Mindig belegondolok, hogy milyen lenne, ha én mennék elöl, igyekszem nem feltartani másokat, ha feltartanak, türelmes próbálok lenni. Gyakran járok viszont úgy, hogy az engem zebrán harmincas táblánál ötvennél hetvennel megelőző Fittipaldi a következő utcánál lefordul jobbra. Az sem mindegy, hol vagyok és mennyire ismerem a környéket. Ezért mindig átgondolom, hogy aki engem feltart, az milyen okból teheti. Már csak legyintek, mikor a hetvennel menőt az országúton megelőzve, lakott területen visszaelőz, mert ő ott is hetvennel szokott menni...
Azonban, mikor egyedül vagyok a delikvenssel és már több kilométer óta megy egyedül a belső sávban, óvatosan én is megelőzöm a külsőben.
A nullás déli része viszont nagyon durva tud lenni, pláne szakadó esőben és mikor nem mindig tudod hol jársz, mert ritkán mész arra. Itt azért a három sáv tömve, 130 körüli tempónál már tényleg nagyon nagy odafigyelést kíván mindenkitől, ezt pedig egy odatévedő kezdő vezető/vasárnapi autós nem biztos, hogy könnyen teszi. Ilyenkor a defenzív vezetés nagyon fontos.A napi rutinban ott vezetőtől is azért kíván nagyobb figyelmet, mert bármilyen veszélyes szituáció kialakulhat annyi idő alatt is, míg lepillant a rádióra akár.
Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...