Tegnap járt nálam Bari, és hozott ajándékba a feleségemnek fájintos mozaikvágódeszkát. A következőképpen kezelte:
Bekente patikai paraffinolajjal. Mikor az meghúzott akkor ment rá méhviasz mindenféle melegítés nélkül. Ezt a következőképpen oldotta meg:
Felmelegítette a méhviaszt, és 1:1 arányban kevert hozzá paraffinolajat, majd kiporciózta mindet üres májkrémes dobozokba. Így pontosan olyan állagú, és tulajdonságú anyagot kapott, mint amilyen régen a dobozos cipőpaszta volt. Ez ronggyal az ujjadon ugyanúgy is kenhető, mint a cipőpaszta. Ugyanúgy kell ki is fényesíteni.

A felület óriási. Kocsányon lógtak a szemeim, hogy milyen frankó. És a tapintása olyan király, hogy nem tudtam a kezem levenni róla, folyton babrálnom kellett, amíg beszélgettünk.

(Ha megírod priviben a postacímedet, hamarosan postázok neked egy ilyen májkrémes dobozt, hogy lehessen tapasztalatod róla öreg korodra. Minden esetre én meg merek ennek az eljárásnak a kültéri hosszútávú tartósságában vakon bízni. Ha az én feladatom lenne ez a sírkereszt, fújhatna a seggembe a milédi.)

[ Szerkesztve ]

Több fa van, mint asztalos!