal több idő kell hozzá.
-
HAX
tag
Látom itt kirobbant egy kisebb vita az előző kérdésem okán. Mindenkinek köszönöm a véleményét.
Hozzátenném, hogy a szavak magolása nálam nem teljesen gépies, fejben próbálom mindig valamihez hozzákötni, egy élményhez vagy egy képhez nálam ez bevált.
A nyelvtan tanulás mellett angol fórumokat olvasgatok (érdeklődési téma szerint), kiszótárazom az ismeretlen szavakat így próbálom megfejteni a mondatokat több-kevesebb sikerrel.
Közben haladtam a tanulással a magam tempójában. Szeretnék egy kis segítséget kérni:
Példamondat:
The man is listening to the radio.
Itt nem igazán értem a "to" használatát, mikor is szükséges ez ebben a mondattípusban. Ha valaki megtudná fogalmazni emberi nyelven..
-
PuMbA
titán
Jaja, így van
BonFire: Nekem is ez is a gyengém, mondom a szöveget teljesen jól hosszabb ideig, aztán 1 szónál képes vagyok leragadni, amely nem jut eszembe. Nagyon idegesítő, mostanában már egyből próbálok átváltani ilyenkor körülírásra vagy rávezetésre és akkor nincs "állási idő"
-
BonFire
veterán
Most éppen a The Complete Alien Omnibust olvasom Alan Dean Fostertől, mert ez a filmsorozat a kedvencem, és gyerekkoromban az első kettő könyvet magyarul rongyosra olvastam. Olykor tudom kívülről a szöveget, tehát viszonylag könnyen átrágtam magam az eredetin is. Már teljesen megszoktam az eltérő nyelvi különbségeket a regényekben, nem zavarnak az idézőjeles párbeszédek, és nem szótárazok egyáltalán. És egy-egy kifejezést örömmel ragadok ki a könyvekből és tanulok meg kompletten.
Viszont most kezdtem bele az Alien3-ba, amit már csak két-három alkalommal olvastam, és annak eléggé választékos és túl technikai a szövege – legalábbis ami az elejét illeti. Felteszem, a cselekményleírásnál ugyanaz lesz a stílus, mint korábban, hiszen ugyanaz az író írta.
Viszont a rövid történetek és a mesék azért ideálisabbak, mert egy-egy új kifejezéssel gyakrabban találkozol. Ha például benne van a „boszorkány” a mesében, tíz oldalon át legalább tíz alkalommal, tíz kontextusban fogod olvasni a szót; a végére tuti, hogy megragad. Egy regényben egy különleges kifejezés elhangzik egyszer vagy kétszer a háromszáz oldalon, tehát annyira nem biztos, hogy megjegyzed.
Ennek ellenére elhatároztam, hogy csakis azt olvasom, ami leköt, ami meg nem, azzal nem pocsékolom az időmet. Lehet, hogy nehezebb sci-fit olvasni eredetiben, de eddig élvezetes volt. Ha ezzel végeztem, talán megpróbálkozom az Alapítvánnyal, mert magyarul már azokat is „szénné” olvastam, és talán megbirkózom velük. Abból talán még a hiányos politikai szókincsemet is fejleszthetem.
-
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1488
üzenetére
Igazad van, ezeknek a feltételeknek egyszerre kell(ene) teljesülniük.
Egy tipp (ami filmnézésre is alkalmazható): olyan könyvet olvass el angolul, amit már - inkább többször, mint egyszer - olvastál magyarul is. Így sokkal kevesebbet kell majd szótáraznod, mert már tudod, mit jelent az, ami számodra újszerű szavakkal van leírva.
Persze ez csak akkor fog működni, ha a szavak többségét amúgy érted, valamint a nyelvtani alapjaid is elég erősek. -
BonFire
veterán
Amúgy én is így kezdtem, de megmondom őszintén, rettentő nehéz volt olyan angol nyelvű olvasmányt találni, ami
• könnyített szövegű
• az érdeklődési körödbe vág
• megfizethetőMegvan nekem a Grimm-mesék kötete angolul, hát, eléggé nem tudtam élvezni felnőtt fejjel. Untam, abbahagytam 5-6 mese után. A szövege is furcsán archaikus volt.
Aztán ajánlották Roald Dahl meséit is, ezekből elolvastam vagy hármat, és számomra hátborzongatóan nyomasztó történetek voltak. Annyira groteszk és szürreális, hogy megfekszi a gyomromat.
Szívesen elolvasnám például a Karl May-féle Winnetout angolul, biztosan meg is lehet szerezni, de annak meg nem feltétlenül egyszerű a szövege. Ahogy a Dzsungel Könyvének sem, mi szintén nagy kedvencem volt gyerekkoromban; mostanában elkezdtem olvasni, aztán az első fejezet után úgy hajítottam ki, mint a sicc. Idegesít az archaikus szöveg.
Mostanában angolul internetes cikkeket olvasok. Olyan témákról, amelyek érdekelnek. Ezeknek viszont nem könnyített a szövege, de megbirkózom velük.
-
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1486
üzenetére
"Előbb szeretném begyakorolni, hogy az a pár ezer szó, amit már ismerek, az kapásból jöjjön, aztán neki lehet állni az angol nyelvű olvasmányoknak..."
Ezt másoknak nem javasolnám.
Ha sok az ismeretlen szó, akkor érdemes könnyebb (könnyített) olvasmány után nézni, de szerintem kár emiatt halogatni az olvasást. -
BonFire
veterán
Persze, hogy fontos a szókincs. De csak akkor ér valamit, ha kellőképp ki van gyakorolva. Rengetegszer előfordul, hogy beszéd közben egyszerűen nem jut eszembe egy-egy szó. Azt hiszem, sosem tanultam, sosem láttam. Felütöm a szótárat, és – jé! – legnagyobb csodálkozásomra tudom, mert tanultam valami tíz évvel ezelőtt, de olyan banális dologról van szó, hogy rendkívül ritkán van rá szükség, és ilyenkor nemhogy felidézni nem tudom, de még abban sem vagyok biztos, hogy tanultam-e egyáltalán.
Előbb szeretném begyakorolni, hogy az a pár ezer szó, amit már ismerek, az kapásból jöjjön, aztán neki lehet állni az angol nyelvű olvasmányoknak, mert az aztán rendkívüli módon fejleszti a szókincset.
-
b0bcat
addikt
"miert azt mondjak, hogy mult ideju alak?"
Mert így hívják. Meg úgy is, hogy második alak. De ez miért fontos? Ezt az alakot kell abban a szerkezetben használni, és kész. Ott nem jelent múlt időt, mert együtt áll az "if"-fel.
Azt gondolom, hogy nem érdemes az ilyen miérteken gondolkodni, mert csak elveszi az időt és az energiát a valóban fontos dolgok (a tanulás) elől.
(Sosem érdekelt, hogy miért "apple" az alma, és miért nem valami más. Így mondják, és kész. El kell fogadni.)Egy másik angolos topikban már volt korábban egy vita erről a "logikátlanságról". Amit nem látsz logikusnak, az nem biztos, hogy azon a nyelven nem logikus. Vegyük például a függő beszédet. Magyar szemmel nézve totál baromságnak néz ki, de ha megérted, mire jó, és megtanulod, akkor már természetesnek tűnik.
-
axioma
veterán
Pont ez a bajom. Hogy miert azt mondjak, hogy mult ideju alak? Mondjak azt, hogy felteteles alak, amit ugy kepzunk, hogy (leiras az idojelzo kihagyasaval, 1/2/3 szotari alakokkal), az mar mellekes, hogy megegyezik valamelyik mult idovel is. (A mult idot is a szotari alakokkal jellemezni persze.)
(Nemetben ugye a plusz umlaut miatt nem mindig, de gyakran egybeesik, de senkinek eszebe nem jutna a felteteles jelent mult ideju alaknak nevezni. Mert semmi koze hozza.)
De ez csak egy az iszonyat sok logikatlansag kozott. Ez a bajom, a logikatlansag... meg az hogy egy szoalakbol a rengeteg jelentes miatt nem lehet tudni, hogy melyikre vonatkozik. Meg a kozbe- vagy hatravetett jelzokent hasznalt mondat (amiben szinten van kozbe- vagy hatravetett jelzo), mindenfele vesszovel jeloles nelkul, aztan elemezd... hat nemtrivialis. A lehetseges kombinaciok hatvanyhalmaza kepzodik. Jo jatek, ha mint logikai rejtvenyt veszem, hogy ki kivel van, de elobeszedben nincs ra ido, irasban meg sokszor elveszi a bogozas az erdemi tartalomtol a lenyeget. [Es raadasul magyarul ha ennel sokkal pontosabban ki is vannak jelolve a kozbevetesi hatarok, akkor se lehet igy beszelni, mert leallitanak hogy egyszerubben fejtsem mar ki. Es me'g az angol az egyszeru...]
Tipikus pelda, es valos, ez irasban is megzavart:
"Yes, but please note that I'm interested only in positions starting earliest at the beginning of July."
"By the time our interview process finishes, it will probably be June - we should have a chat."
Na most itt harom napig azt hittem, hogy juniusban akarjak befejezni az interjuztatasokat, es rohadtul nem ertettem, hogy az miert magyarazat es mikor akar velem beszelni (mar azon kivul, hogy utana irt egy par nappal kesobbi idopontot is a levelbe, de ebbol nem tudtam volna).
Persze azota tudom, hogy az a mienk az nem a ceget jelentette hanem a kettonk kozti akart lenni, 2.5 honapos atfutassal szamolt (tavalyi pelda).
Pedig itt vesszo is volt. Akkor se tudtam elso olvasasnal kibogozni, hogy melyik resze a mondatnak mire vonatkozik. (Jelzem, a fenti leveliro ne'mi cseveges utan, az erdemi reszre rateres elott azzal tette le a telefont, hogy "Improve your English". Tudom, igaza volt.) -
b0bcat
addikt
Te már nyilván azon a szinten vagy, ahol a gyakorlás, valamint a szóbeliség sokkal fontosabb, mint az elmélet építése. Ez teljesen jó így.
Amikor nagy lendülettel a nyelvtan szükségességéről vitázunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kiről, értsd: milyen tudásszintű tanulókról beszélünk. A különböző szinteken ugyanis eltérő megközelítés szükséges, a személyes különbségekről nem is beszélve (amit már említettem, hogy ami az egyik embernél jól működik, az simán lehet hatástalan egy másiknál).
@BonFire:
"Az igeidőkkel meg úgy vagyok, hogy annyit használok belőle, amennyinek magyarul értelme van és slussz."
Akkor nincs gond, hiszen ahogy korábban írtam is, a legtöbb angol igeidőnek van magyar kifejezésmódja, csak nem nevezzük őket magyarul további igeidőknek.
"Ha beszélsz, garantáltan fejlődni fog a beszéded."
Ha olvasol vagy hallgatsz, akkor is.
-
PuMbA
titán
Én már nem hiszem, hogy fogok nyelvtant valaha is tanulni
Sokkal jobban szeretem a hallgatást mégpedig azért, mert a nyelvtan tanulástól nem fogom jobban megérteni a hadart vagy háromnegyedig kimondott vagy akcentussal kimondott szavakat és ez a főbb célom. Beszédben meg el tudok magyarázni bármit attól, hogy hiányos valamennyire a nyelvtanom.BonFire: "De ugye azt tudod, hogy az életben nem jegyre játsszák ezt a játékot?"
Nem ismerted az angol tanáromat, én angol specializációra jártam gimnáziumban és a valaha volt legjobb tanár, akivel találkoztam. 10 szavas szódogák állandóan, egy nap több óra voltak, csak a 10/10 volt 5-ös, 9/10 már 1-es. Minimum 80db 5-ösöm volt ezekből. A szókincs pedig nagyon fontos. Beszélgetés is volt sokszor órákon -
b0bcat
addikt
"gondolom ennyi ev utan hasznal a papagajmodszer jelenseg is"
Rengeteg gyakorlás után kifejezés szinten is megragad egy csomó dolog az ember fejében (olyanok pl., hogy adott szituációban mit és hogyan kell mondani, az igeidőkre is értve ezt), és végeredményben senki nem fogja megkérdezni, hogy melyik módszerrel sikerült a helyes kifejezésmódot megtanulni.
"De most tenyleg, miert mondjatok a feltetelesekre, hogy mult?"
Az ott - most ugyebár a második típusról beszélünk, annak is az "if"-es oldaláról - nem múlt idő a jelentését tekintve, hanem csak az igét kell múlt idejű alakba tenni. Nem mindegy!
Ahogyan pl. a "might" is csak a múlt idejű alakja a "may"-nek, ám jelentésben gyakorlatilag egyenértékű vele (és magában jelenre vagy jövőre utal).
-
BonFire
veterán
„Az összes nem nyelvtani jegyem ellenben 5-ös volt.”
De ugye azt tudod, hogy az életben nem jegyre játsszák ezt a játékot?
Az egyik legnagyobb baj, hogy iskolában tanítják a nyelvet osztályozás keretein belül, aminek soha nem lenne szabad megtörténnie. Ideális esetben egy nyelvet mindig az adott nyelven beszélőtől sajátít el az ember. Az iskolai oktatásban a leglényegesebb faktor, az emberi kapcsolat, a kommunikáció van kihagyva a történetből. Az anyanyelvét a szüleitől és a testvéreitől sajátítja el az ember. A nyelv természetes közegében. Ebből kiragadva idegen a módszer.
Az igaz, hogy minden ember más és más, de azt kell figyelembe venni, ami mindenkinél eredményt hoz! Az pedig a beszéd. Ha beszélsz, garantáltan fejlődni fog a beszéded. Ez alól nem kivétel senki, aki már sikeresen elsajátított egy nyelvet.
Még jó, hogy hibákat ejtünk, ezt tesszük az anyanyelvünkön is. Állj csak neki valakinek sztorizni valamiről, vedd fel videóra, aztán nézd vissza, és próbáld meg leírni, amit mondtál. Csodálkozni fogsz, hogy az élő beszédben alig vannak befejezett mondatok, mindegyik nyitva marad, és az egyikből át van kötve egy másikba stb. Aztán a mondat elején az igeidő nem biztos, hogy passzol a mondat végével, próbáld csak ki. Hányszor mondja az ember naponta, hogy „aizé” meg „hogyaszondja”, „hogyishíjják” stb. Ez persze nem szép, de nem is irodalomkönyvben áll, hanem az élő beszédben. Az meg nem olyan, mint ami a könyvekben le van írva. Angolul sem. Van olyan angol, aki úgy teleszórja a mondandóját töltelékekkel, hogy ember legyen a talpán, aki kiérti belőle a lényeget.
Az igeidőkkel meg úgy vagyok, hogy annyit használok belőle, amennyinek magyarul értelme van és slussz. Persze azt megtanultam, hogy bizonyos szituációkban csakis PP-t lehet használni (sosem, valaha stb.), de például a folyamatos igeidőket is olyan rajtaütésszerűen használom, hogy néha meglepődök saját magamon, hogy ezt most miért is kellett? Jobban rááll a szám a folyamatosra, mint a szimplára, és eddig még nem értettek félre miatta. Mert egy anyanyelvi beszélő tisztában van vele, hogy neked nem ez az anyanyelved, és elnézi neked. Ahogy mi is elnézzük a magyarul tanulóknak a küzdelmét a tárgyas ragozással, vagy az igekötők random csereberélésével.
-
axioma
veterán
Eszperantoban van 9, igaz me'g a nemetnel is logikusabb, azt tanulni se kellett... (mondjuk regen volt mar).
Lehet, hogy csak rendes magyarazat kene, bar lassan mar van hogy nem gondolkodom es megis kijon belolem valamelyik specialisabb (gondolom ennyi ev utan hasznal a papagajmodszer jelenseg is, bar mint alapelvnek iszonyatosan ellene vagyok).
De most tenyleg, miert mondjatok a feltetelesekre, hogy mult? Jobban megkever, mint ne'metben a segedigek masodlagos jelentese (amelyik alakot persze az angol tok masra hasznal). -
b0bcat
addikt
Esélyesnek tartom, hogy azért van gondod a mai napig az igeidőkkel, mert soha senki nem magyarázta el őket neked rendesen.
Sokan járnak ebben a cipőben.Nálad magyarázat lehet erre továbbá az is, hogy először németes voltál. Ott sincs 12 igeidő...
Az az érdekes amúgy, hogy bár a magyarban hivatalosan csak 3 igeidő van, valójában vannak olyan nyelvi eszközeink, amelyekkel olyan szemléleteket tudunk kifejezni, amelyek az angolban külön igeidőként működnek.
Azt kell megérteni, hogy az angolban elsősorban az időhatározó mondja meg, melyik igeidőt kell használni. Ha tehát megjegyzed ezeket, valamint a legtipikusabb eseteket, majd ezeket alaposan begyakorlod, akkor éles helyzetben már rögtön a megfelelő igeidő fog eszedbe jutni.
Én bátran úgy tanítom az igeidőket, hogy alaposan kivesézzük magyarul a jelentésbeli fimomságokat, és ez jól látszik működni a diákjaim nagy többségénél.
-
axioma
veterán
Szerintem valtozo a dolog. En peldaul nemetben megtanultam gimiskent a nyelvtant. Egyetem ota (20 eve...) valtozo intenzitassal tanulgatok angolt. Azota is, az megy az angolban, ami ugyanaz mint a nemetben (pl. passziv). Es az nem (nagyon nem), ami mas (12 igeido, de pl. did utan jelenido is csak odafiygelessel). Nekem a magyar es idegen nyelvi nyelvtan is megvan, barmilyen alakot kepzek, de aki allitja hogy rendes szabaly van a mikor melyik igeidore, az az en szememben csusztat
Raadasul keverik a magyarazatok az igeidot az igealakkal (ruhellem, mikor felteteles modban igeidoket megjelolve beszelnek). -
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1474
üzenetére
Most nincs időm részletesen kifejteni a válaszaimat, ezért csak dióhéjban reagálok.
A nyelvtan fordítva működik, mint amit leírtál. Nem a nyelvtan szabja meg, hogyan beszélnek az anyanyelviek, hanem az anyanyelviek beszédéből vezetik le a nyelvtant - szabályrendszerként, néhol egyszerűsítve - a nyelvészek. A gyerekek tehát helyesen beszélik az anyanyelvüket, de ez semmiképpen nem bizonyíték a nyelvtan szükségtelenségére, ugyanis a szüleiktől helyes mintákat kapnak, a hibáikat pedig állandóan javítgatják a szülők.
Rossz példa továbbá azért is a kisgyerekekkel előhozakodni, mert ők nem tudatosan tanulják a nyelvet.
(language acquisition vs. language learning) Abban a korban, amikor már nem "ragad meg magától" az, amit hallasz, az explicit nyelvtan borzasztó hasznos, mert nélküle irreálisan sok időbe telik a szabályszerűségeket önállóan felfedezni. (A gyerek 30 ezer óra alatt tanulja meg az anyanyelvét. Az átlagos nyelvtanuló meg 1-2 ezer óra alatt szeretne középfokú szintet elérni...)Az input fontosságát hangsúlyozzák a modernkori nyelvészek. Krashen, az utóbbi idők egyik nagy sztárja (a Comprehensive Input elmélet atyja) szerint egyenesen az olvasás a non plus ultra. Szóval ez nem csak az én agymenésem.
A beszéddel kapcsolatban kicsit félreértettél. Természetesen kell a beszédet fejleszteni, de nem mindegy, hogy mikortól, hogyan/mivel ill. milyen arányban az egyéb területekhez képest. Ráadásul azért is kell nagyon ügyelni a beszélt ill. írott nyelvi fejlesztés arányára, mert míg írásos alapon jobban meg lehet tanulni beszélni, hallás alapján nem lehet jól megtanulni az írott angol nyelvet.
Én következetesen azt látom, hogy a nyelvtanulás nehézségét sokak számára pont az okozza, hogy a nyelvtant próbálják hanyagolni, elkerülni, ill. nem veszik elég komolyan, továbbá nem tanulnak-gyakorolnak eleget (aminek a fő oka a motiváció hiánya). Ja, és rossz tanáraik vannak. Főként ez utóbbi az oka annak, hogy sokan tartanak a nyelvtantól vagy egyenesen utálják, mert a nem elég jó tanárok képtelenek hatásosan és élvezetesen tanítani a nyelvtant.
@PuMbA:
A nyelvhelyesség úgy is elsajátítható, hogy az ember rengeteget olvas ill. hallgat, de ez egyrészt jóval időigényesebb, másrészt a nyelvtani alapjaid nélkül nem lettél volna képes magas szintre eljutni.
Az pedig, hogy 3-as voltál, semmit nem jelent. Én nagyon sok angolul beszélő embert ismerek, de közülük azok, akik igazán pengék (akár itthon, akár nyelvterületen tanultak meg angolul, és most minimum C1 szintről beszélünk), mind keményen tanultak nyelvtant is, nem pedig a kisujjukból szopták azt ki vagy a sarki ír kocsmában szedték fel.
-
PuMbA
titán
válasz
BonFire
#1474
üzenetére
Mind a kettőtöknek igazatok van, ami viszont kérdéses szerintem, hogy kinek mi megy jobban.
Én nyelvtanból nagyon szenvedtem, maximum 3-ast hoztam össze középiskolában, azt is ritkán, de mellette állandóan angolt olvastam, hallgattam, amikben ugye nem volt 12 igeidő, illetve értelmetlen csűrt-csavart szószerkezetek amiket tanulnom kellett, csak ami kell a beszédhez.
Az összes nem nyelvtani jegyem ellenben 5-ös volt. 10.-ben lett középfokúm, a felsőfokú már nem érdekelt, de a mai napig gyakorolgatok nem interjús, nem szépen kiejtős, általános dumapárbaj videókat nézni, illetve beszélni, mert érdekel a nyelv
Egyébként a kezdetem az volt, hogy angol műsorokat néztem a régi Cartoon Networkon és számítógépes játékokból tanultam angolt 1. osztályos korom óta, tehát évekig közöm nem volt a nyelvtanhoz és azt sem tudtam, hogy mi az.Beszéd közben fingom sincs, hogy milyen igeidőt kell előszednem vagy milyen have been blabla-t kell mondanom, hanem az eddigi összes olvasott szövegből vagy hallott beszédből veszem elő a szavakat, mert "úgy kell jönniük", de persze van, hogy tévesztek. Ennek ellenére nagyon megdicsérnek mindenhol, hogy milyen szépen és pontosan beszélem a nyelvet. Szóval nyelvtan nélkül is el lehet lenni simán, én vagyok az egyik példa rá, de ez nem tudom, hogy mennyire elterjedt.
-
BonFire
veterán
Én se értek veled egyet, de nem baj, ez nem az „értsünk egyet mindenben” topic.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Azt írod, nyelvtan nélkül nincs nyelvtudás. Erre azért jó cáfolat a hat éven aluli gyerekek példája, akik még egy mákszemnyi nyelvtant sem tanultak, de azért már ki tudják fejezni magukat, ha nem is mindig pontosan, de akár körülírva a dolgokat, elmondják az érzelmeiket stb. A nyelvtannal hat (ma már inkább hét) éves korban kezdenek ismerkedni apránként. Én még emlékszem az általános iskolai első nyelvtankönyvekre, amelyek inkább olvasókönyvek voltak, amelyek mindig tartalmaztak egy-egy korábban még nem hallott szót, ami alul a lábjegyzetben meg volt magyarázva. Nem volt még bonyolultabb nyelvtan nyolcéves korunkig.
Ha van kivel beszélni, akkor nem azt kell megkérdezni tőle, hogy ezt és ezt miért így mondják angolul, hanem azt, hogy hogy mondják? Nincs miért. Mert csak. Van ötmillió kivétel, kezdve a rendhagyó igékkel, amelyeket egyesével kell bevágni. Amint elkezdünk elmerülni bennük rögtön észrevesszük, hogy a mindennapi beszélgetésekben sűrűn előforduló igék mind rendhagyóak. Persze meg lehet tanulni, hogy azon kívül -d hozzábiggyesztésével képezhetünk múlt időt, de az alapszókincs igéi mind rendhagyóak. Akkor meg?
De, a beszédet erőltetni kell, mert másképp nem tanulod meg. Saját farkába harapó kígyó az a gondolat, hogy majd akkor szólalok meg, amikor úgy érzem, kellőképpen simán megy és magabiztos vagyok. Elmondjam, ez mikor lesz? Soha. Ha nem az anyanyelveden beszélsz, soha nem fogod azt érezni, hogy ne lehetne ez egy kicsit még jobb, még gördülékenyebb, még választékosabb. Azon veszed észre magad, hogy seggeltél 12 évet a könyvek fölött, tudod az összes szabályt betéve, beszélni meg semmit nem tudsz. Mert hiányzik a gyakorlat.
A frusztráció a velejárója a nyelvtanulásnak. Mivel az ember ezt felnőttkorban csinálja, van összehasonlítási alapja a saját anyanyelvével. És minél jobban ki tudja magát fejezni az anyanyelvén, annál rosszabbul fog esni neki, hogy idegen nyelven ügyetlenkedik, és minden gondolatát át kelljen fogalmazni, mert túl komplikáltak. Én speciel ezzel szenvedek. Ennek egyetlen ellenszere, hogy minden áldott nap beszélek angolul. Minimum félórát, és van egy nyelvi partnerem, akivel írásban minden éjjel chatelünk, és olykor még videón, élőben is tudunk beszélni. Ezek a beszélgetések nekem a pluszok, mert ő sokkal jobban tud angolul, mint én. Cirka 180 nappal (fél évvel) ezelőtt fogtam ehhez hozzá, és most elégedetten látom, hogy bizonyos szinten már egyáltalán nem okoz problémát kifejezni magam. Írásban nem ejtek annyi hibát, mint beszédben, de ezen senki nem akad fenn. Én beszélgetni és ismerkedni akarok emberekkel, nálam a nyelv eszköz, nem pedig cél. De ha úgy állsz hozzá, hogy nem szólalsz meg, mert az milyen frusztráló, akkor olyan leszel, mint azok, akik húsz-negyven évet eltöltenek egy idegen országban anélkül, hogy egy kukkot megtanulnának a helyi nyelvből. Erőfeszítés nélkül nincs eredmény – No gain without pain. – hogy stílusos legyek.
Amúgy ez nem csak a nyelvtanulásra érvényes, hanem az élet minden területére. Nekem nincs két egyforma munkanapom, soha nem lehetek elég rutinos, de a cél az, hogy megoldjam a problémát. Nem pedig, hogy kikerüljem.
Az input az valóban nagyon fontos, olvasni és hallgatni kell sok szöveget, bár az olvasás már inkább középhaladó fölött ajánlott, mert nem igazán élvezetes, ha minden második szót nem ért valaki az olvasmányából. De kizárólag az inputra alapozni nem lehet. A hallgatás és az olvasás input, az írás és a beszéd az output. A másodikat is gyakorolni kell már a kezdetektől. Ezért ajánlottam első körben az angolul fórumozást nemzetközi fórumokon, mert ott arctalan és névtelen maradhat, és senki nem veszi a szívére, ha véletlenül badarságot ír.
Nyilvánvalóan minden ember más és más, de ez nem azt jelenti, hogy az alapokat kell gyökeresen megváltoztatni és másképp csinálni. Beszéd nélkül nincs beszédfejlődés, ez az, amit az iskolákban nagyvonalúan elfelejtenek. Ott csak annyi a lényeg, hogy „görbüljön” az a kettes, de ugye itt most nem az a cél?
-
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1472
üzenetére
Nem értek egyet a legtöbb dologgal, amit leírtál az érdeklődő kollégának.
Nyelvtan nélkül nincs nyelvtudás. Ám ezzel kapcsolatban komoly félreértés él a legtöbb ember fejében: nem a szabályokat kell bemagolni, hanem azért vannak a szabályok, hogy rájuk alapozva tudj a nyelvhelyességre törekedni a nyelv használatában. Senkit nem érdekel a szabály maga (pl. hogy fel tudod-e idézni, hogy a kettes típusú feltételes mód if-es oldalán az igét múlt idejű alakba kell tenni).
Alapok nélkül a beszédet sem érdemes erőltetni. A túl korai "beszédfejlesztés" számos hátránnyal járhat, többek között pszichésen is megviselheti a tanulót.
Kezdőbb szinten a befogadásra érdemes helyezni a hangsúlyt: az olvasásra és a hallgatásra. Ezt kiegészítve a megfelelő szintű és színvonalú nyelvtani fejlesztéssel sikeresen fejleszthető a nyelvi kreativitás, vagyis az, hogy a tanuló a saját gondolatait ki tudja - inkább többé mint kevésbé helyesen - fejezni a célnyelven.
A legfontosabb a kellő mennyiségű önálló felkészülés, a tanulás maga. És a rengeteg gyakorlás.
Amúgy meg azt se felejtsük el, hogy minden tanuló más és más, tehát ami az egyik embernek beválik, az lehet, hogy a másik számára nem hatékony.
Amiket te leírtál, azok jó tanácsok lehetnek, de minimum középhaladó szinten.
-
BonFire
veterán
Ha örökös újrakezdő vagy, akkor a nyelvtant csak érintőlegesen ajánlom. Állj rá arra, hogy angolul fórumozol, beszédpartnereket találsz, videocsetelsz, mert nyilvánvalóan egy újrakezdőnek már megvannak az alapjai, hogy elkezdhessen beszélni. Aztán majd beszéd közben élesben merülnek fel olyan nyelvtani helyzetek, amelyeket még nem ismersz, és akkor rákérdezel akár a fórumozóktól, akár a nyelvpartneredtől. Akkor és ott kitárgyaljátok, és ennél jobban nem is kell belemenni. Fogsz ott kapni rá példákat is.
Élő emberrel azért jobb ezt csinálni, mert az élő ember addig fogja neked magyarázni, amíg le nem esik a húszfilléres. A könyv meg ír egy vagy két bekezdést, amit vagy megértesz, vagy nem.
A különálló szavak magolását egy az egybe felejtsd el!
A magolást egy az egybe felejtsd el! Nem hatékony.A szavakat mindig kontextusba foglalva kell gyakorolni. A lehető legegyszerűbb mondat legyen, amiben csak egy idegen, új szó van. Példa: Are you blackmailing me? – kiemelve a tanulandó szót. A lényeg itt az, hogy kontextusban kap az egész egy érzelmi töltetet, és könnyebb felidézni, mintha csak úgy lógna a levegőben a szó. Ráadásul az ilyen kész mondatokat beszélgetésben egy az egyben bedobhatod. Készen vannak.
A magolás azért felejtős, mert pocsékolod vele az idődet. Ugyanis fölösleges újra meg újra átnézni a tanult szavakat, amikor még nem felejtetted őket el. Erre vannak az SRS-programok, amelyek nyilvántartják, mennyire emlékszel egy-egy szóra, és akkor kérdezik fel őket, amikor már éppen elfelejtenéd.
Amúgy csak a biztonság kedvéért megkérdezem: az anyanyelved nyelvtani szabályaival milyen mértékben vagy tisztában? Például, hogy mi az a befejezett melléknévi igenévi jelzős szerkezet a magyarban? Ha nem, akkor miért akarod mindezt tudni egy idegen nyelven?
Nem nyelvtani szabályokat tanulunk, hanem nyelvet. Beszélj!
-
HAX
tag
Üdv.
Tudnátok ajánlani 2-3 angol nyelvtan könyvet? Belekezdtem egy-kettőbe de nem találtam még meg az igazit.
Olyat szeretnék ahol magyarul is kifejti az író a nyelvtani szabályokat, esetleg van benne pár példa tematikusan.
Kezdő/újrakezdő szinten vagyok, a szavakat inkább külön bemagolom, szerintem így jobban megmarad nekem.
-
-
BonFire
veterán
válasz
Predator2
#1467
üzenetére
Írhatsz nyugodtan, bár én sem vagyok szakértő, csak hétköznapi felhasználó. Ezért aztán a tudásom is véges, de amit tudok, segítek. Fórumba azért jobb írni nyíltan, mert a több szem többet lát alapon valószínűsíthetően hamarabb kapsz választ a feltett kérdésre.
Ettől a topictól meg egyáltalán nem témaidegen az Anki, mivel ezt nagyon sokan használják, és azért ez eléggé pörgeti a topikot.
-
BonFire
veterán
válasz
Predator2
#1463
üzenetére
A beállításokon belül a fejlett beállításokban keress egy ilyet: Text to Speech. Ide kell egy pipa, aztán a következő gyakorláskor fel fogja dobni, hogy milyen nyelven szeretnéd, hogy megszólaljon. A magyart az ugye nem kell neki kiejteni, meg különben sincs magyar hang, de az angolhoz van brit, amerikai és amerikai számítógépes is. Én speciel az amerikai csajt szoktam használni. Szóval csak engedélyezni kell a plugint, és lesz hangja.
-
Predator2
addikt
Semmi gond, köszönöm a segítséged.
Félig működik félig nem.
A kérdezz/felelek rész sikerült. Telefonon is rendben működik. Nem kötelező megválaszolni a kérdéseket, működik a válasz mutatása gomb anélkül is, hogy bármit is begépelnél, így van lehetősége az embernek a kritikus szavakat gyakorolni+leírni.
Viszont még most sem akar megszólalni a mocsok, pedig elviekben sikerült végigmenni a folyamaton. A beállításokban nem piszkáltam semmit. Gyárilag ilyen
-
kispx
addikt
válasz
Predator2
#1460
üzenetére
Bocsi, hogy későn válaszok, csak amikor írtál, akkor munkában voltam, utána, meg már elfelejtkeztem róla
Megnyitsz egy kártyacsomagot
A bal alsó sarokban lévő szerkesztés gombra kattintasz
Bal felső második gombra kattintasz (kártyák...)
Az alsó szövegbeviteli mezőn legvégén lesz valami hasonló {{Hátlap}} Dupla kapcsos zárójel között a hátoldal neve.
Azt onnan töröld ki, és másold be a legfelső mezőbe
A legfelső mezőben írj a a kezdő kapcsos zárójel és a név közé egy type: szót. Tehát így fog a {{Hátlap}} kinézni: {{type:Hátlap}}
Majd zárd be az ablakotMásikhoz:
Az Ankiban nyisd meg az eszközök -> Kiegészítők -> Böngészés és telepítés
A kódhoz írd be 301952613 és okézd le.
Itt nekem hálózati hibával elszáll, mert egy erősen lekorlátozott hálózaton vagyok, de elvben nálad működni kellene. -
BonFire
veterán
válasz
ReSeTer
#1459
üzenetére
A this és that ugyanúgy mutató névmások, mint magyarban az ez és az, de angolban a that sokkal frekventáltabb. Ha csak nem tudsz konkrétan rámutatni, hogy „erről van itten szó”, akkor minden további nélkül használhatod a „that” névmást.
Meg persze ott van az „it” is, amittől néhány mondat szebb lesz. De „It is a beautiful day” vagy ”That is a beautiful day” majdhogynem ugyanaz. Ebben a példában viszont inkább az „it” az előnyben részesített.
-
Predator2
addikt
Próbálkoztam, hogy be tudjam írni a szavakat, hogy gyakorolni tudjam hogyan is kell leírni.
De nem sikerült össze hozni. Állandóan valami hibát ír ki.Mivel sajnos angol az egész nem jutok előre vele . Megköszönném ha leírnád hogyan is kell beállítani, hogy működjön.
A kiejtéses linkedet sem tudom használni. Arról is írhatnál egy pár szót, hogyan használjam.
THX
-
ReSeTer
senior tag
Helló!
Mi a szabálya röviden a this/that használatának ha nem megfogható dologról beszélünk?Például:
- Nézd! Itt a film, amit néztünk a héten a moziban!
- Tényleg! Ez a film feldobta a napomat!
Na most ugye a vége a párbeszédnek kb valami ilyesmi lenne:
That/This movie made my day!VAGY
- Peti elment sétálni tegnap
Mellette álló beszélőpartner: - This/that is a lie!Lehet nem a legjobb példa rá, de remélem átjön, hogy mire gondolok.
-
BonFire
veterán
válasz
Predator2
#1456
üzenetére
Nekem telefonon is kimondja meg táblán is. Valamit nem jól csinálsz.
Nyilván mindenkinek más jön be, de az Anki attól függetlenül még hatékony. 15 perc alatt átnézel 100 kártyát. Ez pont megfelelő, ha éppen sorban állsz egy pénztárnál, vagy a liftre várakozol. Ilyenkor előkapod, megnézel pár kártyát villámgyorsan és már zsebre is teheted. Akkor most elkezdenél pötyögtetni? Az Ankiban pont az a zseniális, hogy nem kellenek különleges körülmények a gyakorláshoz. Azokat a perceket fordítod vele gyakorlásra, amelyekben egybként értelmes dolgot nem tudnál csinálni. Mondjuk, míg megmelegszik egy tányér kaja a mikróban.
Ezek a mikrotanulások, ezek a napokból lopott percek aztán szépen összegyűlnek. Így 30–60 perceket össze lehet gereblyézni naponta minden különösebb erőfeszítés vagy kötöttség nélkül. Ha meg gépelni akarsz, ahhoz neki kell ülni az asztalnak, de minimum időt kell rá szakítanod. Nem hatékony. Főleg ezer kifejezés fölött már nagyon nem az. Mert ugye nem különálló szavakat tanulunk, hanem szókapcsolatokat, kifejezéseket.
A nyelvtant és a helyesírást másképp is gyakorolhatod. Mondjuk leveleket, posztokat írsz. Van ez a böngészőbe épülő cucc, a Grammarly, ami telepítésével az internetes szövegboxokba írt szövegedet elemzi, és ahol helyesírási ÉS nyelvtani hibát vétesz, felajánlja a javítást. Így egyúttal írás közben a helyes szerkezeteket is gyakorlod, a fontos szórendet nem véted el, és ha betűhiba van a szóban, arra is figyelmeztet.
A nyelvtanulóknál pont a helyesírással szokott a legkevesebb gond lenni; mivel sokkal gyakrabban látják a szöveget, és általában írott anyagból tanulnak, sokszor sokkal jobb a helyesírásuk, mint az anyanyelvi beszélőké. Persze a központozás az más tészta, de az angol úgyis nagyvonalúan bánik a vesszőkkel. Szóval a helyesírás nem olyan vészjósló dolog, hogy olyan nagy erőket kéne ráfordítani.
Az Ankit meg meg kell hagyni annak, aminek ki lett találva. Flashcard program. Előhúzzuk, rápillantunk, gyorsan átismételjük a tanultakat. A fölösleges 90 másodpercünkben, mondjuk amíg bebootol a Windows és nekifognánk dolgozni.
-
Predator2
addikt
Hát ez így elég vacak, most mindegyiket külön kellene szerkesztgetni.
Nem győzött meg a program, ingyen van tudom, de na... A kiejtést is csak úgy lehet gyakorolni vele, ha én hozzáadom a hanganyagot egyesével. Arról már nem is beszélve, ha a helyesírást is gyakorolni akarom.
Javítsatok ki ha tévedek.
-
BonFire
veterán
válasz
Predator2
#1451
üzenetére
Miért pocsékolnod a drága idődet írással? Kimondod a választ, ráböksz a gombra, ellenőrzöd, jó volt-e. Ezer kifejezés esetén napi több tíz gyakorolni való lesz, és minél több kerül bele annál több idődet foglalja le a gyakorlás. Irkálni nem hatékony. Főleg mobil eszközön nem.
-
Predator2
addikt
Helló
BonFire kolléga ajánlása alapján kipróbáltam az Anki nevezetű tanuló programot.
Hasznosnak tűnik, de én hiányolom belőle, hogy be lehessen írni a megoldást.
Feldobja a kártyát, de csak a helyes megoldást lehet megnézni, nem írhatom be választ, hogy ő azt utólag ellenőrizze.Van esetleg benne mégis olyan beállítás/kiegészítő amivel ez kivitelezhető (nem találtam)?!
Vagy esetleg hasonló program ami ezt is tudja?Üdv
-
-
BonFire
veterán
Én eléggé szexista vagyok ilyen tekintetben, mert nőkről is képes vagyok hímnemű névmásokkal beszélni. Egyszerűen csak azért, mert legtöbb nyelvi példában, mondatban általában kevés a nőnem. A nemek nekem eléggé idegenek. Persze tudom én, hogy lenne szabályos, és írásban nem vétek ekkora bakit, de élőszóban előfordul gyakran.
Igen, dupla múlt az a jelenség, ami nálam fennáll. Legnagyobb sajnálatomra, épp ilyen igeidő nem létezik, pedig van sokféle, és ez megy a legjobban.
No one, anyone helyett rendszeresen csereberélem a no more-t, anymore-t.
-
-
BonFire
veterán
Tud valaki tuti receptet olyan tipikus hibákra, mint a hasonló szavak keverése? Én a beszédgyakorlataimat videóra szoktam venni, aztán később, amikor visszanézem, egészen megdöbbentő dolgokról beszélek benne.
Ma többször is hookert mondtam hook helyett, és azért ez elég nagy baj. (Mondjuk szerencse, hogy ezt rajtam kívül senki nem láthatja.)Másik tipikus hibám, hogy annyira hangsúlyozni szeretném, hogy itt egy tagadásról van szó, hogy képes vagyok duplán tagadni (I didn't listened). Ezt a fura hibát nem tudom, mivel tudnám levetkőzni. Másnál milyen tipikus hibák fordulnak elő beszéd során?
-
Mercutio_
félisten
Kindle tulajoknak hasznos tipp.
-
BonFire
veterán
Ez így tényleg értelmetlen, de én például még ha idiómát is tanulok és nem értem a logikáját, megpróbálom részekre bontva megérteni. Aztán vagy sikerül, vagy nem. De ha foglalkozom vele egy kicsit, akkor már könnyebb megérteni. Mondok egy példát.
He is head and shoulders above the rest. – Ez körülbelül annyi jelent, hogy valaki sokkal különb a többieknél. No de miért pont ez a kifejezés, mi neki a gyökere? Ha elképzelem, hogy van egy tömeg, és abban a tömegben egy olyan magas ember, aki nem csak egy fejjel, de még a vállaival is kimagaslik a többi közül, akkor máris megtaláltam az idióma forrását. És a kimagaslik igét mi is használjuk hasonló értelemben. Így például máris pofonegyszerűvé vált az egyébként randomnak tűnő szóhalmaz.
Természetesen nem minden idiómát lehet így analizálni, de én azt tanácsolom, hogy ha valaki ilyenbe fut bele, próbálja meg kiszótárazni a szavakat, nézze meg, milyen kontextusban milyen jelentést hordozhatnak, és sokat ki lehet így logikázni, és ez már ad egy gondolatmankót, aminek segítségével már szinte meg is jegyezted azonnal.
Az Urban Dictionaryt szoktam például egy-egy idióma értelmezéséhez használni, mert általában megpróbálja elmagyarázni a szólás eredetét.
-
axioma
veterán
Hat en orulnek, ha a lanyomeknal permutalodnanak a tanarok, legalabb reszben lenne neki jo is... mert most beragadt az, amelyik - szerintem, es a gyerekem szamara - rossz.
BonFire: en papagajmodszeren azt ertettem, hogy a mondatot mondatkent, sormintakent megjegyzendokent tanitja, forditja, az elemeivel nem torodve (tipikus pelda, amit ez a tanar is elkovet: az elso pillanattol kezdve a - termeszetesen full angol nyelvu - tankonyv minden utasitasat elmondja ugy nagyjabol egyben, hogy mit jelent, aztan mikor nem erti ket het mulva a kovetkezo leckeben a gyerek, akkor egybol hivatkozik arra, hogy mar legalabb 50x elmondta ezt a mondatot a tanevben... aztan persze ha megnezem, akkor kiderul, hogy az "a" mondat az 50 esetbol kb. 6-10 varians volt, 1-1 szo vagy mondatszerkesztesi mod valtozott... elemzes nelkul honnan tudhatna, hogy az a kicsi kulonbseg milyen kulonbseg a forditasban, azaz a feladatban... [mellekkorulmeny, hogy kvazi hulyesegnek kialtotta ki, amikor azt is beirtam a quizlet-be, ami feladatmeghatarozasban szo megjelent, teszem hozza azert mert 900 szo lett hirtelen kevesebb mint fel ev alatt - ilyenekkel tarkitva hogy affirmative form of the verb es tarsai]) -
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1430
üzenetére
Nem tudom én sem, hogy miért kell sokszor a tanárváltással könyvet is váltani, illetve elölről kezdeni az anyagot.
Ugyanígy gáznak tartom a rendszeres, nem ritkán évenkénti tanárcserét. (Velem ugyanez volt általános iskolában. 5 év - 5 különböző angoltanár.)Amúgy elméletileg semmit nem írhat felül a tanár. A gyakorlat persze ennél bonyolultabb, de a törzsanyagot muszáj átvennie a diákjaival, mert azt bármikor számon kérhetik rajta. De ez oda-vissza probléma amúgy: a tanárt is rettenetesen zavarhatja, hogy rá van kényszerítve egy tanmenet ill. könyv, ami szerinte nem igazán jó.
Amint fentebb is írtam, meglátásom szerint sokszor a gyenge tanerő a legnagyobb hiba. A tanáraimat idézem, amikor azt mondom, hogy sok nyelvtanár teljesen alkalmatlan bármiféle pedagógiai szerepre, de ebben a szakmában sajnos a mai napig nincs előszűrés (pályaalkalmassági vizsgálat), pedig nagyon kellene.
Ráadásul annyira alacsony a megbecsülése a pedagógus szakmának, hogy kevesen mennének erre a pályára maguktól, ezért nagyon alacsonyak a ponthatárok sok helyen a tanári szakokon (a "büfészakokkal" karöltve), és sokszor olyanok kezdik meg a tanárképzést, akik egyedül az alacsony pontszám miatt mentek oda, mert "valamilyen diplomát kell szerezni"...
Ez utóbbit tapasztalatból írom. A főiskolai csoporttársaim többsége (két különböző intézményről is beszélünk most ráadásul, aminek egyike az ELTE) azt mondta, soha eszébe nem jutna tanítani... Szóval mindegy, mi a módszer, mi a tanmenet, mik a segédeszközök - ha a tanár nem elég "jó", akkor a fene megette az egészet.
-
BonFire
veterán
Én örülök annak, ha van itt egy tanár is, legalább ezt a nézőpontot is megismerhetjük.
Azt a jelenséget viszont nem értem, hogy amennyiben egy osztály új tanárt kap, miért kezdi az új tanár újra az elejétől az anyagot? Számtalan panaszt hallottam már. Többek között a nővéremnek szakközépben négy év alatt négy angoltanárja volt, és egyik se jutott velük túl az első osztályos anyagon. Oké, hogy ők nem hoztak magukkal az általánosból angolt, mert mi oroszt tanultunk, de azért negyedik évben is még az elsős anyagot nyúzni nekem egy kicsit elképesztő. (Még szerencse, hogy nem volt érettségi tantárgy az angol!) Főleg annak fényében, hogy bár mi nem tanultunk általános iskolában angolt, azért nem volt tilos, és ő is járt nyelvtanfolyamra általánosban, ahol egy nagyon jó tanára volt, aki az alapokat nagyon jól megtanította nekik. Később felnőttkorában elvégzett egy vérfrissítő tanfolyamot, ahol szintén sikerült egy nagyon jó tanárt találnia (ez persze fizetős felnőttképzés volt). Tehát, amit ő tud, azt két magántanfolyamon szedte össze, meg persze autodidakta módon. De persze az ő tudása is elég passzív. Sokat ért, keveset beszél.
Szóval a tanár csak úgy bármikor felülbírálhatja azt, amit a tanterv előír? Negyedik osztályban az elsős anyagot tanítja.
-
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1428
üzenetére
Sajnos nincs időm tételesen és részletesen válaszolni mindenre, amit írtál az utóbbi 2 napban, pedig szívesen tenném.
Ezért röviden próbálom összefoglalni a gondolataimat, pontokba szedve:- sokféleképpen, különféle módszerekkel és formákban lehet nyelvet tanulni
- ezek közül nincs alkalmatlan módszer
- de nincs mindenki számára "legjobb" módszer sem
- a diákoknak eltérő igényeik és céljaik vannak
- nem lehet egyértelműen definiálni, hogy mi az a nyelvtudás, ráadásul sokan szeretik összemosni azt, hogy valaki meg tudja értetni magát egy idegen nyelven, azzal, hogy az illető beszéli azt a nyelvet
- a motivációt tekintve igazad van: sokan ezen a ponton buknak el már indulásból
- nem lehet egy kalap alá venni a tanulókat abból a szempontból sem, hogy sokaknak az angol nyelv egyetlen forrása a tanár, a használat helyszíne pedig a tanterem, míg mások megoldják, hogy az iskolán kívül is érintkezzenek az angollal
- nincs cáfolhatatlan tudományos bizonyíték arra, hogy az egyik vagy a másik nagyobb nyelvoktatási irányzat miben és mennyiben jobb a többinél
- a magyar iskolákban nagyobb baj van a tanerővel meglátásom szerint, mint a segédeszközökkel vagy a módszerekkel
- úgy általában azt gondolom, hogy a tanár egy nagyon fontos eleme ennek az egész kérdésnek, akár csoportos, akár egyéni tanulásról beszélünk (mindkettőnek megvannak a maguk előnyei ill. hátrányai)
- ugyanakkor az önálló nyelvtanulásban is maximálisan hiszek (én magam is javarészt önállóan tanultam a nyelvet, kb. középiskoláig)
- tudományosan igazolt tény, hogy a felnőttek és a (kis)gyerekek nem ugyanúgy tanulnak, az agy ugyanis kb. serdülőkortól egyre kevésbé képes olyan mechanizmussal memorizálni, mint azt megelőzően
- ráadásul mindenki másképpen közelíti meg a nyelvtanulás kérdéskörét, elsősorban - el nem ítélhető módon amúgy - saját magából kiindulva
- tapasztalataim szerint sajnos rengeteg mítosz él a fejekben a nyelvtanulással kapcsolatban, ami erősen rányomja a bélyegét minden ilyen jellegű vitára (sokszor úgy, hogy egyes vitapartnerek nem a saját tapasztalataikra hivatkoznak a viták során, hanem ezekre a közhiedelmekre, amelyek jobbára hamisak vagy ferdítéseken alapulnak)
- nekem speciel a tanulói és a tanári tapasztalataim is számos ponton ellentmondanak több megállapításodnak, amit itt tettél, ám nem vonom kétségbe, hogy valóban így gondolod ezeket, és tiszteletben tartom a véleményedet, csak szeretném felhívni a többi olvasó figyelmét arra, hogy más nézőpont ill. vélemény is létezik
- a "800 óra alatt meg lehet tanulni folyékonyan beszélni" c. megállapítást (nem tudom, hol hallottad) egyenesen marhaságnak tartom
- nagyon sok emberrel találkoztam idáig, aki beszél angolul (főként a munkámnak köszönhetően), és az a tapasztalatom, hogy az angolul igazán magas szinten beszélők kivétel nélkül erős, szabályok alapján (is) tanult alapokra építette a (C1-C2 szintű) nyelvtudásátRöviden ennyi.
U.i.: Véletlenül pont ebből a témából (arról, hogy - szemben a kommunikatívnak nevezett irányzattal - a nyelvtanra és az anyanyelvre igenis szükség van az angol nyelvtanulás során) írtam a szakdolgozatomat (természetesen angolul), amit nagyon szívesen megmutatok neked.
-
BonFire
veterán
A papagáj módszer, vagy másképpen nevezve a shadowing abban áll, hogy van egy átiratod a szövegről, és a hanganyaggal együtt olvasod fel hangosan. Igyekszel leutánozni minden hangsúlyt. Aztán ha már megy kívülről, akkor papír nélkül. Mindazonáltal az könnyen belátható, hogy csak szimpla elismétléssel nem azok a területek aktiválódnak az agyban, mint beszélgetéskor. Hallás után kis gyakorlattal bármilyen érthetetlen szöveg elmondható érdemi tanulás nélkül.
Ami fejleszt, az az aktív beszélgetés. Amikor van egy téma, amit előad a tanár vagy előadó, aztán a témával kapcsolatban kérdéseket tesz fel a tanulóknak, és nekik válaszolni kell rá a tudásszintüknek megfelelően. És először nem az a cél, hogy kerek, hosszú, kacskaringós, és nyelvtanilag helyes választ adjon. Hanem az, hogy megtanulja azonnal megérteni a kérdést és rávágni egy válasz. A válasz lehet néhány szavas is: „Yes, he did. No, she hadn't.” Majd később fokozatosan fog bővülni automatikusan, ahogy fejlődik a tanuló: „Yes, he did. He did what he asked for. No she hadn't. She hadn't met him before.”
Ez nem túlságosan elvont, vagy alternatív, vagy kísérletezős módszer, mert itt a tanár elmagyarázza, mit jelentenek az új szavak és szófordulatok, amelyeket az előadásában használt. És ezeket gyakoroltatja be. Gondoljunk csak egy iskolai olvasmányra. Van benne 10–12 új szó, de mindegyik csak egyszer vagy kétszer, és a szöveg nem túl hosszú. Sokkal jobb lenne, ha csak 5–6 új szó lenne, de számtalanszor előfordulna, és az olvasmány kibővülne egy kicsit hosszabbra. Korántsem kellene annyit magolni.
Sokan elmondják, hogy az a jó tanár, aki keveset beszél, téged viszont annál többet beszéltet. Mindenképpen rá kell venni a tanulót, hogy aktív részese legyen az órának. A papagáj-ismétlés, a shadowing nem aktív, passzív. Be lehet vele tanulni egy rakás olyan szöveget, amiből egy szó nem sok, annyit sem értesz. Nem lehetetlen. Tapasztalatból tudom, hogy amikor még egyáltalán nem tanultam angolt, akkor is énekeltem már külföldi előadók dalait. A dalszöveg le volt írva, én pedig a kiejtést megtanultam a hangzóanyag alapján. Nyilván voltak benne hibák, mert nem tudtam, itt-ott miért van elharapva néhány szó, de 95%-ban hűen vissza tudtam adni, noha egy szót sem értettem belőle. Viszont egy előnye ennek is volt. Az akkor megtanult szövegben a szavak visszaköszöntek, amikor évekkel később elkezdtem angolt tanulni, és ezek a szavak épültek be a legmélyebben a tudatalattimba. Szóval azért ez sem volt teljességgel haszontalan, de persze így nem lehet megtanulni a nyelvet. Csak utánzással kizárólag.
Bocs a hosszú hsz-ekért, nem tudok röviden írni!
-
Mercutio_
félisten
válasz
BonFire
#1422
üzenetére
Ahhoz nem kell kisregényt írni, hogy kiderűljön aki motivált - külső vagy belső - annak jobban megy a tanulás.
A csak oroszul módszer is csak annál működik aki motivált, egyébként passzív ellenállást vált ki - tapasztalat....
A szakmunkásképzésben pedig azért kellett 2 szaki, mert ketten tettek ki egy valódit -
axioma
veterán
válasz
BonFire
#1425
üzenetére
Igen, nemet spec. osztaly volt, de ez benne is volt a hsz-emben. [Masodik ev feletol meg a 2-3 oroszorat csaptuk a nemethez, ugyhogy volt 8-9 vegig.] De a tanitas modszertana az tok alap iskolai anyag volt, cask mondjuk duplaannyi mint mashol. Az me'g mindig cask 8 ev lenne (sot, egy dupla ora utan is cask szimpla hazi volt).
Viszont a tanulasmodszertan pont hogy az angolnal nem az atlagos iskolai osztaly volt. Hanem a modern. Es - hangsulyozom, nalam! - szarabb lett masodik (harmadik) nyelvkent is.
Sajna a lanyomat egy olyan tanar szivatja, aki a modern papagajos, ne megertse hanem gyakorolja modszerre eskuszik. Es nem ad rendszert. [Egyszer nem irtak le pl., hogy a kerdeseknek milyen fajtai vannak, abbol melyik do-s, melyik nem, stb. hanem "gyakoroljak" oket, hol kulon hol egybe. Es aztan az amugy eros gimiben jol tanulo, matekos gyerek 2-es belso vizsgat produkal.] -
BonFire
veterán
Nem volt célom a provokáció, nem azért írtam ide. Véletlenül tévedtem ide, de már mindent leírtam, amit a témával kapcsolatban érdekesnek találtam megemlíteni.
Abból, amit te leírsz, abból én csak annyit szűrök le, hogy te német tagozatosként minden voltál, csak nem átlagos tanuló. Általában nincs nyolc óra egy héten idegen nyelvből. A tagozatos osztályok nyugodtan sorolhatók azokba a kivételes csoportokba, amelyeket felsoroltam.
Többet meg nem szűrök le, mert leírtál mindent. A németet szeretted, az angolt meg utálod. Azon csodálkozni ezek után, hogy a német jobban megy, több mint meglepő. Az lenne a furcsa, ha fordítva lenne.
A tutit nem itt és nem mi mondjuk meg. Szubjektív tapasztalatokat osztunk meg. De azt is meg kell érteni, hogy egy tanár nem tud elfogulatlanul beszélni azokról a módszerekről, amelyekben nyakig benne van. Nem kell összeesküvés-elméleteket csinálni, egyszerűen csak torzítja a látásmódot, ha valaki foglalkozásszerűen tanít. Én hobbiszinten vagyok zenész, és nem is vagyok képes semmiféle zenei produkciót nem „szakértő” zenész füllel hallgatni. Ha valami megragad, sokkal jobban megragad, mint a nem zenészt, és ami nem tetszik, abba általában technikai szinten tudok belekötni. Nem szándékosan, rá van az agy trenírozva. Szóval nehéz objektívan szemlélni. Én azért írtam le a fenti dolgokat, mert engem az iskolában semmire (és ezt szó szerint kell érteni) nem voltak képesek megtanítani. Amit ma tudok, azt mindent magamtól tanultam. Vagy apámtól, anyámtól, nagyapámtól, baráttól, szakiktól. Egyetlen olyan iskolai tantárgy nincs, amelyből hasznosítható ismeretanyagom lenne. Nincs ilyen. Bár minden nap számoszlopokkal és számkódos azonosítókkal dolgozom, nem tudok két darab kétjegyű számot összeadni. Még az ujjaimon sem. A tízes átlépés nehézségeket okoz (értsd, akit gondolkodóba ejt, mennyi 6+7). Amiben jó vagyok, azt mind magamtól tanultam. Az írást és olvasást is. Meg ami éppen érdekelt. Ennyi a lényeg. Amire motivált vagy, az ragad rád, azt megtanulod, és nem is felejted el egykönnyen. Ami meg nem érdekel, azt bemagolod, levizsgázol, és elfelejted. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk 4 évvel az érettségi után az utcáról összeszednének embereket, és a feladat az lenne, játsszuk azt, hogy érettségin vagyunk! Ki mire emlékszik? Nincs felkészülés, nincs átismétlés. Egyszer sem. Mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy a hosszú távú memóriába mennyi információ raktározódott el. Persze, hogy tétje is legyen a dolognak, és az emberek ne vicceljék el, lehetne egy díja, mint valami versenynek. A legjobban vizsgázó értékes díjat kap. Így mindenki összeszedné magát.
Persze ez nyilván csak gondolatkísérlet marad, mert nem áll módomban ilyen kutatásokat végezni, pedig roppant kíváncsi lennék a végeredményre.
-
axioma
veterán
Ja, egyetem utolso eveben voltam kint fel evet Finnorszagban, ahol valamennyi finnt ugyan tanitottak [pl. az is viszonylag ment], de egyreszt azt is angolul, masreszt angol eloadasokat hallgattam, es az evfolyamtarsamon kivul (odebb lakott ket utcaval szoval vele se napi szinten) gyakorlatilag csak angolul beszeltem. Na jo, meg internet az magyarul.
Szoval ezer dolog szolna az angol mellett, de me'gsem. En arra hajlok, hogy hiaba akarja mindenki megmondani a tutit, annyi minden mas tenyezotol fugg, hogy nincs univerzalis modszer, igazsag. -
axioma
veterán
válasz
BonFire
#1422
üzenetére
Nagyon provokativ vagy.
En nemetet gyakorlatilag a gimi 4 eveben tanultam meg, 20 fos csoportban (elotte volt valami himi-humi magantanarhoz jarkalas, de ez legfeljebb annyit ert el, hogy az elso 3 honapban nem terhelt ugy meg a heti 8 ora - ne'met spec. osztalyba jartam). Negyedikeskent (ma 12.-es) oktv dontore es felsofokura kuldtek. Anyanyelvi kornyezet, rokon, kulonora, minden nelkul. En az altalad emlegett matek erdeklodesu tanulo voltam, szabadidoben azt toltam. [Igaz, 87-91-rol beszelunk. Alt.suliban orosz... megszolalni nem tudnek, de passzivan par szo es nyelvtan bennem van.]
Utana 7 ev kihagyas (egyetem), majd Siemens, ahol a ceges belso nyelv, azaz ha nem is a mindennapi kornyezet, de az irasbeli/szobeli interface a nemet volt. Me'g egy-ke't kisebb eloadast is tartottam echte nemeteknek. Mertem beszelni. Teszem hozza gyorsan, a nemetet en szerettem. Aztan ugy 5 ev utan a Siemens is atvette azt, hogy az angol a belso kommunikacio nyelve... meg melot is valtottam. Azota eleg ritkan talalkozok vele (nem is megyek utana, ellenben mindig nosztalgikus, ha ne'met szot hallok).
Ezzel szemben az angolt kis tulzassal uta'lom. Tudom, hogy alapveto, foleg infoskent, a motivacio a tudasra adott, de sehogy nem tudom megszeretni. Az egyetemen, azaz gyakorlatilag felnottkent kezdtem tanulni, es mindig kisebb csoportokban, raadasul egyetemi illetve ceges kornyezetben, ami valogatott, ha nem is nyelverzek, de altalanos tanulasi kepessegek szempontjabol mindenkepp. Most mar felsofoku feladatokkal, temakkal zajlo oktatasra jarok belole, de egy csomo esetben hianyoznak a fejembol a miert-ek, es me'g mindig van amit csak a nemetbol analogia miatt tudok csipobol (pl. passziv). Raadasul allitolag ez a jobb sorrend a ket nyelv tanulasara... siman az angol kene sokkal jobbna menjen. Megis, nemreg a horvat etteremben ha mar valaszthattam, akkor az elvileg passziv nemet tudasommal kertem, egyedul a tarsasagbol.
Na most ebbol mit szu"rsz le? Mit hibaztam az angollal? Minden elved szerint jobban kene tudnom, es megsem.
[Volt kozben me'g egy apro kiterom, egy nyaron valamennyire megtanultam az eszperantot, persze azt nem hasznaltam, ugyhgoy annyira nincs mint az orosz. Viszont egy olyan nyelv amire szivesen felcserelnem minden masikat...] -
BonFire
veterán
Ellentmondasz saját magadnak. Ha a szabályok valóban hasznosak lennének, senkinek eszébe nem jutna vitatni a fontosságukat. Éppen fordítva van. Annak ellenére, hogy valaki előbb általános iskolában 6 évig, majd gimnáziumban 4 évig, majd jó esetben főiskolán újabb 4 évig tanulja a nyelvet (a szabályokat, nem a beszédet) 14 év után nem tud nyelvvizsgát tenni, azért nem kap diplomát. A diplomások másik része, akik képesek voltak letenni a nyelvvizsgát 14 évi szabályok és táblázatok magolása után, éles szituációban megnémulnak, és egy pohár vizet sem mernek kérni, mert ennyi idő alatt megfelelően kifejtette a hatását a terror pedagógiája. Amely szerint meg kell torolni minden botlást a nyelvben. A diplomások nagy része, akik természettudományokat tanulnak, roppant bonyolult dolgokat megértenek és tanulnak, mint fizika, kémia, biológia vagy matematika, hisztériás pánikot kapnak, ha a nyelvvizsgára gondolnak. Miért ilyen mumus az idegen nyelv? Nem lehet, hogy bajok vannak a módszertanban? Miért van az, hogy azok a gyerekek, akik hobbiból, önszorgalomból, belső motivációból állnak neki egy nyelvet tanulni, sikeresen elsajátítják néhány év alatt?
A grafikonnal csak azt szerettem volna szemléltetni, mekkora csepp a tengerben az a 800 óra, ami alatt állítólag folyékonyan megtanulhatsz beszélni egy nyelvet. Mondjuk az iskolai heti két óra angollal ez az óraszám simán megvan 12 év alatt, viszont az összeg annyival osztandó, amennyien egy osztályt alkotnak. Ugyanis egy tanárnak egy tanítvánnyal kéne egyszerre foglalkoznia, hogy igazán hatékony legyen. Nem véletlenül a (nem is olyan régmúltban) a mesternek mindig egy tanítványa volt. Szakmunkásképzőben is úgy tanultunk, hogy a gyárban egy tanuló egy szakmunkáshoz tartozott. Az ő „keze alatt” tanulta meg a szakmát.
A csoportos tanulás abban az egy esetben sikeres, ha a csoport minden tagja egyformán motivált. A tegnapi hsz-be már nem akartam többet írni, de itt most folytatom.
Szóval a probléma gyökere abban áll, hogy bármilyen ismeret elsajátításához időre van szükség. A nehezebb felfogású embernek több időre, a tehetségesebbnek kevesebbre. Az iskolarendszerben az átlag tanuló általában le van terhelve, hogy tudja teljesíteni az elvárt szintet. Az átlag tanulón kívül van egy igen szűk rész, akik kiválóak. Ők kirázzák a kisujjukból a tananyagot, és jobbára csak unatkoznak az iskolában. A családban is van ilyen gyerek. Vizuális memóriája van (apámnak is ilyen volt), amit egyszer elolvas, azt soha nem felejti el.
Aztán van egy része a tanulóknak, akik lemaradnak, lemorzsolódnak, megbuknak. A probléma pedig abból fakad, hogy egy tanárnak egyszerűen nincs arra lehetősége, hogy addig magyarázzon valamit, amíg mindenki meg nem érti, és miután meggyőződött róla, hogy valóban érti, CSAK AKKOR megy tovább. Ilyen az iskolában nincs, ott kötött óraszám van, és „anyag” van, amit „le kell adni”. Érted… Nem „megtanítani” kell az iskolában, hanem a munkaidőt eltölteni. Az emberekkel való foglalatosság nem olyan, mint egy ipari termelés. A tanároknak, orvosoknak sokkal nagyobb a felelősségük, ugyanis az ember nem egy munkadarab, amit kidobunk a selejtbe, és levonjuk a dolgozó (tanár, orvos) béréből. És most indifferens, hogy a pizzafutár ejti le a kétezer forintos pizzámat, vagy én borítok le a targoncával egy tízmillió forint kereskedelmi értékű rakományt. Az igazi baj akkor van, ha ezt a drága rakományt egy emberre borítom, mert akkor az az ember belehal. Oké, nem akarom túlságosan filozofikusra venni a mondanivalót, a lényeg az, hogy az iskola mint oktatási módszer, nem hatékony! Próbáld meg összehasonlítani a munkádat azzal, ahogy otthon tanítod a saját gyerekedet az életre. Mi történik? Annyiszor magyarázod el neki a fontos dolgokat, amíg meg nem érti. Ha kell, akkor éveken át. Aztán majd egyszer csak megérti. Iskolai rendszerben erre mód nincs. Én még nem találkoztam egyetlen emberrel sem, aki bevallottan iskolában tanult volna meg egy nyelvet. Ilyen nincs. Egy sem.
Aki úgy jön ki az iskolából, hogy 14 év nyelvtanulás után sikeresen diplomázott, nyelvvizsgával és használható nyelvtudással, azokról kiderül, magántanárhoz jár, mindenféle alternatív nyelvtanfolyamokon vett részt, saját módszereket fejlesztett ki, nyelvi táborban volt, ösztöndíjjal tanult külföldön, kint élnek rokonai, és nyaranta kinn él hónapokon át, vagy esetleg kétnyevlvűek a szülei stb. Például az én anyám folyékonyan beszél oroszul. De ő különleges eset (milyen meglepő!) ugyanis a gimnáziumuk nyelvszakos volt, minden nap volt egy órájuk, azaz heti öt óra. Az ő nyelvtanáruk szintén különleges, szokatlan módszerrel tanított, ugyanis egy szó nem sok, annyi sem hangzott el magyarul órákon. Négy év alatt egyetlen magyar szó sem csendült fel oroszórán. Ráadásul a legjobbakat (őt is) harmadikban kivitték egy hónapra Kurszkba, intenzív nyelvi táborba. A tábor úgy nézett ki, hogy minden magyar táborozó mellé kettő orosz anyanyelvű pajtás volt beosztva, akik mentek mindenhová vele (még a klotyóra is), és csakis oroszul beszélhettek. Magyarul megszólalni tilos volt. Egyébiránt semmi más nem volt tilos, a gyerekeknek mindenfélével a kedvükben jártak, hogy szeressék a tábort. Minden nap 55 perces tanórák voltak a legkülönfélébb témákról: csillagászatról, bányászatról, életről, munkáról, hobbiról, politikáról, háborúról – mindenről! Amit a nebuló nem értett meg az előadásból, azt a két „bodyguard”-ja addig magyarázta neki, amíg meg nem értette. Másnap pedig neki kellett összefoglalni, hogy a tegnapi előadásból mit tanult meg. Természetesen oroszul. Így ment egy hónapon át. Naná, hogy megtanult.
Ezt csak azért írom le, hogy össze lehessen vetni a mostani iskolai módszertannal. A nyelvtudásnak egy kulcsa van: beszélni kell. Nincs mese, nincs mellébeszélés. Kérdés – válasz – kérdés – válasz. Ahogy a gyerek tanulja az anyanyelvét. És igen. Olyan sok idő kell neki, mint az anyanyelvéhez. Ez miért sok? Egy ötéves gyerek mondhatni folyékonyan beszél az anyanyelvén, noha a szókincse még kicsi, és nem tudna ilyen esszéket írni mint én, de kétségtelen, hogy a kommunikációja folyékony, azaz automatikus és zökkenőmentes. Amit nem tud elmondani, azt körbeírja. Miért probléma az, ha felnőttként öt év nyelvtanulással nincs ötvenezer szavas szókincsem, csak 5-6000, és lesznek olyan fogalmak, amiről lövésem sincs, de a többi olyan automatikusan megy, hogy játszva kimagyarázok bármilyen helyzetet? Itt alapvetően azzal van baj, hogy az sem mer beszélni, aki pedig tudna. Mert az itteni oktatási rendszer egy tekintélyelvű, vízfejű marhaság. Bocs, nem a te módszereidet akarom kritizálni, ezek a módszerek ugyanilyenek voltak negyven évvel ezelőtt is, meg harminc-egynéhány évvel ezelőtt is, amikor én jártam iskolába. Mi is kurva jól megtanultunk öt év alatt oroszul. Egy kukkot sem tudok. Néhány szó megragadt a fejeben, de a jelentésük már nem.
Angolul simán megvan a 6000 szavas szókincsem, ami állítólag bármilyen beszélgetésben használható (nem tudományos konferenciára kell gondolni), viszont a beszéd nem megy. Mert nincsenek készségszinten begyakorolva ezek a szava és fordulatok, és ha nekiállok valamit elmesélni, biztos, hogy két percen belül belefutok egy szóba, ami sehogy sem jut eszembe, presszúra alatt még kevésbé, és amikor elkönyvelem, hogy én ezt a szót nem ismerem és megnézem a szótárat, akkor jön a homlok csapkodása, hogy TÉNYLEG! Én ezt tudtam. Hogy felejthetem el? Úgy, hogy nincs elmélyítve a tudás. Persze egy írásbeli tesztet ki tudok tölteni jelesre, főleg az amerikai fajtát, ahol négy opcióból kell saccolni, így még akkor is van 25%-nyi esélyed eltrafálni a jó megoldást, ha gőzöd sincs róla. Az ilyent tesztek (pop-quiz, vagy mi a francnak hívják) hamisak. Nem a valódi tudást tükrözik. A magyar módszer valamivel komolyabb, de a hatékonysága ugyanúgy kétségbe vonható.
-
b0bcat
addikt
Már nem tudom szerkeszteni az előzőt...
Az utolsó bekezdésemet azzal kezdtem, hogy nyelvtan, aztán a szókincsről beszéltem, de a lényeg ugyanaz: ha strukturáltan és szisztematikusan ismerkedik a tanuló a nyelvvel, akkor jelentősen lerövidíthető az az idő, amíg egy jó alapot elsajátít. A rutint ugyanakkor semmi nem pótolhatja természetesen.
Eszembe jut most erről egy pedagógia (vagy mi volt az) óra a főiskoláról, ahol azt fejtegette a tanár hosszasan, hogy ha egy új szót akarunk megtanítani a diákjainknak, akkor NE adjuk meg a fordítást, hanem...
- írjuk körül
- rajzoljuk le
- táncoljuk el, stb.Aztán felírt mondatokat a táblára példaként, hogy ő mivel írná körbe a "market" szót. Mondanom sem kell, hogy a mondatok fele legalább egy olyan szót tartalmazott, amit egy olyasvalaki, aki a "market" szót még sosem hallotta, jó eséllyel nem ismer.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel az erőltetett "körbetáncolással" iszonyatosan sok idő elmegy, miközben 1 másodpercig tart bemondani, hogy "piac".Ez a bajom a modernnek nevezett nyelvoktatással, pontosabban az úgynevezett kommunikatív modellel. Az innováció nevében száműzték a nyelvtant és a fordítást a tanórákról, miközben sehol nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ezek bármiben is ártanának, cserébe egy komoly űrt hagynak maguk után, amit kommunikatíve verejtékesen sem lehet teljes mértékben pótolni (amit az utóbbi kb. 10 évben már kezdenek szerencsére észrevenni a nyelvészek). És ezzel nem azt mondom, hogy nem kell a kommunikációra hangsúlyt fektetni, hanem azt, hogy ezekre a különböző területekre és módszerekre egyaránt szükség van, a megfelelő arányban megosztva.
-
b0bcat
addikt
válasz
BonFire
#1417
üzenetére
Azt gondolom, hogy ez olyan, mint a félig töltött pohár esete: az egyik ember szerint félig tele van, a másik szerint meg félig üres.
Szerinted félig üres a pohár. Úgy gondolod, hogy baj van a szabályokkal: az, hogy rengeteg kivétel áll mellettük, illetve "a tankönyvön túl" mindig kiderül, hogy egy csomó dolgot másképpen is lehet használni, mint ahogyan azt beleverték az emberek fejébe. És ebben teljesen igazad van. (Miért is tagadnám ezt? Én is rengeteg dolgot tanultam a való életben, amit a könyvekben nem vagy nem egészen úgy írtak le.)
Szerintem azonban félig tele van a pohár.
Én úgy tekintek a szabályokra, mint kapaszkodókra. A tanulóknak szükségük van ezekre. (Tanárként a s*ggemet a földhöz verném örömömben, ha legalább a szabályok kis százalékát jól megtanulnák a diákjaim, de a többségnek még a legalapvetőbb dolgokat sem sikerül sajnos megjegyeznie.) Később aztán lehet a képet árnyalni, de először kell egy alapot teremteni, és ehhez nagyon hasznosak a szabályok. Nagyon jó példákat írtál le. A birtokos szerkezet például ragyogó állatorvosi ló itt.
Először a "got" nélküli birtokos szerkezetet szoktam tanítani, mert ez a "hasznosabb" első körben, miután az egyszerű jelen idő cselekvő szerkezetei is ilyenek (értsd: "do/es" meg "do/esn't" van bennük).
Aztán később megmutatom a "have got" szerkezetet is (elmondva, hogy jelentésben nincs különbség az előzőhöz képest), majd eljutunk az "have" nélküli "got"-hoz is végül.
Az a baj meglátásom szerint, hogy ez az egész nyelvtan (= szabályok) kérdés rosszul él a fejekben. Valójában a nyelvtan nem mesterséges, mint ahogyan azt sokan gondolják.
A nyelvtant nem a nyelvészek találják ki - ők csak lejegyzik azokat a szabályszerűségeket, amelyeket az anyanyelvi beszélőktől hallanak. (Ennek köszönhető az, hogy a szabályok nem minden esetre igazak, és vannak kivételek, hiszen egyszerűsítenek, általánosítanak a könyvekben.)Tehát például azt állítani, hogy "az anyanyelviek nem beszélnek helyesen", nagy butaság, hiszen eleve az tekintendő helyesnek, ahogyan ők beszélnek! (Más kérdés, hogy vannak tanulatlan, iskolázatlan anyanyelviek, akik egyszerűen, sokszor helytelenül beszélnek, de nyilván nem őket kell példának tekinteni.)
Szerk.: Szép grafikon, de most ezzel a hozzászólásoddal mit akartál mondani?
(Amúgy viccesek ezek a számszerűsítések, hogy ennyi órát kell tanulni, meg annyi órát kell gyakorolni, meg XXX szót kell tudni az akármilyen szinthez. A konkrét nyelvtanuló ugyanis szinte mindig eltér az átlagtól, és nem igazak rá ezek a számok... )One more thing a nyelvtan kérdéséhez: pontosan azért jók a szabályok (és hatékony - főleg felnőttek számára - a szabályokon alapuló tanulás), mert - amint azt a grafikonod is mutatja - egy nem anyanyelvinek az idegen nyelv tanulására illetve gyakorlására relatíve kevés ideje van, tehát kár megvárni, amíg hosszú évek alatt kialakul mondjuk egy 1000 szóból álló szókincse, ha x hónap alatt meg tudja tanulni "mesterségesen" ezeket. Mindezekkel együtt is igaz azonban, hogy a proficiency eléréséhez (bármiben, tehát a nyelvtanulásban is) rengeteg gyakorlás kell. Állítólag 10 ezer óra.
-
BonFire
veterán
Létezésem 40 éve alatt (kábé kétéves koromtól számítva) minden évben napi ~12 órát beszélek. Évente 4380 órát. Az 38 év alatt annyi mint 166 440 óra. Az angol BESZÉDET meg gyakorlom mondjuk 40 napja. Napi 2 órában. Mert passzívan eddig is megvolt a nyelv, csak nemigen szólaltam meg rajta. Azt mondják, 800 órányi beszédgyakorlattal mondhatod magad folyékonynak egy nyelven. Persze a folyékony nem azt jelenti, hogy bármit el tudsz mondani. Koránt sem. Hanem azt, hogy amit tudsz, az automatikusan, gondolkodás nélkül és gyorsan jön. 800 óra beszédgyakorlat napi 2 órával is több mint egy évig tart. De nem nulláról indulva persze, hanem egy középhaladó szintet alapul véve. Mondjuk sok évi passzív tudást. Aztán végül ha összevetem ez a 800 órát a 166 440-nel, amit a saját nyelvemmel foglalkoztam, akkor rögtön láthatom, mekkora hátrányom van még mindig az anyanyelvemhez képest. Vizuális típusok szemléltethetik grafikonon is. Mondjuk tortadiagramon.
Ez eléggé elrettentő?
-
BonFire
veterán
Az a baj a szabályokkal, hogy mindig ott van a több millió kivétel. Tévedés ne essék: a saját nyelvünkben is.
Az első nagy pofon volt az első valamelyik angol nyelvleckémben a következő mondat: There is a church there. A szabály azt mondta, hogy a „there” egy fogalom, amivel valaminek a létét határozzuk meg. Az már nem volt odaírva, hogy azt is jelenti: ott. Tehát nagyon nem állt össze.
Aztán megtanultuk, hogy a birtoklást a to have segédigével fejezzük ki. De jó! Be is gyakoroltuk jól. Aztán kezembe vettem egy másfajta, nagyon brit nyelvre kihegyezett tankönyvet, és abban egyfolytában a have got jött szembe, és nem bírtam megérteni, mit keres ott az a másik szó. Aztán megtanították, hogy a birtoklás tagadása a haven't, illetve a haven't got. Aztán pofon vágott az amerikai angol a don't have-vel, meg az I got-tal, meg have you got helyett do you have-vel.. Szóval eljutottunk a to have-től az I got-ig, amelyek egyáltalán nem is hasonlítanak egymáshoz, és minden nyelvkönyv megesküszik rá, hogy az a helyes, amit ő tanít.
Aztán jönnek a kiejtés-nácik. Akik egyfolytában az akcentusodat akarják csiszolni, mintha legalábbis már folyékonyan beszélnéd a nyelvet, és nem lenne még elég időd rá, hogy a szavakat egyesével kigyakorold évek alatt. Megtanítják az akadémiai brit kiejtést, aztán pofán vág Hollywod, meg a YouTube, ahol szinte minden amerikai, aki nem az, az is az amerikai kiejtést és akcentust gyakorolja.
És nem mindegy, hogy Anglia mely részéről származó ember kiejtését vesszük alapul. Például nagyon vicces Scott Devine videóit hallgatni, ahogy ejti (magyar fonetikával), hogy drummmz, upp, szet-upp, but, sztuff lájk disz. Na, egy vérbeli magyar anyanyelvű angoltanárnő még őt is kijavítaná, hogy az úgy helytelen.
És az egész oktatási rendszer, ami a megtorlásra épít, eleve nem lehet hatékony! Nálunk nem azt ismerik el, amit tudsz, hanem azt tartják számon, amit nem. A cél az ötös, nem pedig a beszéd. Egy nyelv elsajátítása mindenkinek más ideig tart. Ezt kötött órarendben nemigen lehet kordában tartani. Lesznek, akik már nagyon tudják az adott szintet és ezért unják, nem fejlődnek, és lesznek, akiket már rég lehagytak a többiek. Ha én belegondolok, hogy cirka tíz év alatt mennyi angolt tanultam, és mennyi volt abból valóban effektív tanulás, akkor még el is csodálkozhatom magamon, hogy ennyit is tudok. Csak én élvezem, hogy a YouTube-ot bámulhatom, és nem jelent nehézséget az ott hallottak megértése. Persze a beszédre többet kell gyúrni, de folyton kísérletezni kell.
A cél nem lehet egy kitűzött időpont. A cél egy nyelvi szint legyen. És az, hogy azt mennyi idő alatt éred el, kizárólag rajtad múlik. Ha mindenki ugyanazt tanulja, mindenki ugyanarra a szintre fog eljutni, csak neked egy év kell hozzá, nekem meg mondjuk három. De három év elmúltával a tudásunk egyenlő lesz.
De a módszert magadnak kell kitalálni. Ha előbb szabályokat kezdesz magolni, olyan elvont dolgokról, mint azok az igeidők, amelyek használatára magyarul még példát sem tudsz mondani (mert miért fontos a régmúlt, hogy kifejezzem: azért nem tudtam reggel dolgozni menni, mert ellopták a kocsimat)? Számunkra nyilvánvaló és a szövegkörnyezetből is kitűnik, hogy a kocsi munkába indulás előtt lett ellopva, nem pedig utána. Hogy a két esemény időben hogy követte egymást, magyarul fölösleges lenne plusz igeidőket használni. De az angol használ. Aztán olyan példákon keresztül szemléltet, amelyeket nem is értesz. Magyarul sem tudja az ember, hogy a mondatban mi a főnév, melléknév, ige, névszó, névszói állítmány, képző, jelző stb.
A cél a kommunikáció. Sokan seggelnek ezer órát tanfolyamokon meg iskolában, aztán egy angol nyelvű kommentet sem mer (észrevetted, hogy elfelejtettem egyeztetni a többes számot? A saját anyanyelvemen.) megereszteni a YouTube-on! Miért? Mert belenevelik a nebulóba, hogy ami helytelen, azt nem fogják megérteni, pedig bizony hogy megértik. Ahol dolgozom, az összes főnök olasz. Többé-kevésbé mindegyik töri a magyart. Egyik jobban, másik kevésbé. Senki sem akad fenn, amikor az olasz kifelejt egy igekötőt vagy összecserél két ragot. És nem azért nem javítod ki, mert a főnököd, hanem azért, mert a párbeszéd szempontjából irreleváns, hogy helyesen képezte-e a magyar mondatot, mindaddig, amíg megérted. És ez pont ugyanígy van az angollal is. Nem fog az angol, sem az amerikai kiröhögni, ha az ő nyelvén szólalsz meg. Persze bunkók mindenütt vannak, de nem ez a jellemző. Olyan országban meg, ahol nem is anyanyelv az angol, de mindenki beszéli (ki több, ki kevesebb hibával), ott végképp nem akadnak fenn ilyesmin.
Nyelvtanulást nem lenne szabad osztályozni. Ugyanis bármennyire is tudsz egy idegen nyelvet, SOHA nem leszel megelégedve a saját tudásszinteddel. Akkor sem, ha fullos lett az összes nyelvvizsgád.
Bocs, ha kicsit hosszú lett!
-
b0bcat
addikt
Mindenki máshogyan tanul.
Az egyik ember egyenesen igényli a szabályok magolását, míg a másik rosszul van tőle. A végeredmény szempontjából azonban mindegy, hogy hogyan jut el az ember oda.Az is kétségtelen, hogy nem magát a szabályt kell tudni, hanem azt a gyakorlatban kell tudni használni. Ennek meglátásom szerint az a menete általában, hogy eleinte a szabály segítségével "legózza össze" a tanuló a helyes mintát tartalmazó mondatot, majd idővel - több vagy kevesebb gyakorlást követően - megjegyzi magát a mintát.
Azzal is egyetértek, hogy célszerű példamondatokat megtanulni (száraz szabályok ill. szerkezetek helyett vagy mellett), mert azokat könnyebb felidézni.
A táblázatokkal szerintem az a gond, hogy a legtöbben nem tudják, hogyan kell olvasni azaz értelmezni őket, pedig borzasztó hasznosak.
-
axioma
veterán
"Nem táblázatokat és nyelvtani szabályokat kell magolni, hanem olyan példamondatokat tanulni, amelyek alapján kialakul benned a helyes nyelvi minta. "
Ezzel nem tudok egyeterteni, marmint azzal, hogy mindenkinel ez a modszer igaz. Sajnos tulmisztifikaljak a jelentoseget, es toljak pl. szegeny lanyom eseteben is A tanar egyenesen szabotazsnak ertekeli, ha egy oran tobbszor feltesznek "miert" kerdeseket. [Most arrol az aprosagrol ne is beszeljunk, hogy 4-5 ev tanulas utanra ajanlott tankonyvbol tolja a kezdoket.]
Termeszetesen nem azt mondom, hogy nem kell angol mondatokat ismetelni, sot azzal egyetertek hogy tablazatot magolni semmi ertelme, mege'rteni kell. Aztan a megertes utan mar lehet mintat rogziteni, kinek milyen modon. [Tipikus pelda: memoriter megtanulasa... valaki mint sormintat letolja, mas meg mint szoveget tanulja es kvazi magyarbol visszaforditassal adja vissza, akkor most melyik csinalja jobban?] -
BonFire
veterán
Az Anki asztali alkalmazásában minden végletekig személyre szabható. Van pár dolog, amit érdemes betartani, ha hatékonyan akarjuk használni. Most leírom ide a tapasztalataimat, remélem, nem baj.
1. Ha teheted használd az Anki mindhárom változatát egyidejűleg. Az asztali alkalmazással létrehozhatsz fordított kártyákat és kiemelhetsz, színezhetsz, csoportos műveleteket végezhetsz. Tehát nagy tudású, de mivel aszal mellett nemigen tanul az ember nyelvet, ezért használni érdemes a mobilos változatot is. Az Ankiweb egy böngészőben futó felület, ez a leggyorsabb módja, ha hirtelen eszedbe jut valami és rögtön be kell írni az Ankiba. Instant, de kevés benne a fícsör.
2. Tanulás után mindig szinkronizáljunk, vagy állítsuk be, hogy automatikusan szinkronizáljon bezáráskor (asztali alkalmazás).
3. Különböző témáknak hozz létre külön paklit! Több ezer mondatnál és kifejezésnél ez jól fog jönni. Legyen egy Conditionals, legyen egy Past Perfect, legyen egy semleges, legyen egy szleng stb.
4. Ha a célod a beszéd és nem a szövegértés, mindig magyar legyen a kérdés, amelyre a választ neked angolul kell megadnod! Ez nagyon fontos. Ha fordítva csinálod, és az angol mondatokat forgatod fejben lefelé magadnak, az becsaphat, és csak a passzív tudásod gyarapodik, azaz a szövegértés, de beszélni soha nem fogsz tudni. A nehezebb mód, ha magyar a kérdés, és fejből kell angolul rá válaszolni. Tapasztalatból mondhatom, hogy a legkacskaringósabb szerkezetek is úgy beszivárognak az ember fejébe, mint valami mondóka, amit soha többé nem felejtesz el. Például a „ha ez lett volna akkor amaz nem lett volna” múltbéli feltételes módok. (Ha a nagyanyámnak f… lett volna, ő lett volna a nagyapám.)
5. Ne akarj magolni! Ne magolj! Egyszerűen csak nézd át rendszeresen a kártyákat. Az Anki pontosan nyilvántartja, hogy melyiket mennyire tudod*, és csak azokat kérdezi, amelyek szükségesek. Amelyeket már éppen elfelejtenél. A sokadik átnézésnél azt fogod észrevenni, hogy egyre többre emlékszel a hosszú kifejezésből. Először csak egy kulcsszóra, aztán a pár kiegészítő szóra, majd végül jönnek a komplett szerkezetek. Nem táblázatokat és nyelvtani szabályokat kell magolni, hanem olyan példamondatokat tanulni, amelyek alapján kialakul benned a helyes nyelvi minta. Egy idő után automatikusan fog jönni a „shouldn't have done”, és nem fog érdekelni, ez milyen mód és milyen igeidő. Az anyanyelveden sem gondolkodsz rajta.
6. Sose szavakat táplálj be. Az új szavakkal fogalmazz meg egy egyszerű mondatot. A szövegkörnyezet sokszor segít felidézni a szót. Szövegkörnyezet nélkül lesz egy csomó leeched, amelyek „sehogy sem mennek a fejedbe”.
7. Ha komplett mondatokat táplálsz be, az jó, mert univerzálisan lehet használni őket, de ügyelj rá, hogy túlságosan hosszú mondat ne legyen. A túl hosszúakat sokáig tart megjegyezni, még akkor is, ha nem magolsz.
8. Ha kevésnek találod az Anki által felkérdezett anyagot, mindig csinálhatsz egyéni tanulás paklit, amelyben különböző szempontok alapján lehet többet gyakorolni, tanulni.
*Természetesen alapfeltétel az önmagaddal szembeni őszinteség. Legyél kritikus, amikor értékeled a válaszodat. Összekevertél egy szót? Újra! Kimaradt egy segédige? Újra! Sokáig tartott, mire összelegóztad fejben? Újra és újra! Ha nagyvonalúan értékeled magad, akkor tényleg nem fogod megtanulni, mert az Anki úgy veszi, hogy tudtad és nem fogja időben újra kérdezni. Tehát légy kíméletlen magaddal, amikor értékelni kell. Ha valami nehéz, de amúgy minden rendben volt a válasszal, akkor a nehézre kell nyomni. Ha meg tényleg csípőből megy valami, akkor a nagyon könnyűre, hogy ilyenekkel ne rabolja az időnket.
Egy jó tanács a végére. Take your time. Azaz ankizz szépen, nyugisan, ráérősen. Sose bosszankodj rajta, ha valamit elfelejtettél, mert majd jól meg fogod tanulni egy kicsit később. Nem lóverseny: akkorra tanulod meg, amikorra megtanulod. Ne legyenek irreális elvárásaid. Lassan járj, tovább érsz. Ha hajszolod magad és magolsz (nem pedig átismételsz!), azzal csak frusztrált leszel és elmegy az egésztől a kedved.
Ps.: Használd ki a mobileszközbe épített szövegfelolvasó (TTS) lehetőséget. Így nem kell hangfájlokat gyártani, mert a gép többé-kevésbé helyesen kiejti neked az angol szöveget. Magyar hangja nincs, de talán a magyar kiejtés nélkül elboldogulunk valahogy.
-
-
b0bcat
addikt
Az Anki egy ismert és elismert program, de szerintem van egy komoly hibája: a használójára bízza annak az eldöntését, hogy jól emlékezett-e a válaszra (a virtuális kártya másik oldalára), márpedig az ember (mindenki gyakorlatilag) megengedő illetve elnéző magával, tehát az egész rendszer megbízhatósága sérül.
Az mindenesetre biztos, hogy hatékonyabb, mint egy füzetlapról tanulni. (Mondok egy másik példát: mindig könnyebb úgy felidézni valamit, hogy több válaszlehetőség közül kell a jót kiválasztani, mint magadtól előállni azzal a jó válasszal. Ezért is jobb mindenkinek a szövegértése, mint amit vissza tud adni egy idegen nyelven, hiszen akkor már készen kapod a külföldi szavakat, már "csak" meg kell értened őket.)
-
b0bcat
addikt
válasz
csiben1
#1408
üzenetére
Amint az már bizonyítást nyert, teszteléses alapon lehet a leghatékonyabban tanulni, mert az jobban rögzül.
Fontos továbbá - saját tapasztalataim szerint is - a szövegkörnyezet. Könnyebb úgy megjegyezni egy szót vagy egy kifejezést, ha példamondattal együtt tanulod meg. -
csiben1
tag
Sziasztok!
Szókincs fejlesztésre milyen technikát szoktatok használni. Gyakran fordul elő, hogy új szóba botlok, ezt kiszótárazom, megtanulom, de ha nem használom 1 hét és már nem is emlékszem rá. Kicsit úgy érzem, ez a kiszótárazom - megtanulom módszer nem valami hatékony. Amivel gyakran találkozok az előbb utóbb úgyis belém rögzül, amivel csak nagy ritkán futok össze szó, azt meg úgyis elfelejtem (kivétel erősíti a szabályt
)
Most úgy csinálom, hogy olvasok, tanulok és ami megmarad az megmarad, ami nem az meg nem -
b0bcat
addikt
válasz
devil-k
#1406
üzenetére
Szerintem a terminológiánk tér el az "elmélyítés" kifejezés kapcsán, úgyhogy inkább ne is feszegessük ezt tovább, és végképp ne ragadjunk le itt!
A példa alapján kezdem sejteni, hogyan értetted, amit a Nórika-féle könyvről írtál.
Kevesebb példa, de több magyarázat van benne (a linkelt fotók alapján). Tehát sokkal inkább kezdőknek szól, mint az Oxford könyv, ami aránylag "száraz", és inkább csak áttekinti az anyagot.Ez utóbbi könyv amúgy közismerten az etalonnak számító, Raymond Murphy-féle "kék könyv", az English Grammar in Use sajnos kicsit gyengére sikeredett utánérzése, bár kétségtelen erénye, hogy a Murphy könyvvel szemben ebben magyar szöveget (magyarázatokat) is lehet találni.
@csiben1:
Én a fent említett Murphy könyvből (illetve annak alapfokú, piros változatából) tanítok elsősorban (már ha arról beszélünk, milyen könyvből tanítok, ugyanis alapvetően nem könyvből tanítok), sőt, én magam is tanultam ezekből még annak idején.
Ezeket tehát mindenképpen tudom ajánlani. A te szintednek (középfokra hajtasz ugyebár) a kék könyv felel meg. (Ha sokallod az újkori, 6-7 ezer forintos árát, nyugodtan vedd meg valamelyik korábbi kiadást használtan, töredék áron! )A tanárt ugyanakkor nem mindenki tudja könyvvel kiváltani. (A többség nem tudja elképzelni, hogy önállóan is lehet hatékonyan tanulni, pedig abszolúte lehetséges.
) Az viszont jó taktika, ha először veszel egy jó könyvet, alaposan átveszed, és azon kérdéseiddel fordulsz segítségért tanárhoz, amelyeket magadtól már nem tudsz a könyvből ill. más forrásokból feldolgozni. -
devil-k
nagyúr
Miért, szerinted egy kezdő tudását, az alap dolgokat amiket megtanul, azokat nem szükséges elmélyíteni?
Ha az elején nincs meg a biztos alap, akkor hogy akarunk rá bármit is építeni a jövőben?"Úgy értetted, amit írtál, hogy nem magyaráz a két könyv elég alaposan/szájbarágósan, és ezért nem elegendőek? Tudnál példát mondani, hogy egy másik, "komolyabb" nyelvtankönyvvel szemben miben maradnak alul?"
Pl.:
A mindenki által "szeretett" present perfect simple5 perc angol verzió: [link]
Oxford verzió: [link]... stb.
Igeragozás
Gyakorolni itt is lehet, ha érdekel valakit. [link]csiben1
Ezt neked kell érezni. Én pl. a középfokú nyelvvizsgámra magam készültem fel 5 hónap alatt.
Azt azért hozzá tenném, hogy előtte 1 évvel jártam tanárhoz. -
csiben1
tag
Te milyen könyveket ajánlanál? Én most végeztem a duolingóval ( nem tudom ismeritek e), illetve könnyített szövegeket fordítgatok (penguin readers). Majd szeretnék nyelvtanárhoz menni, de előtte gondolkodtam rajta, hogy beruházok egy könyvre és azt is átnyálazom.
Szerintetek van értelme vagy ne szórakozzak itthon és menjek rögtön tanárhoz
Az angoltudásom, most valahol a közepesen erős alap szinten van és terveim közt szerepel, hogy belátható időn belül (talán fél év) tennék egy középfokú nyelvvizsgát. -
b0bcat
addikt
válasz
devil-k
#1403
üzenetére
Tényleg nem kötekedni akarok, de a "nem mélyíti el" és a "kezdőknek kevés" szerintem két nagyon távoli állítás.
Elmélyíteni - meglátásom szerint - nem a kezdők tudását kell ill. lehet, hanem a haladókét.Úgy értetted, amit írtál, hogy nem magyaráz a két könyv elég alaposan/szájbarágósan, és ezért nem elegendőek? Tudnál példát mondani, hogy egy másik, "komolyabb" nyelvtankönyvvel szemben miben maradnak alul?
Egyáltalán nem akarom védeni Nórikát (alapból gáznak tartom, ha valaki a nyelvoktatási szolgáltatását az arcával próbálja eladni...), de ami minta oldalt láttam az igeidős könyvből, az korrektnek tűnt. (Meg aztán 150 oldalon keresztül a 12 igeidőt taglalni... Jó sok példamondat lehet benne.
)Komolyan érdekel!
-
devil-k
nagyúr
válasz
Predator2
#1401
üzenetére
Nagyon jól leírja a lényeget, de nem mélyíti el annyira, amennyire illene. Nekem mind a kettő 5 perc angol könyv itt sorakozik a polcomon és az 5 perc angol újságok is (amik egyébként nagyon jók).
Abszolút nem rossz az általad linkelt 2 könyv, de önmagában kevés. Újrakezdőknek lehet jó mankó, de kezdőknek nem csak ebből kell tanulni.
Ha sok az ismeretlen szó, akkor érdemes könnyebb (könnyített) olvasmány után nézni, de szerintem kár emiatt halogatni az olvasást.
Sokan járnak ebben a cipőben.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Ma többször is hookert mondtam hook helyett, és azért ez elég nagy baj. (Mondjuk szerencse, hogy ezt rajtam kívül senki nem láthatja.)
Az angoltudásom, most valahol a közepesen erős alap szinten van és terveim közt szerepel, hogy belátható időn belül (talán fél év) tennék egy középfokú nyelvvizsgát.Új hozzászólás Aktív témák
- Újabb magyar banknál elérhető a Xiaomi Pay
- Még egy One UI 8 béta a végleges előtt
- A One Ui 8.5 és a Snapdragon 8 Elite 2 már biztos
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Mobilinternet
- Székesfehérvár és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Garmin Instinct – küldetés teljesítve
- Milyen okostelefont vegyek?
- PlayStation 5
- Milyen TV-t vegyek?
- További aktív témák...
- DDR5 RAMOK
- OHH! Dell Precision 7560 Tervező Vágó Laptop -70% 15,6" i7-11850H 32/1TB NVIDIA A3000 6GB FHD
- Ohh Lenovo ThinkPad P15 G2 Tervező Vágó Laptop -75% 15,6" i5-11500H 32/1TB RTX A2000 4GB /1 Millió/
- LÉZEREZÉS! külföldi billentyűzet magyarra kb. 20-30p alatt!
- Lian Li HydroShift 360 LCD /3x120mm RGB FAN/ HSLCD36RB (593933)
- BESZÁMÍTÁS! Gigabyte AORUS B550M R7 5700X 32GB DDR4 1TB SSD RX 6800 16GB Zalman i3 NEO Gigabyte 850W
- LG 34GS95UE - 34" Ívelt OLED / QHD 2K / 240Hz & 0.03ms / 1300 Nits / NVIDIA G-Sync / AMD FreeSync
- Bomba ár! Dell Latitude 5490 - i5-8GEN I 8GB I 256GB SSD I 14" HD I HDMI I Cam I W10 I Gari!
- Bomba ár! Lenovo ThinkPad Yoga 260 - i5-G6 I 8GB I 256SSD I 12,5" Touch I W10 I Cam I Gari!
- Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! R5 5600X / 32GB DDR4 / RTX 3060Ti 8GB / 500GB SSD