"Szent Lélek munkáját" - megint egy olyan fogalom, ami totálisan üres, ami nem jelent senki számára semmit. Már maga a lélek/tudat fogalma is ködös, merőben intuitív. Általában a tudat problémáját, mint a test és az elme problémáját szokták tárgyalni, és ezekből keletkezik az idealizmus, materializmus, dualizmus, stb. De ez egy alapvetően helytelen megközelítés. A tudat mibenlétét a test fogalmának idekeverése nélkül kell megérteni, így kell leleplezni ennek a fogalomnak a tarthatatlanságát. Ugye minden tudat feltételez egy érzékelőt, és egy érzékeltet, egy ént, és egy tudati tartalmat. Azaz a tudat már magában meghasadt (a klasszikus dualizmus éppen ezért nem egy kétszereplős sztori, hanem egy háromszereplős, és ezért a tárgyalása teljesen felesleges is). Az érzékelt tudati dolog természete semmit nem mond el az érzékelőről, azaz egy tisztán idealista elgondolás keretein belül is a létezők két alaptípusát kell megkülönböztetnünk. Persze mindeközben világos függőségi, oksági kapcsolatok válnak nyilvánvalóvá a létezők 2 nagy csoportja között -> az érzékelő megléte függ az érzékelt dolgoktól. Ha beveszek egy bizonyos pirulát (ami ismétlem itt egy "tudati csomag"), akkor megszűnik az érzékelő, de nem tudni, hogy megszűnt-e a "tudati csomag". Tehát az idealizmus semmit nem segít a probléma tisztázásában, csak sokan nagyon intuitívnek, és ezért igaznak, létezőnek vélik azt, hogy vannak érzékelők. Nos pont ez a hiba, amiből az egyedüli kiút az érzékelő realitásának tagadása. Azaz annak az intuíciónak a tagadása, hogy "én létezem". Ezzel lehet eljutni az egyetlen problémamentes ontológiához az eliminatív materializmushoz. Ez az egyedüli ontológia, ahol csak egyetlen típusú létező van, és emiatt problémamentes, benne a teljes ismert világ modellezhető, stb. az egyedüli dolog, ami az embereket elriasztja az a saját "énjük" létezésébe vetett hamis intuíció. (Ez volt az az intuíció, amit Descartes egy teljes filozófiává fújt fel, és aminek a kereteiben a gondolkodás gyakorlatilag a 20. sz. közepéig folyt.) De lássuk végre be, hogy ez csak egy intuíció, és éppen ezért a helyén is kell kezelni, azaz nem szabad neki nagy jelentőséget tulajdonítani.