Egyén kérdése. Természetesen öngyilkosság után már nem túl produktív a művész, sem a teljes nincstelenségben. Mindenesetre rengeteg irodalmárunk közel sem volt a stabil (belső vagy külső) körülményekhez. 
Kölcsey, József Attila, Ady, Vajda János, Juhász Gyula, Márai, Kertész Imre, és még sorolhatnám... Kit mi ihlet meg, kinek mi jutott. De a legjobb művek szinte mindig a melankolikus, mélabús hangvételűek, a drámák, tragédiák pedig a legjobb témák.
[ Szerkesztve ]
Nem feltétlen megy rosszul az élete. A Zsoltárok könyvében sokszor panaszkodik a zsoltár írója, hogy az Istent elutasító, vele esetenként szemben álló ember sorsa jobbnak látszik, mint az Istent dicsőítő zsoltárosé, és az Istenben hívőké. Nem fejtem meg a zsoltárt, csak azért említettem, hogy ez olyan sztereotípia, amit maga a Biblia is cáfol. Attól nem lesz jobb az életem más életénél, mert hívő lettem. A saját életem minőségileg megváltozott, ez tény, de nem nekem, a szomszédomnak áll két SUV a parkolóban, és nem én költözöm nagyobb családi házba, hanem a másik szomszédom.
Sőt, találok olyan embert is, aki nem hívőként erkölcsösebb életet él, mint én.
Nem itt kell keresne a különbséget. A különbség ott van, hogy én vissza lettem abba a természetes állapothoz közeli helyzetbe, ami minden ember vágya valahol a szíve mélyén, hogy újra kapcsolatba kerüljön a teremtőjével. Ez akkor is igaz, ha ezt tagadja.
Te olyan boldogságot ismersz, ami csömört okoz. Isten tud olyat adni, ami nem.
Te olyan boldogságot gondolsz a hívő embereknél, amiben nincs fájdalom, én most épp olyat tapasztalok az egyik ismerősömnél meg, ami rengeteg fájdalommal jár, de mégis boldog, és irigyelni lehet azért, ahogy ezt kezeli, ahogy az Úr erősíti.
www.refujvaros.hu
Ez az ő magánügye. Betegség, orvosi műhiba, párkapcsolati problémák, szenvedélybetegséggel való küzdelem.
www.refujvaros.hu
Értem.
Bocs, véletlen a Tiédre válaszoltam! 
D1Rect
"Csak nézd meg mekkora kreativitással puskáznak/másolják a házit, stb. a gyerekek."
Nincs olyan óra a suliban, ami ezt tanítaná, persze ez ne annak nyilvánuljon meg, hogy védem az oktatási rendszert mert egy sz@r...
szóval ?
Nem láttál még puskázó gyereket?
Vagy későbbiekben pl. a vizsgára más megy be?
Esetleg Schmitteli a szakdolgozatát valaki?
Nincs "puskázásóra", hanem dolgozatírás van.
Ez igaz, az iskola jelen formájában csalásra ösztönöz. Igaz, én soha életemben egyszer sem puskáztam, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy lettem ezzel egyre inkább egyedül. Az egyetemről meg ne is szólva, vannak olyan tárgyak, amihez vagy zseninek kell lenni, hogy bemagoljon az ember 2800 oldal matematikai tételt, vagy puskázni kell.
Van benne valami. Tisztán emlékszem, mikor állt. iskolában szarrá tanultam magam 1-1 kémia vagy épp magyar órára és így is éppen hogy 4-es lett vagy rosszabb esetben 3-as. Közben az osztálytársak egy része meg simán kipuskázott mindent, nulla tanulással természetesen ötösre.
Egy idő után már nekem is megfordult a fejemben, hogy miért is ne? Hiszen csak azt láttam, hogy ő ilyen lazán megoldja a dolgozatokat, gondja sose lesz belőle, sőt még meg is dicsérik az 5-ös dolgozat miatt.
Ja és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ugye a puskázás mennyire kihozza az emberből a kreativitást! 
[ Szerkesztve ]
Félreértesz, te anyagiakról beszélsz, meg erkölcsösségről, külsőségekről, én azonban lelki elveszettség-érzésről. Miért ne lehetne valaki boldog, vagy elégedett stb., ha nem hívő? Végy például egy buddhistát, vagy egy ókori sztoikus bölcset.
Egyrészt tudom, hogy mit akarok. Ez életfilozófiám, hogy tökéletesen ismerjem magamat, mire vagyok, és mire nem vagyok képes. Tudom például, hogy semmi vágyam teremtőkkel kapcsolatba kerülni, mivel nem hiszek a dologban, és szükségét sem érzem. Nem zárom ki száz százalékig, de alapvetően nem hiszek benne. mást sokkal esélyesebbnek tartok. Ha azt mondod, minden ember vágyik rá, csak magadat vetíted másokba, uniformizálsz, magadból, esetleg más megtértekből indulsz ki. A mennyország, pokol, szellemvilág, teremtő kérdését felhasználom, mint művészi elemeket, szimbólumokat.
Ám amikor épp a máshonnan vett szimbólumokkal akar valaki ezekre utalni, abból olyan felejthető művek lesznek, mint pl. a Narnia. Vagy ott van az amerikai művészet-szemlélet, ahol a zömében fundamentalista hívő fogyasztó szinte elvárja a happy endet. A racionalista magyarok közt azonban a borongós művek a népszerűbbek, főként az irodalomban. Szerencsére történtek már az USA-ban is jelentős próbálkozások, hogy ne legyen minden törvényszerűen happy end, például a magyar Csupó Gábor rendezte Híd Terabithia földjére c. regény-feldolgozás, vagy a Watchmen.
Nem vagyok kifejezetten boldog, de nem vagyok boldogtalan sem. Nagyon régen megtanultam, hogyan kell elégedettnek lenni, hogyan kell békében élni a világgal. Mi szükségem volna eztán vallásra?
[ Szerkesztve ]
de láttam már nem erről van szó, hanem hogy MIVEL ösztönöz arra ?
a matek kiváló módszer bárminek a megjegyzésére... én mindig ezt teszem/tettem...
Azzal, hogy nem kreativitásra nevel, nem életszerű dolgokat kér számon, nem életszerűen. Középiskola végéig még hagyján - bár volna mit javítani, pl. mint fentebb írtam, retorika és szövegalkotás tantárggyal, amikből nem is lehetne puskázni -, de az egyetemen nagyon bedurvul a tendencia.
A követelményi rendszerrel.
Pl.:[link]
Persze az alap probléma, hogy nem az önálló gondolatokat várják el, hanem csak "jó szócsőnek" kell lenni.
Pl. ahelyett, hogy egy regényt elemezni kéne saját szemszögből, csak le kell írni a tartalmát.
[ Szerkesztve ]
én ezt már régebben megpróbáltam megfejteni...--> [link]
tudom most ezért el leszek ítélve, mert ahogy észrevettem Te egy nagy művész lélek lehetsz
Milyen órákat tartanál ?
-szónoklat
-matematika/fizika stb (term.tud.)
-valami sport
- ???
[ Szerkesztve ]
Első ránézésre egyetértek a rajzzal. Én is hasonlóképp gondolom.
Félreértesz, én az anyagiakról beszélek csupán, de ezt érthetjük nem csak anyagi dolgokra.
Persze, lehet boldog az ember Isten nélkül is (előtte azonban jó lenne a boldogság szóval tisztában lenni, de ez most nem lényeges), de teljes úgy lehet az ember élete, ha kapcsolatba kerül a teremtőjével. Pascal mondta, hogy minden ember szívében egy Isten alakú űr van amit egyedül csak Isten képes betölteni. Úgy érzem, hogy ez nem csak az én kivetítésem.
Amennyi életet eddig meg tudtam ismerni, hívőkét és nem hívőkét, mindenhol tapasztaltam vagy az űrt, vagy azt, ahogy Isten ezt betöltve hogyan teljesíti ki azt. Láttam utolsókat rúgó alkoholistákat új életet kezdeni, zárkózott, nyilvános megjelenéstől sokkot kapót, lelkészi szolgálatban kiteljesedni, hajléktalan részegest új célokkal, tartalmas élettel gazdagodni stb.
Látom, hogy hogyan teszi az emberi életeket teljessé azzal, hogy segít megtalálni azt amire a legjobbak, amire teremtve lettek. Hogy nincs átlagos ember Isten előtt, nincs selejtes élet, hanem minden élet egyedi és különleges.
Isten pont nem uniformizálni akar minket, hanem hogy egyediségünkben kiteljesedhessünk.
ui. Szerintem a Narnia nagyon jó, persze itt a könyvre gondolok, a film is tetszett, igaz fenntartásokkal. És a Híd Terabithia földjére című film is nagyon tetszett.
Alapvetően nekem sem vallásra van szükségem. A kereszténység nem egyfajta szolgáltatás, ami segít jobbá tenni az életet, segít megmagyarázni megmagyarázhatatlan dolgokat, megtanítani jobbá lenni. Nem túlélő technika, nem jellemformáló tréning. A kereszténység kapcsolat Istennel, amire teremtve lettünk. És mindenki, nem csak a magukat kereszténynek tartóké. Azért van szükségünk rá, mert erre vagyunk teremtve. Lehet Istennel való kapcsolat nélkül egy teljes életet végigélni, csak nem érdemes.
www.refujvaros.hu
A retorika nem pusztán szónoklattan, hanem beszédfejlesztés, beszédkészség-fejlesztés is. Sokkal fontosabbnak tartanám, mint az összes többi reál és humán tantárgyat együttvéve, hiszen az életben leginkább erre volna szüksége az embernek, elég csak egy állásinterjúra gondolni. Az érvelés ismerete pedig talán elejét vehetné sok ember befolyásolhatóságának, hiszen rossz, hamis és hibás érvvel nehezebben lehet olyat meggyőzni, aki maga is tanult vitázni. Racionalitásra és tisztánlátásra nevel, segít megérteni a társadalmi életet magát.
Az irodalomnak és nyelvtannak is készség-szintűbbnek kellene lennie, pl. amit D1rect is írt, több elemzéssel, több saját gondolattal. A nyelvtanban kevesebb olyan szabályt kellene átadni, amikre - habár kitűnő voltam annak idején - még úgy sem emlékszem, hogy naponta írok, ellenben többet kellene fogalmazni.
A történelemben a kronológiánál fontosabb az összefüggések vizsgálata, a különböző teóriák összevetése, a társadalomismeret történelmi vetületei, és mindezt az irodalommal egybevágóan kell vinni. Azt hangsúlyozni kell, hogy humán tárgyakat nem szabad unalmasan tartani,mert könnyen érdektelenségbe fullad; a tanár személye, hozzáállása és tehetsége rengeteget számít.
A természettudományok más tészta, a matematika tanításának nincs túl sok módja, és ezen a téren még mindig jók az eredmények. (Bár sok tanár nem tud tanítani, de ez más lapra tartozik.) Mindazonáltal az olyan átmeneti tárgyakat, mint pl. a földrajz és biológia, sokkal több mögöttes tartalommal kellene megtölteni. Ma egy föci dogában kb. egy listát kérnek számom a gyerektől, adott terület éghajlata, folyói, fővárosa stb., ahelyett, hogy pl., egy ország földrajzi tulajdonságaiból következtetéseket vonnának le, összevetnék a történelmével és gazdaságával.
A felsorolt példák nagyon szépek és dicséretesek, viszont nem kizárólag a keresztény filozófia képes ezeket az eredményeket hozni.
A Narina megfilmesítve sztem borzasztó a könyvhöz képest.
[ Szerkesztve ]
Szerintem kicsit elfogult vagy a retorikával kapcsolatban.
Inkább fogalmazzunk úgy, hogy több olyan "dolgot" kellene tanítani az embereknek amiket az életben valóban hasznosítani tud. Az életben és a munkában is egyaránt.
Ennek egy része lehet a beszédfejlesztés, érvelés stb... de szerintem nincs értelme kiemelni a többi közül.
Ellenben az énekóra, rajz, művészettörténet simán elsüllyedhetne. Legalábbis középiskolától kezdve biztosan.
+1 kymco-nak! Amit én el is felejtettem. Szal hiába tud az ember szépen fogalmazni, beszélni és érvelni ha nincs mit mondjon vagy nincs kellő mennyiségű tudása ahhoz, hogy pl egy érvet megfelelően alátudjon támasztani.
[ Szerkesztve ]
Izgalmas dolgokról írsz, amiben részben egyetértek. A töritanárom mondta anno egy felelőnek, mikor nem volt egy értelmes mondata, hogy "üres halmazban nem lehet gondolatokat találni". A retorika fontos, de csak akkor ér valamit, ha van mögöttes tartalom is.
A törinél számomra az a rendszerváltáskor megélt sokkoló tapasztalat, hogy a következtetések levonása mindig szubjektív. Az, hogy mi vezetett mihez, és ennek milyen következménye lett, egy időnként közel végtelen változós egyenletből nehéz kikutatni. És én a rendszerváltáskor tanuló diák megéltem, hogy az ok és az okozat, sőt az addig tanult tényadat is más lehet csak attól, hogy rendszert váltottunk.
Az a rosszindulatú feltételezésem, hogy pont a törinél minden bizonyítható jól szelektált forrásadatokból. És ha ehhez még tárgyi tudás hiánya is hozzájön, akkor igencsak szabaddá lehet a fantázia.
Több szónak is az a vége nálam, hogy a szépséges ötletek könnyen komoly kudarcok hordozói lehetnek.
www.refujvaros.hu
Attól tartok, nem nagyon értettél.
Pont nem az a kérdés, hogy ki, mit, mivel képes hozni, hanem az, hogy Istennel való kapcsolatra vagyunk teremtve. És akkor kerülhetünk igazán a helyünkre, ha ez megvalósul.
www.refujvaros.hu
Ha nem ismersz olyan embert, akinek nincs űr a lelkében, nem jelenti, hogy egyáltalán mindenki így van ezzel. Itt vagyok például én. És ott vannak buddhisták, hinduk tömegei is, akiknek a filozófiája épp erről szól. Nem érdemes? Mi az, ami érdemes, aminek van értelme, egyáltalán lehet-e az életnek egyetemes értelmet találni? Az élet értelme mindenki számára más. A hívők értelemszerűen hisznek egyfajta értelemben, de ez épp olyan kivetítés, mint bárki másé. A példáidban hite- és célja-vesztett, sérült emberek megtéréséről és megjavulásáról beszéltél. Korábban mondtam is, hogy bizonyos embertípusnak a vallás a legjobb, ami jöhet, hiszen támaszra van szükségük a társadalmilag hasznos, teljes élethez. És amíg a társadalom számára hasznosak maradnak, addig lelkük rajta.
Oh, és szerintem a boldogság is relatív. Semmiképp sem egy egzakt fogalom. Szövegkörnyezettől, beszédhelyzettől függően mást jelenthet.
Ui.: a Narniát a hívők általában jónak hiszik - nem csoda, a célközönség -, pedig objektív kritikai szempontból középszerű, vagy inkább rossz, főleg a film. Olyan ez kicsit, mint az Alkonyat a tini lánykáknak.
[ Szerkesztve ]
Hány olyan embert ismersz akiknek ugyanez az életszemlélete (a suliról) ?
Mert rettentően igaz és ebben egyetértek
Ha lenne rá lehetőséged, hogy formázd a tanítást és esetleg taníthatnál is Te személy szerint bemennél és megtennéd, vagy csak az elveidet kövessék ?
A mai generáció olyan mint egy két lábon járó lexikon és ha társaságban van nem tud annyira megnyílni, mert nincs meg az eszköze (pl külön beszédhelyzetek)
Ismerek egy csomó idős embert és valahogyan nekik természetes az a barátiasság vagy egyenessés. Nem istudom ezt hogyan kellene mondani talán nem is lehet leírni mert ez látni és érezni kell. Biztos, hogy érted mirôl beszélek. (attól eltekintve, hogy nem tudom szavakba önteni 
)
Igen, szerinted. Ezzel semmi baj nincs.
Viszont a "bizonyítási alap"(a példák amiket hoztál), amire a felvetésed épül nem kizárólag a kereszténység által felvázolt úton érhető el.
(#15172) asuspc96: Bárcsak olyanok lennének mint a két lábon járó lexikon. Sajnos van aki úgy érettségizik, hogy nem képes értő olvasásra, vagy ha képes is leragad a "blikk-velvet színvonalán".
Az oktatási rendszerünknek sok gondja akad, ebből csak az egyik, hogy csalással jobb eredmények érhetőek el.
[ Szerkesztve ]
Nem is lehetne kiemelni, hiszen annyiféle órát kell tartani - egyszerűen kellene lennie egyáltalán retorika tantárgynak! Mert most nincs. Csóri gyerek meg néha akkor kerül először olyan helyzetbe, amikor érettségiznie kell.
A művészettörténet elsüllyedésével nem értek egyet, hiszen a modern társadalmunk lényege, lelke a művészet maga, Magyarországon pedig ez tán a szokottnál is hangsúlyosabb, ahol a művészet vezette a történelem fonalát, de jócskán át kellene alakítani. Sajnos ma az is adat-központúan megy: művész: alkotás, évszám; művész, alkotás, évszám; stb.
kymco: Erre való itthon az MTA. Demokrácia van, szólásszabadság, ma a történelemkönyvekbe bármi bekerülhet, amit igaznak fogad el a kutatók krémje. AZ állam legföljebb bizonyos kutatási projekteket részesíthet előnyben támogatással. De épp abból, hogy menyire terjednek a szélsőséges tévképzetek például a magyarok eredetével kapcsolatban, jól látszik, hogy ma már nem lehet egyszerűen elnyomni az ideákat, és - visszatérve a retorika szükségességére - mennyire fontos volna érvelni tudni, és meglátni, mikor akarnak minket bolondítani a harcias, szélsőséges gondolkodásúak bevett érvelési hibáival. Jó sok van belőle.
Félreértés ne essék, nem az adatok tanulása ellen vagyok, hanem az adatok tanulásának hatékonyabbá tétele mellett. A magolást mindenki hamar elfelejti, míg az élmény megragad.
asuspc96: Hosszú távon, a filmes karrier után (vagy mellett, közben) politikai pályát tervezek. Lehet, hogy akkor eltűnik majd minden logoutos hozzászólásom, de az csekély ár érte, bízom a sikerben.
[ Szerkesztve ]
Valahogy éreztem, hogy erre rá fogsz kapni. Persze nem szándékos volt, de én úgy érzem.
Tanultam művészettörténetet elég sokszor. De sok nem maradt meg bennem. És azóta se látom szükségességét az életben, se a munkában.
Amolyan általános műveltség, ami kell. Csak nem annyi, mint amennyit manapság tanítanak.
Rosszul tanítják. Hidd el, abból, amit suliban tanultam, nekem sem maradt meg sok. Kit érdekel a Nyolc vörös téglalap c. festmény, most komolyan? Az iskolai művészettörténet lényegében festészet- és képzőművészet-történet, kronológia-szerűen, adatok halmazával. Pedig elsősorban a szépérzéket hivatott fejleszteni.
Ugyanúgy az ének-zene tantárgy, ahol törikönyv-szerűen tanulnak, meg dogát írnak Dvorak életéből. Banyek, ennél jobbal el sem lehetne rontani a gyerekek ízlését, hogy ezzel megutáltatjuk velük a klasszikusokat.
Egy-két dolgot pontosítok.
Én tapasztaltam az űrt, mindenkin, akit ismerek tapasztalom, a Bibliai is írja, mondja: ez nekem elég.
Vannak technikák ennek az űrnek a kitöltésére, ilyen lehet az alkohol, a sikerek hajszolása, bizonyos meditatív technikák vagy épp adrenalin növelő technikák, filozófiák stb. Ez a hiányérzet altatható, az űr tömködhető. Nem vitázom ezen.
Igen, olyan példákat hoztam, amelyeknél elég erősen látható ez az Isten hiány, de vannak mások, kevésbé látványosak is szép számmal, csak épp nem őket hoztam fel. Vannak olyanok is, akik nem drog, alkohol függésből jöttek, hanem konszolidált családból, látszólag defektusok nélkül.
Az, hogy a narnia ki szerint jó és ki szerint nem, az ízlés kérdése. Nem biztos, hogy az itt hangoztatott sematizálásodnak van helye, mert ismerek olyanokat, akik nem hívőként szeretik a narniát, és olyanokat, akik hívőként nem. És szvsz nem érdemes a hívő embereket párhuzamba állítani az alkonyatért rajongó tinilányokkal, mert hát az előbbinél nagy a szórás intelligenciában, ízlésben és társadalmi helyzetben. Nem kéne lenézni őket, és ennyire leegyszerűsítve sematizálni.
www.refujvaros.hu
Amikor azt akarod, hogy a történelmi tényeket sem tanult diák eseményekből következtetéseket vonjon le az mta-t letojó tanárával közösen, nem akadémiai projekt.
A téveszmék pont a tények ismeretének hiányából táplálkoznak, és pont a tények ismeretének hiánya engedi szabadjára a fantáziát.
Nem vagyunk ellentétes pólusokon, alapvetően nem tartom rossznak az önálló gondolkodást, de azért nem olyan egyszerű, hogy elhangzik egy forradalmi jelszó, besorakozunk mögé, és minden gyönyörűséges lesz...
www.refujvaros.hu
Másodjára említem, hogy nem a tények megtanulása, megtanítása ellen vagyok, hanem azok tanításának igen kevéssé hatékony módszere ellen.
Van, amit többször is el kell olvasnom...
www.refujvaros.hu
És miért alapvetés, hogy ott kell lennie annak a bizonyos űrnek? Oké, hogy te ebben hiszel, hogy ott van, én azonban nem emlékszem, egészen kis gyerekkoromból sem ilyenre. Mióta az eszemet tudom, úgy 3-4 éves korom óta, mindig ugyanaz vezérelt.
(Ami a Narniát illeti, a kritika tudományában természetes, hogy a kritikus a saját véleményét objektívként, vagy inkább origóként kezeli, és a szemléletmódjáról a kritika megírásával meg kívánja győzni a fogyasztókat, ezáltal a közízlést a számára optimálisnak tartott szint felé terelni. A jó kritikus persze megpróbál valóban általános szempontok szerint mérlegelni. Azon túl nem a hívőket állítottam párhuzamba a vámpírimádó tinikkel, hanem a két jelenséget, azaz hogy egy bizonyos szubkultúra képviselői egyes, számukra készült művekkel szemben elfogultabbak.)
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a narnia miért született meg. És azt sem, hogy ki írta, és ki volt a kritikusa a műnek.
www.refujvaros.hu
Ami a filmet illeti, jó kritikát nem is igazán kapott, a regényről nem olvastam véleményt.
Nyilván nem tagadom, hogy mindehhez hit kell, hiszen ahhoz is kell, hogy az emberek elhiggyék, hogy bombázás jön (lopakodó vadászbombázók, nem hallják, nem látják őket, csak néhány ember tudja ezt, s ők figyelmeztetnek). Persze, ez is csak akkor válik teljesen biztossá, amikor már bekövetkezett, de akkor már késő. Így tehát azt is lehetett "egyfajta hitnek" tekinteni előtte, aminek később meglett a következménye.
Visszatérve a témánkhoz, azért még itt ennél is több van, mert erről maga Jézus beszélt, aki történelmi személyiség volt. A legtöbb ember sem azt tagadja, hogy egyáltalán létezett, hanem azt, hogy Isten Fia volt, ami a legjelentősebb dolog vele kapcsolatban. S itt valóban fontos a hit, hiszen két út van, vagy hiszünk Neki, vagy sem. Idővel persze mindenki előtt ki fog derülni az igazság, csak akkor már késő lesz megváltoztatni a véleményünket.
Illetve még annyit mindenképpen hozzá szeretnék ehhez fűzni, hogy Jézus nem csak beszélt, hanem bizonyított is. Tanított, gyógyított, halottakat támasztott fel, majd Ő is feltámadt a halálból.
Mondhatnánk persze, hogy ehhez is hit kell, hogy elhiggyük, ez tényleg így történt, hiszen már annyi év eltelt azóta, ami igaz is. Viszont akkor itt jön az, hogy a történészeknek is elhisszük, hogy voltak valaha régen vikingek, akiket szintén nem láttunk a saját szemünkkel. Nyilván ez csak egy hasonlat, úgy, hogy most nem kell kitérni minden apró részletre, de talán így jobban érthető néhány dolog.
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)
A többi vallásról röviden annyit, hogy nem kételkedem afelől, hogy elhiszik azt, amit mondanak, de ha már a bizonyításnál tartunk, akkor azért annak a ~150-nek a nagy része elég gyenge lábakon imbolyog... Ha mindenképpen ellenfelet keresnénk bizonyítékok terén, akkor mondjuk még a buddhizmus valamennyire megközelíteni a keresztyénséget, hiszen Buddha is történelmi személyiség volt, s amit mondott, ahhoz szintén hit kell, hogy elhiggyük. Eddig még, pusztán tárgyilagos szemmel nézve sok a hasonlóság. A különbség viszont ott (is) van (szintén tárgyilagos szemmel figyelve), hogy Jézusról bizonyságot tettek a prófétai igék, a csodatételei, s maga Isten is.
Az én szavam érhet semmit is akár, itt nem ez a lényeg, hanem Isten szava.
Ezzel együtt persze még mindig nem a hit ellen beszélek, hiszen akkor Jézus nem azt mondta volna: "aki hisz, az üdvözül".
Crystalheart: "Miért vitatkoznak az emberek a helyes úton? Mert különbözik a véleményük..."
S pont ez az! Ha minden ember magától ismerné a helyes utat, akkor nem lenne róla különböző véleményük, hanem ugyanazt az utat járnák.
A Vácos példa azért nem tökéletes szerintem, mert az csak azt bizonyítja, hogy a hétköznapi, emberi dolgokban több féle jó, vagyis inkább közömbös megoldás létezik. Ilyen téren jó példa, de nem ez ellen beszéltem, hanem az ellen, hogy az igazán fontos dolgokban csak egy helyes út van. Erről beszél Jézus a széles út-keskeny út példázatban.
Például az is a keskeny úton jár, aki pap lesz, s úgy szolgál Istennek (s eközben hisz), s az is, aki valami egészen más szakmában helyezkedik el, de ugyanúgy hisz Jézusban. Ez tűnhet úgy, hogy két helyes út, viszont nem az, hanem egy! Azért, mert az igazán fontos dologban, abban hogy hisznek, mindketten ugyanazt az utat járják, a többi pedig csak a mi emberi szemünkben tűnik nagy különbségnek.
Ez a véleménykülönbség tehát valószínűleg abból adódik köztünk, hogy mást értettünk a "helyes út" alatt.
D1Rect: Pár hozzászólással feljebb azt írtad, hogy minden ember gyári tartozéka az, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Ez pedig nem fér össze azzal, hogy van, aki még nem jött rá bizonyos dolgokra, s ezért nem helyesen cselekszik.
A gyerekekkel való bánásmódról két dolgot. Egyrészt a történelem során próbálkoztak már azzal (szerzetesek is, tudósok is), hogy akár a felnőtteket, akár a gyerekeket elzárták a külvilágtól, hogy senki se legyen rájuk hatással, hanem úgy fejlődjön a személyiségük, ahogy az "alap esetben" történne. Mondanom sem kell, egyikből sem lett tökéletes, szent ember.
Másodszor tegyük fel, hogy mi rontjuk el a (jó) gyereket. Azonban, a te feltételezésed szerint a szülők gyári tartozékból tudják, hogy mi a jó. Ezzel nyitva hagyjuk azt a kaput, hogy létrejöhet olyan család, ahol a szülők (a neveltetésük miatt) tökéletesek, s ezért ők is így nevelik (kellene ilyen esetben nevelni? 
)a gyermekeiket. Ezzel csak az a gond, hogy ilyet mégsem találsz. (:
"Nem az ördög vagy a világ rontja el a gyerekeket..."
Nem bizony. A kulcsa ott van a dolognak, hogy a gyerekek (minden ember) bűnben születik, magyarán szív szerint kész és hajlandó a rosszra. Tehát nem nem-akarva, hanem akarva teszi a rosszat, aminek sokszor nincs is tudatában az ember.
Ádám óta ez a gyári tartozék. Eredendő bűn a pontos elnevezése.
"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)
Azt ne mondd nekem, hogy Radnóti példája nagyon hétköznapi, mert megeszem a zsebórámat. Vagy ott van Zrínyi Miklós esete, aki az ostrom nyilvánvaló elbukásakor kirontott embereivel Szigetvárból. Jól tette-e, hogy nem adta meg magát? Hiszen így a hadifogság helyett vele együtt meghalt minden embere, de a történelembe - joggal - hősként vonultak be. (És ők még hívők is voltak.) Vagy tán még jobb, mikor I. István erőszakkal és politikai megfontolásból bevezette a kereszténységet, akkor vajon jól döntött-e, és jól vitte-e véghez? Hány szabad ember életét követelte, hogy nem akartak az akkori - kétségtelenül hatalmaskodó - katolikus egyház szolgáivá lenni? Most, ezer év után pedig már sokkal racionálisabban tudjuk vizsgálni a kérdést, mint akár csak száz éve. Ezen döntéseknek mind vannak különböző vetületeik, nem lehet őket egyértelműen jó vagy rossz kategóriába sorolni. Döntések, melyek emberéletekről döntöttek, és valamit eredményeztek.
"Idővel persze mindenki előtt ki fog derülni az igazság, csak akkor már késő lesz megváltoztatni a véleményünket." - És az... baj? Miért baj?
Az idézet a hitről nagyon helyén van. A hit valójából remény. A hívők reménykednek a halál utáni szebb létben.
"minden ember gyári tartozéka az, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között." - Ez a téma az erkölcstan tanításánál jött elő, ahol én azt állítottam, hogy minden ember tudni véli, nem hogy biztosan tudja is. És igazából csak a társadalomhoz viszonyítva, mi több, gyakran csak hosszú idő múltával tudjuk eldönteni az ő igaza helyességét avagy helytelenségét.
"Eredendő bűn a pontos elnevezése." - A gyerekes csínyekre gondolsz, vagy arra, hogy nem rak rendet maga után a legók közt? Ami engem illet, állítólag az unokatesóm fejét megkocogtattam, kifejezve nemtetszésemet, olyan 1 évesen. Bizonyára féltékeny voltam. De amióta az eszemet tudom, megrögzött idealista vagyok, csak kicsinek ez még nem tudatosult. Édesanyám nevelési módjához hozzátartozik, hogy leginkább sehogyan sem nevelt, vagy ha mégis, már kisgyermekként is feltűntek az ellentmondásai, így mind az öten merőben más jellemek lettünk, olyanok, amilyenre az eredeti személyiségünk sarkallt.
[ Szerkesztve ]
"Pár hozzászólással feljebb azt írtad, hogy minden ember gyári tartozéka az, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Ez pedig nem fér össze azzal, hogy van, aki még nem jött rá bizonyos dolgokra, s ezért nem helyesen cselekszik."
Dehogynem. Maximum még te sem jöttél rá bizonyos dolgokra, pedig sokszor le lett már írva a történelem során.
A gyerekeknek szükségük van oktatásra, 1 emberöltő nem elegendő hozzá, hogy egyedül felfedezze az összefüggéseket a világban.
Ez olyan, mintha elzárnád a gyereket és azt várnád tőle, hogy megértse a gravitációt anélkül, hogy valaha is beszélt volna bárkivel.
A gyerekektől nem várhatunk "tökéleteset".
Egyébként is hozott anyagból kell dolgozni a szülőknek.
(ki mondja meg mi a "tökéletes"?)
Sztem elég az, ha minden generációval legalább egy picit jobb mint a szülei.
Nagyon ritka amikor a gyerek szándékosan tesz "rosszat".
Az eredendő bűn lemosható a keresztséggel?
A hit lényege nem az, hogy reménykedünk a halál utáni jobb életben.
A reménység mindig jövő időre szól. Tehát a jövő évről, a holnapról, de még a ma délutánról szól. Ami még nincs a kezünkben, ami nem tudunk irányítani, max csak hisszük.
Szerencsésebb összekötni a bizalom szóval, és már egyértelmű, hogy a reménynek nem helyszín, nem időpont, nem állapot van a középpontjában, hanem személyes kapcsolat.
Én nem abban reménykedem alapvetően, hogy nekem jobb lesz a halál utáni életben. Jobb lesz, mint most, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy bízom Isten szavában, hogy velem marad, hogy kegyelme kitart végig, hogy amit mond,, hogy feltétel nélkül szeret, az mindenkor és mindig igaz. Én Istenben bízok, és jó reménységem van a jövendő felé.
www.refujvaros.hu
Persze, és természetesen ez az, ami egy nem hívőnek nem túl releváns.
De pld te is úgy éled a párkapcsolatod (feltételezem) nem, hogy bízol abban, hogy a társad melletted marad, és reménykedsz a közös jövőtökben?
[ Szerkesztve ]
www.refujvaros.hu
Nincs párkapcsolatom és nem is volt még (hírhedt vagyok a fórumon e tekintetben ), de ha volna, jelentős különbség volna, hogy a társam léte nem volna kérdés, bizonyítható és cáfolhatatlan volna. De amúgy természetesen bíznék a közös jövőben, viszont ha máshogyan is döntene, nyilván megértéssel kezelném, sőt segítenék neki.
Itt most a reménység és a bizalom fogalmak értelmezését próbáltam egységesíteni.
A látható és láthatatlan, a bizonyítható és bizonyíthatatlan már más történet.
A fórumon elhintheted, hogy van társad, miközben nincs, adhatsz kamufotót, "felbérelhetsz" kamu statisztát, gyárthatsz rólatok kamu történeteket. Tehát a bizonyíthatóság és cáfolhatatlanság is elég erőteljesen bizalomfüggő dolog.
www.refujvaros.hu
Ha a világ nem romlott akkor miért is kellene alakítani?
A yardos hasonlatod pedig hibás, mivel az sem relatív. Azt mondhatod, hogy a "jó" eléréséhez több út vezethet, de ezzel elismered, hogy a jó az nem relatív.
Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.
Nem relatív? Meg tudod mondani, melyik város a jobb, Budapest vagy Sopron? Kinek ez, kinek az, és még ez sem biztos. De bizonyos szempontok szerint mégis lehet dönteni, ha másról nem, az egyenlőségről.
Miért kellene alakítani a világot? Mert lehet. Inkább azt kérdeném, miért ne lehetne? A művészet, a kultúra, és az emberek egymás iránti szeretete önmagában is értelmet adhat bárminek. Vegyünk egy regényt, például A láthatatlan embert Gárdonyitól, úgy tökéletes, ahogy van. Mégis remek alapot adna egy filmnek. Az elkészültével pedig változni fog a világ, gyarapodni fog.
kymco: Oké, de én eleve nem akartam fogalmakon vitázni. Mondjuk ez:
"A fórumon elhintheted, hogy van társad, miközben nincs, adhatsz kamufotót, "felbérelhetsz" kamu statisztát, gyárthatsz rólatok kamu történeteket. Tehát a bizonyíthatóság és cáfolhatatlanság is elég erőteljesen bizalomfüggő dolog."
Szóval ez inkább a kamu prófétákkal állhatna párhuzamban, nemde? Mindegy, eltértünk, már nem is erről van szó.
Itt nem a kamu prófétákról van szó, hanem arról, hogy a "bizonyítható", "tapasztalható" dolgok sem olyan kerekek minden esetben, mint ahogy azt feltételezzük. Nincs nagyobb hitele annak az állításnak, hogy most egyedülálló vagy, mint annak hogy én kapcsolatban vagyok Istennel. Az egyiket elfogadjuk, pedig lehet hogy nem is igaz, mert olyan emberléptékű, a másikra azt mondjuk, nem fogadom el, mert nem bizonyítható. Szvsz, a jelenlegi keretek között az első állítás sem bizonyítható.
www.refujvaros.hu
Melyik a jobb a lefejezés vagy a karóbahúzás?... Ezektől is gyarapodik a világ, vagy a puskázástól az egyetemen, a szeretet mennyivel viszi előrébb a világot mint a gyűlölet (a hadiipar eredményeinek megjelenése a hétköznapokban)?
Nekem csak ennyi a bajom a relatív jóval. Szükség van egy biztos alapra.
Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.
Oké, de az engem hol zavar?
"Nincs nagyobb hitele annak az állításnak, hogy most egyedülálló vagy, mint annak hogy én kapcsolatban vagyok Istennel." - Nagy különbség, hogy míg emberek léteznek, addig Istenben hisznek. Egy másik ember létében nem kell hinnem, minimum annyira létezik, mint saját magam. Ekképp a párkapcsolatnak (avagy a párkapcsolat nélküliségnek) máris nagyobb a hitele.
De asszem már kezdünk a vallás témán belül is elvonódni.
Noddy: Pontosan. A háborúnak is voltak előnyei szép számmal, csak meg kell találni, mihez képest. És ami azt illeti, hatására mérhetetlenül gyönyörű alkotások születtek, például Radnóti verseinek jelentősebbik része. Hogy személy szerint a békét preferálom, ahogy a társadalom nagyobbik része is, az már a szerencsés XXI. századi európai kulturális-civilizációs hozzáállás miatt van. A béke kétségkívül kevesebb fizikai és lelki fájdalommal jár, a fejlődés pedig így is elegendő.
[ Szerkesztve ]
Pontosítanom kell, Isten létezik, kapcsolatban vagyok vele. És eddig a szakmámhoz szükséges (fegyveres szolgálat) rendszeres pszichológiai vizsgálat egészségesnek tart. Tehát vsz nem hallucinálok...
www.refujvaros.hu
Hát ha hangokat hallasz, akkor lehet, hogy mégis; ha érzelmeket érzékelsz, gondolatokat, az sem különösebben meggyőző egy nem vallásosnak. Van egyéb lehetőség?
A lefejezés. (de részemről a zárjuk be és dobjuk el a kulcsot híve vagyok)
Operáljon téged olyan orvos aki végigpuskázta az egyetemet, esetleg tervezze olyan a házadat. Szélsőséges példák, de remélem érthető.
A hadiipar gazdaságserkentő hatásáról meg akkor érdemes elgondolkodni, ha a te házadra dobták a bombát.
Miért kell ezen ennyire rugózni?
Valahol le van írva a Bibliában, hogy az ember önállóan hülye és képtelen felfogni a legalapvetőbb dolgokat?
(#15196) Crystalheart: A háború pozitív oldalairól fotelből szoktak filozofálni, nem pedig a frontról. Tudod miért? Mert a fronton mindenki azt kívánja, hogy "legyen már vége!"
[ Szerkesztve ]
Rengeteg más út, pld a Biblia és az imádság. És az imádságra adott válasz nagyon sokszínű lehet. Lehet, hogy egy bibliai igevers, lehet, hogy egy barát vagy épp egy történet szempontjából közömbös ember tette. Lehet, hogy én magamban történik olyan változás, amire korábban nem volt példa. Lehet, hogy a körülmények alakulnak úgy. De nekem novella, versírás közben is világosodtak meg dolgok. Isten esetenként bezár ajtókat, másokat megnyit, ezek is válaszok lehetnek a kérdéseimre. Konkrét dolgot most nem írnék, de volt bennem több esetben olyan kérdés, hogy "Uram, miért nem engedted?", és évek múlva pontosan megláttatja velem, hogy miért is nem. Nem belemagyarázás, nagyon konkrét, és döbbenetes esetek ezek, pályaválasztás, párválasztás és egyéb témákban.
És Isten keze nincs megkötve. Sokszor a lelkiismeretemen keresztül szólít meg, és érzem, tudom, hogy hogyan kell(ene) lépnem.
És persze van, amikor vigasztal, mikor megerősít, mikor rám terheli a bűneimet, segít talpra állni, van, amikor megláttatja velem azokat a lényegi dolgokat, amik mellett évtizedekig elsiklottam.
www.refujvaros.hu
