Üdvözöllek Benneteket!
Régen írtam már a topicra.
Azóta sokat gondolkodtam a Jehova név használatán.
Párhónapja már folyt erről „vita”, de azóta nem tudtam reagálni a válaszokra.
A legtöbben akik ide felnézünk, írunk hívők vagyunk.
Sőt a legtöbben kereszténynek valljuk magunkat.
Ez alatt én most azt értem, hogy számunkra a Biblia szent és sérthetetlen.
Azaz, csak azt hisszük el Istennel kapcsolatban, ami a Bibliában szerepel.
Ezért idézném is a Kolosszéiaknak írt levél 2. fejezet 8. versét:
„Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való;” (ÚV)
Valamint a Tesszalonikaiaknak írt 2. levél 3. fejezet 6. versét:
„Utasítást adunk pedig nektek, testvérek, az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kaptatok” (ÚV)
Említették, hogy Istennek az a neve, hogy Isten, Atya, Úr …
Az az igazság, hogy ezek nem nevek, hanem megszólítások, rangok.
Isten. Ilyen az élő világban az ember, állat, növény ...
Atya. Ilyen a családi életben az apa, papa, anya, mama ...
Úr. Az intézményekben például az Igazgató Úr …
Jehova. Ez a tulajdon neve. Ő egy isteni lény, mi pedig emberi lények vagyunk.
A tulajdon nevével különbözteti meg magát a többi istentől, akikről tudjuk, hogy hamisak (például Baáltól).
Istent Többféleképpen is megszólíthatjuk, de a tulajdon neve attól még az, hogy Jehova.
Neked is van tulajdon neved. Amikor a szüleid megszólítanak, hogy „fiam”, vagy egy levélben úgy, hogy „Ön”,
attól még az előbb említett két szó még nem lesz a neved. Persze meglehet így is szólítani Téged, de ezek nem a neveid.
Többen is tudjátok, sőt már írtatok is róla, hogy az eredeti iratokban a Jehova szó (tetragamma) sokkal több helyen szerepelt mint most a Bibliában. Hogy erről személyesen is megtudj győződni, nézz meg egy 1800-as években készített Károly Bibliát és egy napjainkban készültet. A legújabban már egyszer sem szerepel.
Írták a hsz-ekben, hogy azért nem szabad használni a tulajdon nevet, mert nem tudjuk, hogy hogyan ejtették ki akkor.
Ehhez csak azt tudom hozzá fűzni, hogy hány személy nevét tudjuk, hogy hogyan ejtették ki akkor, ráadásul azon a nyelven?
Most napjainkban is az egyes nyelveken eltérő módon ejtjük ki a neveket.
Gondolj például a Bálintra (spanyolul Valentin), Györgyre (angolul Georg), vagy az Istvánra (németül Stefan).
Épp így a Jehova nevet is nagyon sok nyelven eltérő módon ejtik ki az emberek. Magyarul a Jehova a legelterjedtebb.
Kezdő vagyok 2012.06.18.-án linkelt egy Bibliai Lexikont-t.
Ebből szeretnék idézni egy részt a Jahve magyarázatából.
„ – A zsidók ~ nevét tiszteletből még közvetlenül a Krisztus előtti
időben sem ejtették ki. Ugyanígy tiszteletből eredt az a korai zsidó szokás, hogy a héb. kvadrát
írásban a tetragramot óföníciai írással írják, amint azt a kumráni leletek tanúsítják. Hogy a
tetragramot mióta tekintették olyannak, amelyet nem szabad kiejteni, azt nem tudjuk biztosan
megállapítani. A lachisi levelek (–> Lachis) tanúsítják, hogy a száműzetés előtt a profán szö-
vegekben és a mindennapi életben még nem voltak aggályaik: a szt. nevet minden további
nélkül leírták, sőt ki is ejtették. Hogy a fogság utáni időben Krisztusig mi volt a helyzet, azt
nem tudjuk pontosan. Biztos, hogy Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után megszűnt a ~ olva-
sat, ahogy azt az atyák tanúsítják.
” (Forrás: Kezdő vagyok linkje a 14817.hsz-ben; 420. oldal 6. bekezdés)
Idézet a Jehova magyarázatából:
„A –> maszoréták a Jahve név magánhangzó
nélküli jhvh változatába – minthogy a Jahve nevet tiszteletből nem merték kiejteni – az Ado-
náj (’az Úr’) magánhangzóit illesztették, mégpedig a maszoréta vokalizálás szabályainak meg-
felelően a helyett e-t; így keletkezett a ~ névváltozat.”
Szerintem a két idézet, önmagáért beszél. Tiszteletből eredt, korai szokás, nem merték kiejteni ...
Márpedig a keresztények nem emberi szokásokra, vagy hagyományokra alapozzák a hitnézeteiket. Legalábbis az igaz keresztények. Az, hogy sokan úgy gondolták a zsidók között, hogy Isten tulajdon nevét -amivel megkülönbözteti magát a többi istentől- tilos kiejteni, az az ő dolguk. A keresztények nem őket követik.
A zsidók elítélték Jézust. János evangéliuma 19. fejezet 12-től 16-ig tartó versei (ÚV): „Pilátus ezért továbbra is kereste a módját, hogy szabadon bocsássa őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: >Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, a császár ellen beszél.< Pilátus azért e szavak hallatára kihozta Jézust, és bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezetnek, héberül pedig Gabbatának hívnak. A pászka előkészületi napja volt ekkor; a hatodik óra körül járt az idő. És ezt mondta a zsidóknak: >Íme, a királyotok!< Ők azonban így kiáltoztak: >El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!< Pilátus így szólt hozzájuk: >A királyotokat feszítsem oszlopra?< A papi elöljárók ezt válaszolták: >Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk.< Akkor tehát átadta nekik, hogy feszítsék oszlopra.”
Akkor most nekünk is el kellene ítélnünk Jézust, mert a zsidók elítélték? Szerintem nem. És Te szerinted?
Volt aki azt írta, hogy Isten nevét végül is tilos használni.
A következő verssel szokták ezt az érvet alátámasztani. Mózes 5. könyve 5. fejezet 11. vers.
„Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon ajkára veszi.”(ÚV)
„Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.” (Károly G.)
Itt nem azt írták, hogy ne használd Isten nevét. Azt írta, hogy HIÁBA fel ne vedd, ill. MÉLTATLAN MÓDON ajkadra ne vedd.
Ha tilos lenne használni Isten nevét, akkor hogyan lehetne összhangban a 105 Zsoltár első versével?
„Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!”(Károly G.)
Vagy hogy lenne összhangban az Ézsaiás próféciája 12. fejezet 4. versével?
„És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.”(Károly G.)
De említhetném még a Mikeás próféciájának 4. fejezetének az 5. versét is.
„Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.”(Károly G.)
Jehova tulajdon nevét igen is szabad használni, sőt kell is. Egyébként hogyan járulnánk hozzá az isteni név megszenteltetéséhez, ha ki se ejtenénk (Minta ima eleje: ´Szenteltessék meg a te NEVED´ [kiemelés tőlem]).
Adonáj
Tudjuk, hogy Istennek van tulajdon neve, amit több ezerszer leíratott a Bibliába.
Azt is tudjuk, hogy a zsidók többsége, erre, vagy arra hivatkozva, leszoktak Isten nevének a használatáról.
Azt is tudjuk, hogy mit írt János a Jelenések könyvének 22. fejezetének a 18-19. versébe.
(„Tanúskodom mindenkinek, aki hallja e tekercs próféciájának szavait: ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten azokkal a csapásokkal fogja sújtani, melyek meg vannak írva ebben a tekercsben; és ha valaki elvesz e prófécia tekercsének szavaiból, az Isten elveszi annak osztályrészét az élet fáiból és a szent városból, azokból, amik meg vannak írva ebben a tekercsben.”[ÚV])
Illetve a Példabeszédek könyve 30. fejezet 5. és 6. versét is ismerjük.
(„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.” [Károly G.])
Most megkérdezném:
Mit foglalkozunk azokkal, akik átírták Isten nevét Adonájra (Úrra)?
Miért kéne követni az ő szokásaikat, hagyományaikat?
Most a Bibliában leírtakat hisszük el, vagy azt amit emberek találtak ki?
És Te, kedves olvasó, Te mire alapozod a hitnézetedet?
A Bibliára vagy emberek tanítására?
Remélem sikerült érthetően leírnom, hogy hogyan vélekednek sokan Isten nevének a használatáról (a saját és más emberek gondolkodása szerint), valamint mit ír a Biblia Isten nevével kapcsolatban.
"Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták." (Máté 7:12)