Hú gyerekek... Délután elszaladtam az Ipolyra egy kia pergetésre. Gyönyörű a víz, a színek, isteni idő. Kb. fél óra dobálás után elakadtam. Nem ez volt ez első, hol egyszerűbben, hol nehezebben, de kijöttek a csalik. Ez viszont nem akart. Kipöccinteni nem tudtam, a parti fák miatt pedig nem tudtam közelebb menni (pedig a saját oldalamon volt). Gondoltam akkor folyamatos terheléssel hátha megadja magát az akadó. Nem is kellett olyan nagyom erőltetni, elindult kifelé. Kb. mintha egy 2-3 kilós hal lett volna rajta, szóval nem féltem, ennyit nevetve bír a bot. Ez volt a hiba... Kipattant a jig, pont telibeverte a botot a spicc alatt... Úgy tört el, mintha szikével vágták volna. :-( Az én hibám, a zsinórt kézzel kellett volna húzni, és nem bottal. Nem volt szép szülinapi ajándék. :-( Holnap megyek Magyarnándorba vigasztalódni, kipróbálom a Dartot. De az már nem hozza vissza a kedvenc kis Shakespeare botom. :-(

Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés, három mérés - na azzal már kezdhetsz valamit!