Az én (legújabb) történetem:

Úgy döntöttem pár csomagot „POSTÁN MARADÓ” jelzéssel rendelem (és ezt a címzésbe, a nevem mögé be is írattam a feladóval).
Miért?
Azért mert főleg kis értékű cuccokat nem ajánlottan küldenek a kínaiak, és ezeket a postás vagy bedobja a postaládába, vagy nem, és ha történetesen a postaláda ajtaja nem zár rendesen, vagy kipiszkálják onnan – pl. – kölykök, vagy nem. Szóval, csökkenteni akartam az elvesztés kockázatát, ezért döntöttem e megoldás mellett, amely szerintem jobb a Postának, hisz én megyek be a csomagért (bár ott picit lefoglalom a személyzetet az ügyemmel), nem kell azt kicipelni a postás bácsinak.
Azt találtam ki egyébként, hogy minden hét pénteken megyek be a kiszemelt postára, érdeklődni a csomagom iránt. Félreértések elkerülése végett (nem jól ért valamit a postás kisasszony, aki lehet már élemedett korú nagymama is), egy papírlapra ráírtam a nevem, és azt, hogy postán maradó, nem ajánlott levélcsomagot várok Kínából.

Azonban, a helyzet nem ilyen egyszerű. (Az alábbi eset már két „túlélt” eset.)

1.) A postás „kisasszonynak” azt is nehéz felfogni, hogy mit jelent a „postán maradó” küldemény.
2.) Miután eljutott a tudatáig maga a kifejezés, kéri az értesítőt.
2.a) „Külföldi csomagot nem lehet postán maradóra küldetni!” - mondja ő. Na, ne vicceljen, a Holdról is lehetne – vágom rá én. (Már látom, ez egy kemény csata lesz.)
3.) Miután beletörődött, hogy nem lesz értesítő, kényszeredetten feláll a kényelmes fotelből, és hátramegy keresgélni a levélcsomagok között.
3.a.) Miután a „kisasszony” ma megtalálta a levélcsomagom – közben gondolom széttúrt, széthányt minden hátul (a zajokból ítélve) – diadalmasan kijött, hogy ez akkor sem „postán maradó” küldemény, mert rá van írva a cím, tehát címre jött.
– Rendben! – mondom én – Na, és mi az a cím?
Erre felolvassa nekem a postahivataluk címét, persze a nevem alatt lévő „Postán maradó” megjegyzésen átugrik a szemecskéje.
- Igen, ezen a címen vagyunk, ez a maguk postahivatala – mondom én diadalmasan.
Teljesen letör, letargikus lesz, nincs több aduja, elrontottam a napját.
Elnézést kérni! Muhaha!
Én örülök, hogy ennyivel megúsztam, és a személyi igazolványom bemutatása után, iszkolok is onnan, nehogy valamilyen kifogás még az eszébe jusson a „kisasszonynak”.

~~ Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj a végére! ~~~

[ Szerkesztve ]

Legyen minden jó!