Igen és közben elfelejtik, hogy nem a behemót a lényeg, mert az akár lehet apatosaurus, víziló, vagy elefánt de a lényeg az ez:
"Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?"

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

A Bibliában minden benne van ami az üdvösséghez kell. Ebbe ugye nem tartoznak bele a dinoszauruszok, ennek ellenére mégis találunk rájuk utalást, s érdekesség kép megemlítettem én is. (:

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

Nekem nagyon tetszik,hogy igaz a Biblia nem tudományos kézikönyv,de amikor tudományos dolgokat érint,mindig pontos!

Örülök, hogy olvasod a Bibliát.

Többször is hallottam már, hogy a bárka méretarányát használják a nagy teherszállító hajók készítésénél.
(1Mózes 6: 15, 16)

"Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták." (Máté 7:12)

Tetszik, hogy Biblia vers az aláírásod.

Igen. Érdekes amiket Salamon írt. A leggazdagabb ember volt. Azt tett, amihez csak kedve volt. A 2. fejezetben leírta, hogy mennyi mindent tett. Házakat épített, szőlőket ültetett, tavakat készített ... Akkor még az örömét lelte benne, de egy idő múlva, utólag hiábavalóságként utal rá (11. vers).

Felmerül a kérdés, hogy mi az ami nem hiába valóság?
Salamon válasza:
,,A végkövetkeztetés minezeket hallva ez: Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége.'' (Prédikátor 12: 13)

"Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták." (Máté 7:12)

Te tényleg csak ezért regisztráltál, hogy ezt leírhasd?
Mert akkor nem rontom el a kedved.

Salamon gazdagságát szerintem ez a mondat mutatja meg legjobban: "Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében." (1Kir 10,21)

A hiábavalóságokról annyit, hogy a Prédikátor könyve tökéletesen bemutatja, hogy a földi javak nem boldogítanak, s akinek van bölcsessége, hogy átlássa ezeket a dolgokat, az azt mondja, hogy minden ilyen dolog hiábavalóság. Tehát nem ez az élet értelme, sőt ezzel gyakorlatilag értelmetlenné teszi azt az életet, amit a testi ember él.

A fordulatot a következő újszövetségi Igeszakaszokon jól be lehet mutatni:
"...nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén." (1Pt 1,18-19)
Továbbá Jézus mondja:
"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6)
Majd azután Pál apostol írja a következőket:
"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Fil 1,21)

Magyarán az élet értelme maga Jézus Krisztus. Ez az, ami nem hiábavalóság.

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

Ha ezeket a szavakat igazán komolyan vesszük, akkor hatalmas "metanoia"-t jelent. A teljes gondolkodásmód gyökeres megváltoztatása, egy totális szembefordulás az eddigi élettel, egy radikális beleugrás Isten karjaiba... Minden hiábavalóság: SSD, erősebb proci, jobb VGA, de nem csak ezek, hanem tulajdonképp minden emberi kapcsolat, melyben nincs jelen Krisztus! Ezt az egyik tanárom így fogalmazta meg: "Ha valóban komolyan vesszük a feltámadást és az örök boldogságot, akkor nagyon sok mindent kell feleslegesnek tartanunk az életben."

Szerk.: Ez persze nem azt jelenti, hogy nem igaz, csupán arra akartam rámutatni, hogy ez nem is olyan egyszerű...

[ Szerkesztve ]

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Jó olvasgatni titeket....

www.refujvaros.hu

Így van.

Jézus mondja: "Bizony, bizony, mondom néked (Nikodémusnak mondja): ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3,3)

Illetve jól illik még ide az "igazi kincs" elnevezésű példázat is:
Jézus mondja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,19-21)

Továbbá Jézus azt is mondja: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg... még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,26)

"Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?" (1Jn 5,4-5)

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

Azt hiszem, itt most nem a lesajnálás a legjobb kifejezés. Sokkal inkább az, hogy van egy abszolút értékrend, ami hatással van az egész életre, annak értékrendjére. Ennek vannak földi hatásai, és van mennyei perspektívája

www.refujvaros.hu

"van egy abszolút értékrend" - még egy adott embernek sincs abszolút értékrendje, főleg, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy általában a múló idő ellenére önazonosnak szoktuk tartani az egyéneket (amúgy ez is csak konvenció kérdése). De én nem is erről beszéltem, hanem arról, hogy az emberek képtelenek bármiféle "gyökeresen mást" elképzelni. Így az összes "túlvilágoló" képzelgésük sem más, mint fantáziálás a reális világ korlátain belül. Ha pedig valaki súlyos problémaként éli meg a reális dolgokat, hiába vár egy túlvilági jóra, ugyanúgy csalódni fog abban is, mivel az általa (igazából) el (nem) képzelt túlvilági jó semmiben nem fog különbözni attól, ami neki a realitásban rossznak tűnik. Ha egyszer tényleg elképzelné milyen az idealizált túlvilág - azaz ha nem csak üres hívószóként használná - akkor rögtön beláthatná, hogy alapjaiban csak a való világról képzeleg, így amit itt hibaként él meg, az ugyanúgy hiba lenne a "másvilágban" is. Nem véletlen, hogy a túlvilági ábrázolásoknak, leírásoknak is csak két típusa létezik. Az egyik nélkülöz bármiféle konkrétumot, és nem megy túl a szavakkal folytatott játék szintjén. A másik, ami belemegy konkrétumokba pedig önmaga paródiájába fordul át azáltal, hogy nem csinál mást, mint a hétköznapi világról beszél. Mindkettőre számtalan példa akad a történelmi vallások között, de általában igaz ez bármiféle utópiára is. Én személy szerint a kettes típusú "másvilágokban" látom a vallások, a hit igazi húzóerejét. Azzal lehet tömegeket megnyerni, és a hívők, vallásosak 99%-a is innen kerül ki. Az első típusú másvilágokra elenyészően kevesek vevők, ráadásul ezek nagy része is a "vallási orgazmus" fiziológiai jelensége miatt "lett meggyőzve". Azaz számára azok a szavak, mint "menny" "isten" "Krisztus"... pusztán ennek a fiziológiai folyamatnak a megnevezésére szolgáló szavak - ezek azok az emberek, akik "átélik az istennel való találkozást", meg hasonlók. Ez egy egyéni hajlam, ami sok nem hívőben is megvan, csak ők ezeket az élményeket képesek a helyükön kezelni. Az első típusú másvilágolók legszűkebb körét azok adják, akik valamiféle gondolati spekuláción keresztül elhiszik maguknak, hogy értenek értelmetlen fogalmakat, tehát ez a fajta hit mentes a fiziológiától, és paradox módon az értelemtől is, pedig ilyenfajta bonyolult érv/gondolatrendszerek kiépítése gyakran komoly szellemi teljesítmény.

[ Szerkesztve ]

Abban teljesen igazad van, hogy a túlvilágiról alkotott képzetek nagy része embertől származik, és mint ilyen szegényes, töredékes. DE: A túlvilágnak éppen az a lényege, hogy az emberi értelem nem tudja elképzelni, hogy milyen boldogságról is van szó. És itt van egy kis csavar: Bár az embertől ered a képzet, mégis mindig túl tudja azt picit szárnyalni. Hiába nagyon tökéletlenek az ábrázolások, ez nem jelenti azt, hogy nem reális. Kb ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy gyermek beszélni tanul: Felcserél szótagokat, szórendet összevissza használja, mindent ugyanúgy akar ragozni, de mégis érthető amit mond. Miért? Mert az emberben benne van ez az "automatikus kiegészítés képessége". Tehát felfogok valamit belőle, amit véges értelmemmel fel tudok fogni. De azt is tudom, hogy az amit felfogtam, az még semmi ahhoz képest, ami a túlvilág a maga valóságában. Az emberben benne van ez a "végtelen utáni vágy" és Krisztuson keresztül egy kicsit a végtelenbe-látás is, máskülönben nem írhatta volna Szent Pál:
"Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is." Kor 2,9

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Igen. Talán ott a kulcs, hogy DrGonzo22 figyelmen kívül hagyja a Szent Lélek munkáját illetve a Bibliát. Az ember magában biztos téves következtetéseket von le és félre mehet, de ezért is nem kell a saját képzelgéseinkre hagyatkoznunk.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Aki esetleg még nem látta volna és érdekli:

Viccvallás (teljes film felirattal)

Érdemes megnézni

You may corrupt the souls of men, but I am steel. I am doom.

"A túlvilágnak éppen az a lényege, hogy az emberi értelem nem tudja elképzelni, hogy milyen boldogságról is van szó."

Ugyanakkor minden hívő felteszi, hogy fogja tudni "használni". Mégis honnan ez a fene nagy meggyőződés, hogy egy eleve elgondolhatatlannak, érzékelhetetlennek tartott (valóban más) világ használható lesz. Ha nem is hasonlít a realitásra, akkor hogyan akarjátok összekapcsolni egy olyan ízig-vérig evilági fogalommal, mint a boldogság?

Az, amit itt leírtatok ezzel egyenlő: 1. van egy teljesen más világ, ami nem is hasonlít a reális világra (olyan mértékben nem, hogy azt se a fogalmi, se a fiziológiai, se mentális... értelemben megragadni nem lehet) 2. osztoztok abban, hogy ebbe a más világba való átkerülés a lehető legkívánatosabb dolog, ami mellett minden csak jelentéktelenség 3. mindez azért a legkívánatosabb dolog, mert egy Krisztus nevű ember cirka 2000 évvel ezelőtt ezt mondta

"emberben benne van ez a "végtelen utáni vágy"" - megint ezek a nyelvi tréfák: "végtelen utáni vágy". Ez meg vajon mi a fene lenne. Mi a végtelen "úgy magában"? - nyilván egy üres szófordulat, ami csak azért tűnik értelmesnek, mert megfelel a nyelvtani szabályoknak, és egy olyan fogalomról állít valamit, amiről általában nem gondolunk semmit. De például én nem vágyom egy végtelen ideig tartó gyomorgörcsre, márpedig, ha nincs leszögezve, hogy éppen mi végtelen, akkor akár érthetem úgy, hogy erre is vágyhattok.

"Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által." - kedves Pál, mi meg azóta azt tártuk fel, hogy neked igen aktívan túlműködött a halántéklebenyed, sőt azt is feltártuk, hogy ha kiváltjuk ezt a túlműködést, akkor mi is mindenféle katartikus élményeket élünk át, de mi ezt már nem lelkeknek, szellemeknek, nimfáknak és koboldoknak tulajdonítjuk, hanem ismerjük a valós okokat - az ilyenkor fellépő fiziológiai folyamatokat.

"A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is." - szintén ugyanez a jelenség, a drogfogyasztásra is ezen élmények csábítják a fiatal (és kevésbé fiatal) embereket

Szóval én itt megint egy kettes típusú hívőt látok, akinek saját fiziológiás élményei vannak (ilyenek nekem és számtalan más embernek is vannak), és ezekre épít különféle (eléggé zavaros) gondolatsort. Elég éles ilyen szempontból a különbség a kettes típusú hívőkön belül, akiknél nem ezen a "vallási orgazmuson" van a hangsúly, náluk mindig átlátható a fogalmi séma, sőt az nagyon részletesen kidolgozott, jól megalapozott fogalmak, stb.

"Szent Lélek munkáját" - megint egy olyan fogalom, ami totálisan üres, ami nem jelent senki számára semmit. Már maga a lélek/tudat fogalma is ködös, merőben intuitív. Általában a tudat problémáját, mint a test és az elme problémáját szokták tárgyalni, és ezekből keletkezik az idealizmus, materializmus, dualizmus, stb. De ez egy alapvetően helytelen megközelítés. A tudat mibenlétét a test fogalmának idekeverése nélkül kell megérteni, így kell leleplezni ennek a fogalomnak a tarthatatlanságát. Ugye minden tudat feltételez egy érzékelőt, és egy érzékeltet, egy ént, és egy tudati tartalmat. Azaz a tudat már magában meghasadt (a klasszikus dualizmus éppen ezért nem egy kétszereplős sztori, hanem egy háromszereplős, és ezért a tárgyalása teljesen felesleges is). Az érzékelt tudati dolog természete semmit nem mond el az érzékelőről, azaz egy tisztán idealista elgondolás keretein belül is a létezők két alaptípusát kell megkülönböztetnünk. Persze mindeközben világos függőségi, oksági kapcsolatok válnak nyilvánvalóvá a létezők 2 nagy csoportja között -> az érzékelő megléte függ az érzékelt dolgoktól. Ha beveszek egy bizonyos pirulát (ami ismétlem itt egy "tudati csomag"), akkor megszűnik az érzékelő, de nem tudni, hogy megszűnt-e a "tudati csomag". Tehát az idealizmus semmit nem segít a probléma tisztázásában, csak sokan nagyon intuitívnek, és ezért igaznak, létezőnek vélik azt, hogy vannak érzékelők. Nos pont ez a hiba, amiből az egyedüli kiút az érzékelő realitásának tagadása. Azaz annak az intuíciónak a tagadása, hogy "én létezem". Ezzel lehet eljutni az egyetlen problémamentes ontológiához az eliminatív materializmushoz. Ez az egyedüli ontológia, ahol csak egyetlen típusú létező van, és emiatt problémamentes, benne a teljes ismert világ modellezhető, stb. az egyedüli dolog, ami az embereket elriasztja az a saját "énjük" létezésébe vetett hamis intuíció. (Ez volt az az intuíció, amit Descartes egy teljes filozófiává fújt fel, és aminek a kereteiben a gondolkodás gyakorlatilag a 20. sz. közepéig folyt.) De lássuk végre be, hogy ez csak egy intuíció, és éppen ezért a helyén is kell kezelni, azaz nem szabad neki nagy jelentőséget tulajdonítani.

Az, amit itt leírtatok ezzel egyenlő: 1. van egy teljesen más világ, ami nem is hasonlít a reális világra (olyan mértékben nem, hogy azt se a fogalmi, se a fiziológiai, se mentális... értelemben megragadni nem lehet) 2. osztoztok abban, hogy ebbe a más világba való átkerülés a lehető legkívánatosabb dolog, ami mellett minden csak jelentéktelenség 3. mindez azért a legkívánatosabb dolog, mert egy Krisztus nevű ember cirka 2000 évvel ezelőtt ezt mondta.

1. Van egy teljesen más világ, de nem igaz, hogy nem sejthető meg belőle semmiképp. Éppen ezért mondtam a kisgyermekes példát. Itt a földön tapasztalsz boldogságot, örömet, akár még Isten élményed is lehet, és mindezekből következtetni tudsz arra, hogy milyen lehet. De azt is tudni kell, hogy annál még több, tehát ilyen értelemben sosem értjük meg teljesen, de mégis halvány fogalmunk van róla, hogy milyen.

2. Ez teljes mértékben igaz.

3. Hát ugye ez is igaz lenne, ha nem tennénk hozza azt, hogy Krisztus nem csak egy ember volt. Hanem az Isten Fia=valóságos Isten is. Ha csak egy ember lett volna, akkor nem hinnénk neki...

"emberben benne van ez a "végtelen utáni vágy"" - megint ezek a nyelvi tréfák: "végtelen utáni vágy".

Tekintheted nyelvi tréfának is, de egyszerűen arról van szó, hogy az ember itt a földön mindig többre vágyik. Ha összegyűjti a 10,000,000 forintot és vesz belőle egy Lotus Elise-t, akkor használja egy darabig, de csak az első időszakban hozza meg azt az érzést, hogy "éppen erre vágytam", s már elkezdi keresni a következő autót. Nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy "minden csoda 3 napig tart". Az ember boldogság utáni vágyát itt a földön sem elégítheti ki semmi, egyedül az Isten. Megtapasztalhat apró, ideig tartó örömöket, de a boldogság végső soron nem evilági fogalom.

Amit Szent Pálról írtál, azt nem egészen értem... Szendi Gábor az, aki mindenre az agyban akar magyarázatot találni, és nem is gondol arra, hogy az agyműködés már valaminek a következménye... Abból indul ki, hogy Pál halántéklebenye aktív, s nem abból, hogy találkozott a feltámadt Krisztussal. Egyébként azzal, hogy megmagyarázza a "hívés" biológiai hátterét, még nem magyarázza meg azt, hogy honnan és miért van meg ez a képesség az emberi agyban. Ha megragadunk a materializmusnál, akkor valóban tűnhet úgy a hit, mint tudatmódosító szer. De azzal is tisztában kell lenni, hogy a hívő emberek nem állnak gyógyszeres kezelés alatt, nem betegek, nincsenek képzelgéseik, nem lesznek magába zárkózott és depressziós emberek, mint akinek hibásan működik az agya...

"Szóval én itt megint egy kettes típusú hívőt látok, akinek saját fiziológiás élményei vannak (ilyenek nekem és számtalan más embernek is vannak), és ezekre épít különféle (eléggé zavaros) gondolatsort." Nem gondolod, hogy ez a beskatulyázás sértő lehet? Én nem a saját élményeimre hagyatkozva építettem fel a gondolatsort... Létezett ugyanis egy Krisztus, aki szavával és példájával megváltoztatta az emberiséget. (Akár elfogadod, hogy Isten volt, akár nem). Az, hogy "mindig átlátható a fogalmi séma, sőt az nagyon részletesen kidolgozott, jól megalapozott fogalmak" teljesen igaz lehet, ha épp nem a túlvilágról beszélünk. Nem érzed, hogy magából a témából adódik ez a "zavarosság" ? Ti. olyan dologról beszélgetünk, ami nem bizonyítható, hanem csak egy általad egyszerű embernek tartott valaki ígéretén alapul. Innentől kezdve ne várd azt, hogy olyan fogalmakat használjak, ami számodra is részletesen kidolgozott, és jól megalapozott. (egyébként az, csak el kell fogadni hozzá egyetlen tényt, amelyen az egész áll vagy bukik: Jézus Krisztus valóságos Isten, aki megtestesült a Szentlélek erejéből. Ezek nem megfoghatatlan, csak felfoghatatlan dolgok: ún. hittitkok=mysterium. Ez persze nem jelenti azt, hogy badarság, csupán annyit, hogy ember ilyet nem tud kitalálni vagy a maga egészében megérteni.)

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Gyors elemzést végeztél a hívőkön, és megállapítottad, hogy nagy részük a túlvilág földhözragadt elképzelése miatt hisz. Nem hívőként sajnos erősen bólogatnék, és azt mondanám, hogy én is hasonlóan gondolom. A hívő élet nem más, mint menekülés a jelenből a jövő festett víziójának kábulatában.
Hát ez van.

Illetve ez így nem igaz a hívő emberre, mondom már hívőként.

A két énem között nincs sok különbség, ugyanaz a hús, csont, ugyanaz a szocializációs háttér, ugyanaz a személyiségtípus. Mégis teljesen más. Van egy plusz érzékszervem, amivel Isten jelenlétében lehetek.
Ez kb olyan, mintha korábban nem éreztem volna ízeket és szagokat. És értetlenkedve nézném, hogyan élvezhetik az ételeket és italokat az emberek, hiszen az egész csak állagában tér el. Mi jó és élvezetes van abban, ha valaki eszik vagy iszik. Igaz, hogy kell az élethez, de ennyi, kb olyan mint az ürítés, szükséges rossz.
És hogyan lehet, hogy egy adott színű és állagú ételre egyszer azt mondja valaki, hogy megkívánta, enne belőle, mert örömmel tölti el, a másik ugyanolyan színű és állagú ételre pedig, hogy nem szeretem, sőt undorodom tőle?
Mivel nem értem, magyarázatot is gyártok rá, pszichés defektusok és illúziók, intenzív halántéklebenyi működés magyarázatával téve rendbe az életemben azt, amit nem értek, mert muszáj értenem. Muszáj magyarázatot adnom rá. És mivel látom, hogy a sok megvezetett ember élvezi az étkezést, meg kell magyaráznom nekik, hogy tévedésben vannak. Az étkezés sem más, mint a salakanyag távoztatása. Egyik sem örömforrás, mindkettő szükséges rossz, csak éppen ideológiát gyárt rá az ember. És ettől kezdem jól érezni magam, mert egyrészt érteni vélem a dolgokat, és ez megnyugtat, van rá magyarázatom, kerek a világ. Másrészt látom a sok kis szerencsétlen embert, akik az ízek és szagok illúziójában tévesztik meg saját magukat. És tudom, hogy mindez azért van, hogy ne haljon ki az emberiség. Mert ha nincs meg az étkezés élvezetének illúziója, akkor nincs mi motiváljon az evésre.
És mikor ezt megértem, örömmel kezdem el rágcsálni az íztelen ételemet, és cinkosan mosolygok közben: én ismerem az igazságot.

Nem értesz minket, mert te nem érzed, nem érzékeled, amit a hívő emberek. De megmagyarázod, mert ettől jó neked, és missziód, hogy felvilágosíts, mert ettől még jobb neked.
Én azt mondom, keresd az Istent, kérd, hogy találkozzon veled, és ezek után várom, hogy milyen ízeket, szagokat fedezel fel.

Remélem nem voltam bántó. Nem volt szándékomban kifigurázni téged. Félek, hogy a sorok nem adják át jól az emóciókat. Nem nézlek le, nem haragszom rád, nem érzem többnek magam nálad. Nem akartam elpoénkodni a dolgokat, amit írtam, igyekeztem jól átgondolni, sokat foglalkoztatott, hogy hogyan tudnám ezt képibb módon megtenni. Ha ennek ellenére nem jött át az üzenet, sajnálom, a korlátaim miatt van.

[ Szerkesztve ]

www.refujvaros.hu

Neked üres fogalom, ezért kérlek ne csinálj belőle dogmát és ne vetítsd ki mint általános igazságot. Attól, hogy neked nem jelent semmit az nem monda róla semmit, maximum a te hozzáállásodat jelenti.

Azt mondod, ha jól értem, hogy ha a tudatot a test nélkül akarjuk megérteni, és szerinted csakis így lehet megérteni, akkor nincs is igazából tudat? De ez nem tudom hogy jön a Szent Lélekhez?

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

"1. Van egy teljesen más világ, de nem igaz, hogy nem sejthető meg belőle semmiképp."
akarhogy is probalom elkepzelni a keresztenyi masvilagot mikor szo van rola, szamomra nagyon erosen taszito. vegtelen boldogsag? megtarthatjatok. egyszeruen nem ertem hogy emberek hogy vagyhatnak erre.

"Ha összegyűjti a 10,000,000 forintot és vesz belőle egy Lotus Elise-t, akkor használja egy darabig, de csak az első időszakban hozza meg azt az érzést, hogy "éppen erre vágytam", s már elkezdi keresni a következő autót."
nem ertem. mi van ebben rossz? az erzelmek ilyenek, jonnek-mennek, viszonylagosak es kavarognak.

"Az ember boldogság utáni vágyát itt a földön sem elégítheti ki semmi, egyedül az Isten. Megtapasztalhat apró, ideig tartó örömöket, de a boldogság végső soron nem evilági fogalom."
a boldogsag nem mas mint a tudatositasa, az el- es befogadasa az apro oromoknek.
mas szoval megelni az eletet es nem mozizni benne azzal hogy a lehetetlenrol almodozunk.
teljesen evilagi.

hacsak ez is nem olyan hogy atdefinialtatok egy szot (hasonloan mint ahogy a bunnel tettetek). ezt jo lenne tisztazni akkor hogy mi a ti boldogsag definiciotok ha nem fedi a normal jelentest.

nicht kompot

A keresztény másvilágot nehéz szavakba önteni, ha mindenképp megpróbáljuk, akkor valami olyasmi, mint az Isten színelátásából, a Benne levésből eredő boldogság, mely kimeríthetetlen. Nem egy olyan boldogság, amelyben benne van az elmúlás, a tökéletlenség vagy a mesterkéltség árnya. Nem egy birtoklás okozta boldogság, hanem egy minket végtelenül szerető személy miatt érzett boldogság. Azt pedig, hogy miért mondtam, hogy a boldogság túlvilági nagyon egyszerű: Az Isten végtelenül boldog. Az egész üdvtörténet kezdve a teremtéssel arról szól, hogy ezt a végtelen boldogságot megossza az emberiséggel.

"mi van ebben rossz? az erzelmek ilyenek, jonnek-mennek, viszonylagosak es kavarognak."
A történet nem erre szolgált, ti. hogy azt bizonyítsa, hogy az érzelmek változnak. Egyszerűen annyit akartam vele mondani, hogy NEM elégíti ki az ember vágyait semmilyen evilági dolog. Nem rossz, csak kisebb jó, mely eltörpül a JÓ mellett...

A boldogságot sokan sokféleképp megfogalmazták már, és részben igazat is adok neked. De ne gondold azt, hogy a keresztények "küldetése" a világban az, hogy álmodozzanak a túlvilágról... Ha ez átdefiniálás, akkor:
"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam." Mt 5, 11

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

ha szerinted a birtoklas = boldogsag akkor eleg sekelyes keped van az embertarsaidrol

en attol biztos nem lennek boldog hogy egy isten ott teblabol korulottem. szamomra inkabb valami oruletnek hangzik. a boldogsag belulrol fakad de ha valaki ram akarja eroszakolni akkor az csak az ami: eroszak.

"NEM elégíti ki az ember vágyait semmilyen evilági dolog. "
a boldogsag nem a vagyak kielegulese, nem allapot vagy ajandek.
a boldogsag az ut ami a vagyak kielegulesehez vezet.

nicht kompot

birtoklas = boldogsag Éppen arra utaltam, hogy ez nem az igazi.
"Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik."

nem allapot vagy ajandek
A boldogság nem cselekvés, hanem egy állapot. Ha tudnánk "csinálni" a boldogságot, akkor mondhatnánk rá, hogy ez az út, melyen járnunk kell. Attól, hogy azt mondom magamnak boldog vagyok, még nem leszek az. Sokkal inkább befogadói/elfogadói vagyunk még akkor is, ha "megdolgoztunk érte". Ezért mondom azt, hogy nem út, inkább cél. A boldogság - bármennyire is szeretnénk, - nem belülről fakad. Ha így lenne, akkor nem lenne fájdalmas semmi, nem lennének meggyötört elkeseredett emberi életek. Csak meg kéne "tanulni" boldognak lenni és kész.

Szerk.: Na ez a Szendi Gábor féle pusztán az "agyműködéssel" megoldott helyzet...

[ Szerkesztve ]

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Már ne is haragudjál, de ha én beadok neked bizonyos molekulákat boldog leszel, és nem fogsz tudni ellene semmit sem tenni.

Ezért is rendkívül veszélyesek és rombolóak a kábítószerek.

A hit mindig egy szabad és személyes döntés eredménye. Nem kényszer, hanem egy lehetőség. Erről szól az ember méltósága: Szabadon választhat jó és rossz között, az Istennel, vagy az Isten nélküli élet között. A hit tulajdonképpen egy válasz az Isten megelőző szeretetére.

[ Szerkesztve ]

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

"A boldogság nem cselekvés, hanem egy állapot."
a modern ember felfogasa. itt vagyok, a seggemet fel nem emelem, tegyetek boldogga.
adj penzt. adj tv-t. adj elvezetet. ettol leszek boldog allapotban.

a boldogsag a vagyban szuletik es a cselekvesben el, a celban hal meg. aztan kezdodik elolrol.

"Ha tudnánk "csinálni" a boldogságot, akkor mondhatnánk rá, hogy ez az út, melyen járnunk kell"
tudunk csinalni boldogsagot.
mindenkinek maskent kell csinalni, mert mindenki maskent el, maskent boldog.
es igen, ez az az ut ahol mindenkinek jarnia kellene.

" A boldogság - bármennyire is szeretnénk, - nem belülről fakad. "
pedig, de. az altal hogy csinaljuk, teremtjuk magunknak.
en meg sosem voltam boldog azert mert mondtak, kertek, parancsoltak.
persze vannak akik aruljak a boldogsagot kis tasakokban, de az azert nem ugyan az.

"Ha így lenne, akkor nem lenne fájdalmas semmi, nem lennének meggyötört elkeseredett emberi életek. "
a fajdalom meretezi az oromot. ugyan azzal a merokanallal merik.

a vidamsag is jo dolog megsem rohognek egyfolytaban az emberek. a kielegules is jo dolog megsem allandoan azzal foglalkoznak az emberek. az emberi erzelmek valtoznak, es annak a valtozatossagatol vagyunk kepesek egyaltalan a jozan eszunknel maradni.

ha a menyorszagban konstans boldogsag van akkor az a pokol maga, egy erzelmi kaloda, es valoszinuleg akik oda vannak bezarva azok mar megorultek es az arcukra fagyott transzszeru vigyorral megallas nelkul elvezik az orok let szornyuseget, mint valami homloklebenymutott tarsasag. raadasul gondolom valami iszonyu szar harfazene szol es nem lehet se lekapcsolni se lehalkitani se semmi mer' a fonoknek az tetszik.

"Csak meg kéne "tanulni" boldognak lenni és kész."
bar ezt te tagado ertelemben irtad, de pontosan igy van.

a boldogsag nem kulonbozik mint barmi mastol az eletben. ha nem megy magatol mert valaki nem tehetseges benne, akkor ra kell szanni idot es megtanulni. pl a taizmusbol kivaloan lehet az ilyesmivel ismerkedni. de egy istentol varni megint a megoldas kulcsat egy problemara... szokasos emberi szanalmaskodas.

talan csodalkozol rajta, de a boldogsag jelen van a vilagon. vannak akik boldogok. es nem feltetlenul azert mert valamifele istennel beszelgetnek, hanem mert (ha nincs ra jobb szo per pillanat) osztonosen vagy tudatosan megtanultak hogyan legyenek azok.

[ Szerkesztve ]

nicht kompot

Azt hiszem, valamit nagyon félreértettél...

www.refujvaros.hu

Ha a boldogság nem állapot lenne, akkor te se mondhatnád, hogy boldog vagy. Pedig azt mondod.

Ja és megmondanád, hogy honnan a csudából szeded a hülyeségeket a mennyországról?

[ Szerkesztve ]

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

A boldogsággal kapcsolatban általában az a baj, mint általában a a menny és a pokol ábrázolásával.
Valahogy el kell képzelnünk, valami földön is megélt megtapasztaláshoz kötünk kell, mert enélkül értelmezhetetlen.
És amikor ezeket megfogalmazzuk, akkor általában akkorát torzítunk is rajta, hogy értelmetlenné válik a dolog.
Ilyenkor jön az "unalmas lehet örökké boldognak lenni", meg a "olyanok lesztek, mint a bedrogozottak" és társai. Mert abból tudunk kiindulni, amit látunk a saját szemünkkel, amit itt a való életben a bűnnel megterhelt ember produkálni és elképzelni képes.

De ez köszönőviszonyban sincs az Isten országának lehetőségeivel. Aki úgy teremti meg a téli csapadékot, hogy gyönyörűséges kristályokként hullanak alá, aki még az esőbe is képes belecsempészni a szivárványt a fénytörés törvénye által, aki annyi állat és növényfajnak adott értelmet a Földön, hiszem, hogy képes olyan helyere vinni, ami teljes, és jó értelemben tökéletes.

Én tudom, hogy a mennyben boldogság vár. Azt is tudom, hogy bár itteni életemben még ha töredékesen is de megtapasztalhattam már, nem önthető szavakba igazán.
Ez a boldogság nem kémiai szerek hatásra, nem a birtoklás örömére, de még csak nem is a szerelem érzésére sem fog igazából hasonlítani, ezeknél sokkal gazdagabb, és teljesebb lesz. Nem lehet megunni, nem lehet belefásulni, és nem válunk tőle vigyorgó bedrogozottakká.
Teljes tudattal, teljes lényünkkel tudjuk érzékelni.
És erre nekem zálog Jézus keresztáldozata. Valami nagyon értékes dologért vállalja Isten Fia ezt értünk.

Én a teremtett világot szemlélve, és Jézus áldozatát ismerve tudom, hogy a Menny nagyszerű hely.

www.refujvaros.hu

azt probalom mondani hogyha valaki ugy osszeegezi az erzeseit egy bizonyos intervallumaban az eletenek hogy "boldog" akkor az nem azt jelenti hogy julius 4-tol oktober 22-ig konstans boldog volt, 75.7%-os hatasfokkal.

mikor azt mondom hogy boldog vagyok akkor osszegzem az eletem es a hozzam kozel allok kozeli multjat es jovojet, azokat amik velunk tortentek es az atelt erzelmi hatasokat. de ez nem azt jelento hogy mikor epp gepelek akkor bargyun vigyorgok a tulcsordulo boldogsagtol.

mivel szerintem a boldogsag nem jon, hanem kivaltod cselekvesek altal ezert bar nevezheted allapotnak, de az felrevezeto mert arra utal hogy csak uldogelni kell es akkor majd jon a boldogsag valahonnan kivulrol. aztan ha nem jon akkor elovesszunk egy istent hogy majd o megcsinalja.

a menyorszagot csak tovabbvezettem a tokeletes, konstans, teljes ereju es kulso forrasu boldogsagbol (monjduk mint egy marha eros es orokke tarto kabitoszer). a harfazene teljesen az en otletem volt, mentsegemre csak par kozepkori abrazolas szolhat

nicht kompot

az benne van a bibliaban hogy nem lehet megunni vagy te kepzeled igy el? mert szerintem mindent meg lehet unni, foleg ha egy orokkevalosagon keresztul tart. kiraz a hideg ha erre gondolok.

en ugy tudom (lehet rosszul) hogy a mennyet is az isten teremtette (vagy tobbet is talan?). a mennyben voltak problemaik bizonyos egyeneknek, volt viszaly. szoval gondolom ott is vannak karakterek, velemenyek, izlesek es kulonbsegek, ebbol kovetkezoen el tudom kepzelni hogy van akinek fekszik a hely, van akinek nem.

vegul teremtette a poklot mint egy hatalmas borton-vilagot aztan lepaterolta azokat akik jartattak a szajukat. mar ne haragudj, de nekem ebbol inkabb az jon le hogy jobb ha befogja mindenki, nem az hogy huh de jo hely. ertem en hogy nincs demokracia, de azert kulturaltan is el lehet intezni a dolgokat.

nicht kompot

"azt probalom mondani hogyha valaki ugy osszeegezi az erzeseit egy bizonyos intervallumaban az eletenek hogy "boldog" akkor az nem azt jelenti hogy julius 4-tol oktober 22-ig konstans boldog volt, 75.7%-os hatasfokkal."
Mi se erről beszélünk, csak nem értem, hogy miért próbálod a szánkba adni.
Nem tudom, hogy te a keresztyéneket miért csak a bárgyú vihogásos boldogsággal tudod összekapcsolni. A boldog állapot nem azt jelenti, hogy bárgyún vigyorgok, de pontosan tudom, hogy amikor leülök gitározni és ahogy a kezem alatt megszólalnak a hangok akkor boldog vagyok, akkor és ott, nem összegzek semmit a múltamban, ugyan ez igaz akkor amikor finomat eszek és azt mondom a végén, hogy jól esett. Vagy éppen imádkozok, vagy Bibliát olvasok.
Sajnálom, hogy neked az állapot egy ilyen passzív trutymót jelent, nem lennék a helyedben. De ettől függetlenül Isten boldoggá tesz akár tetszik neked akár nem. És ez Isten cselekedete, nincs benne passzivitás, én is aktív vagyok benne azáltal, hogy azt megélem, elfogadom. Ugyanis az elfogadás se passzivitás, elég aktívan részt kell benne venni.

A torz istenkép, mennykép orvoslására csak Biblia olvasást tudok javasolni Így ugyanis csak a saját tévképzetedet extrapolálod és nem a keresztyén világképet. Csak lejáratod magad és semmi értelme nincs a megnyilatkozásaidnak annak ellenére, hogy a boldogságról jókat írsz.

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Az a baj, hogy nagyon emberi módon képzeled el a túlvilágot... Ott nincs idő és tér: Az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő. A végtelent nem tudod mihez viszonyítani, mivel nincs vége, és pontosan a kimeríthetetlensége miatt nem lehet megunni sem.

A mennyet nem kellett teremteni: A menny tulajdonképpen az "Istenben levés". A problémák ott kezdődtek, (persze ezek már csak teológiai feltételezések), hogy Isten kinyilatkoztatta az angyaloknak, hogy az egész teremtés az emberről szól; ami nem tetszett különösen a legnagyobb hatalmat kapott angyaloknak, és hátat fordítottak az Istennek. Tulajdonképpen ez a pokol: Az Isten nélküli élet. Ezt sem tudjuk itt a földön megtapasztalni, mert az Úr felragyogtatja napját jókra és gonoszokra egyaránt. Az ember a földön nem tud Isten nélkül élni, még akkor sem, ha ő teljesen meg van győződve róla... A bűn büntet, nem az Isten.

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Eddig nem akartam beleszólni ebbe a társalgásba, mert már a vitaindító hozzászólások, pontosabban DrGonzo22 hozzászólásai, arról tettek tanúbizonyságot, hogy mennyire nem ért ahhoz, amit elkezdett támadni. Ez persze önmagában még nem volna a világ vége, hiszen azért is vagyok itt, hogy ezekre reagáljak. Most azonban főleg az időm hiánya, de részben a felvetések nevetségessége is azt eredményezte, hogy eddig nem írtam.
Ellenben a te hozzászólásodat pontosítanám, mivel az eddigiek alapján az jött le, hogy nálad ennek van értelme. Ez utóbbi mondatrészt pedig csak "halkan" írom, mivel nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy személyválogató vagyok, mivelhogy a "senkit nem hagyunk ott" elvét vallom.

Úgy tehát: a mennyet is meg kellett teremteni, sőt a Bibliában olvassuk is a világ teremtéséről szóló történetben, hogy: "Így készült el a menny és a föld és minden seregük. A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez a menny és föld teremtésének a története." (1Móz 2,1-4)
Azután:
"Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn." (Kol 1,16-17)
És:
"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett." (Jel 4,11)

A második idézetből kiderül az is, hogy a teremtés nem az emberről szól, hanem Krisztusról, aki által, s akire nézve teremtetett minden.
A fellázadt angyalokról pedig ennyit tudunk:
"Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére." (Júd 6)

A pokolt egyébként nem annyira az Isten nélküli életnek kell elképzelni, hiszen most is sokan élnek istentelenül, mégsem mondjuk azt rájuk, hogy "a pokolban vannak".
A pokolt inkább úgy kell felfogni, mint Isten haragját, akiről tudjuk, hogy "mi Istenünk emésztő tűz." (Zsid 12,29), továbbá a pokolról van megírva: "...ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." (Mk 9,48)
Isten haragját természetesen nehéz felfognunk, hiszen mi most a kegyelem időszakában élünk.

Végül meg kell valljam, hogy igazságtalan vagyok veled szemben, hiszen csak az általad leírtakat vettem górcső alá. Ezzel természetesen nem akarok utat engedni azoknak a véleményeknek, amikre válaszoltál, hiszen nem olvastam el most mindent, s így nem is ezeket a látatlan megjegyzéseket védem.

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

nem probalok semmit sem a szatokba adni.

es mikor megvetted a gitarodat, mikor eloszor leultel "gitarozni" akkor boldog voltal? hat amikor a rohadt asz moll felszukitett skala felett izzadtal? szerintem nem attol vagy boldog hogy zeng a gitar hanem hogy abban a pillanatban ugy erzed hogy legyozted a nehezsegeket. azaz az ut miatt amit megtettel. nagyon is a nehezsegek es a kihivas miatt, erzed a mamort, mert azok megalapoztak ezt a gyozelmedet. ez az en intepretaciom.

hat legyen, legyen boldogsag egy jot ebedelni.
de meg nagyobb boldogsag ha te fozted meg a halaszlet.
nyilt langon, bogracsban.
a kertedbol szedett hagymaval amit meg tavasszal ultettel.
es a halbol amit te fogtal.
kora hajnalban.
a csonakban.
zuhogott.
es a hal majdnem beforditotta az egesz kocerajt.
es az utolso pillanatban tetted az orsot szabadonfutora.

a boldogsaghoz nem tudom mi a recept, de hogy szenvedest kell beleadagolni az biztos. a nelkul csak a kabitoszer boldogsaga van. en igy tudom. remelem a mennyekrol szolo reszben lattad a mosolyt. nem probaltam komolyan modellezni semmit, de az kovetkezett az elobbiekbol hogy az egy kabitoszeres mamorhoz hasonlo allapot mivel mint olvastam nincs ott kihivas, nehezseg stb. kymco irta hogy isten biztos feloldja ezt az ellentmondast (legalabbis en igy ertettem azt amit irt).

ne legyel merges ezert. indulj ki abbol hogy en aztan biztos nem fogok elfoglalni egyetlen helyet se valaki mas elol a klubbotokban, szoval velem csak jol jartok

"Sajnálom, hogy neked az állapot egy ilyen passzív trutymót jelent, nem lennék a helyedben. De ettől függetlenül Isten boldoggá tesz akár tetszik neked akár nem."
en probalom kihuzni beloletek van-e valami ami segithet abban hogy megertsem miert vagyodtok annyira a m.o.-ra azon kivul hogy eloiras van ra. ti nagyon feltek vagy feltetek a halaltol (tobbetektol olvastam itt), eshat mindenfele meg lett igerve a bibliaban es azota nem feltek, szoval ez fontos tema. en orulok hogy olvashatok rola itt.

nicht kompot

Ószövetségi idézeteket nem egészen jogos ezzel kapcsolatban idézni, hiszen az akkori felfogás szerint a menny nem ugyanazt jelentette, mint, amit ma... Ezzel együtt lehet abban valami, amit mondasz, mindenképp utána fogok nézni.

Az istentelen, és az Isten nélküli élet nem ugyanaz. Az istentelen megtagadja Teremtőjét, de a Teremtője nem tagadja meg őt. Ezért mondtam azt, hogy nem tudunk olyan távol lenni az Istentől itt a földön, hogy akár megközelítsük azt, ami a pokolban vár. Ott az Isten hagyni fogja, hogy mindenki azon az úton járjon, amit választott magának... Az igaz, hogy a pokol valamiféle hely, ahol égető tűz emészti a lelkeket, de az igazi fájdalmat az okozza, hogy nincs velük az Isten.

Csak annyit még hozzá, hogy Isten nem olyan valaki, akit ki kell engesztelnünk, mert haragszik. Természetesen van büntetés, de ez inkább abból fakad, hogy eltávolodunk az Istentől és elveszítjük a kegyelmi állapotot.

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Nem. Akkor is boldog voltam amikor először kezembe vettem. Szeretem a hangját. Sőt ahhoz hogy jól essen a kaja nem feltétlen nekem kell elkészítenem, elég ha anyu főz és finom
A horgászos példa nagyon jó.
Már kezdem érteni miért százalékosan írtad korábban is a boldogságot, mert te aszerint méred, hogy mennyit gürcölsz érte, és minél többet szenvedsz annál boldogabb vagy. Ezzel csak annyi a problémám, hogy a boldogságot meg lehet tapasztalni anélkül is, elég csak elfogadni, ahogy az anyu főztjét. De az elfogadás se passzivitás. De ezen még gondolkodok.

A mennyben van elég hely, ezt még megmondta Jézus is, nincs semmiféle versengés vagy irigység, kitúrás, lökdösődés. Akkor is boldog lennék, ha te is ott lennél, nem fogja rontani az ottani életminőséget.

A mennybe vágyódás egyedüli oka, hogy ott Istennel lehetünk közvetlen közösségben. Aminek következménye a boldogság, tehát nem a boldogság a cél és nem az agyhalott vigyorgás miatt vágyunk a mennybe, de az Isten jelenléte boldogság. Amikor a barátaiddal vagy a pároddal vagy közösségben is leírja, hogy mi a boldogság, nem kell megfelelned, nem kell megizzadnod, szenvedned, csak velük vagy és élvezed a társaságukat. Bár lehet ez neked nem boldogság.
A mennybe vágyódás nem előírás, hanem lételem. De ezt a teremtésből jól tudod szerintem. Mintha a sivatagban napok óta szomjazó embernek azt mondani, hogy előírás, hogy igyon, picit fura. De Istennek hála már itt a földön is ihatunk nem maradunk szomjan

Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Teljesen helytállóak az ószövetségi idézetek is, tekintve, hogy a Biblia az egy egységet képez, s az Ó-, és az Újszövetség között folytonosság van.
Az "...az akkori felfogás szerint..." rossz érv, mivel a Biblia isteni ihletettségű, tehát a megírásához nem volt szükség az akkori kor ismeretére. Erre egy példa az, hogy Ezékiel próféta és János, aki a Jelenések könyvét írta, szinte teljesen ugyanazt írja le az élőlényekkel és Jézus megjelenésével kapcsolatban.

Az istentelenség, s az Isten nélküliséggel kapcsolatban értem amit írsz, s abban igazad van, hogy Isten hű marad hozzánk, akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk, viszont további szavak helyett álljon itt is egy idézet:
"Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által." (Ef 2,11-13)

A továbbiakról annyit, hogy valóban nem tudjuk elképzelni a pokol borzalmait, ahol az Isten haragja vár ránk, mivel most mi a kegyelem időszakában élünk. Tehát Isten annyiban van távol a pokolban lévőktől, hogy ott már nincs kegyelem. Most még van, de ott már nem lesz, sem a szeretete nem lesz ott, mert a pokol "Isten haragja". Ha nem lenne Isten haragja a tűz tava, ahová az engedetleneket vetik, akkor még egyfajta lazaság lenne a pokolbeli lét, hiszen ott nincs semmi, nyugalom van. Ellenben azt olvassuk, hogy:
"A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" (Jel 6,15-17)
Továbbá:
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36)

Az utolsó bekezdésed sajnos teljes eretnekség.
1,- Isten gyűlöli a bűnt, s mivel mi bűnösök vagyunk, ezért Isten igazságos ítéletét vontuk magunkra, ugyanis a bűn zsoldja a halál. Isten haragszik ránk a bűneinkért, mivel Ő igaz. vö.: "Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot." (Róm 1,18)
"Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait." (Ef 5,6)
Ettől függetlenül tudjuk, hogy: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

2,- Bűneink miatt tehát méltóak vagyunk a gyehenna tüzére, s ez elől csak úgy menekülhetünk meg, ha "kiengeszteljük Istent". Azt pedig tudjuk, hogy mivel mi magunk bűnösök vagyunk nem engesztelhetjük ki Istent, képtelenek vagyunk erre. Egyedül Jézus Krisztus az, aki ki tudja engesztelni Istent, s Ő ezt meg is tette halálával és feltámadásával. Úgy tehát, aki hisz a Krisztusban, annak Ő az igazsága, s így békessége* lett Istennel.
vö.: "Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa." (Róm 3,22-25)
"...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért..." (1Jn 2,1-2)
"Ez a szeretet (tudniillik az, hogy Krisztus meghalt értünk, bűnösökért), és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,10)

*- "Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által." (Róm 5,10)

[ Szerkesztve ]

"Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

A folytonosság és egység teljesen jogos, viszont tudnunk kell azt is, hogy Krisztus töltötte meg az ószövetségi fogalmak nagy részét igazi tartalommal. Arról nem is beszélve, hogy számos olyan fogalom van, amely folyamatos fejlődésen megy keresztül: Gondoljunk pl. a házasságra. (Az ősatyák "házas" élete idegennek tűnik egy Krisztus által átformált léleknek)

A mennyország teremtettsége azóta motoszkál a fejemben és nem tudok dűlőre jutni vele. Mert tény, hogy semmi nincs ami ne az Isten által létezne, de az is tény, hogy a teremtett világ elmúlik... Ha a mennyország teremtett valóság, akkor legkésőbb a világ végén meg kell, hogy szűnjön. (Ezért mondja B. II. János Pál, hogy a világunkban egy dolog teremtetlen: az emberi lélek.) Tulajdonképpen egyedül az Isten maradhat az apokalipszis után: Ez a mennyország...

Az utolsó szakasszal teljesen egyetértek; lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Isten haragja létezik, de ne gondoljuk azt, hogy mi bármit tehetünk ellene azon kívül, hogy hiszünk Jézus Krisztusban. Nem a mi cselekedeteink engesztelik ki az Atyát, hanem a megváltó Krisztus kereszthalála. De nem szabad azt gondolnunk, hogy az Atya már éppen elpusztította volna a világot, amikor Krisztus közbelépett, és azt mondta, hogy megmentem őket. Az Atya és Krisztus (valamint) a Szentlélek mindig együtt cselekszik, még akkor is, ha az emberi értelmünkkel bizonyos cselekedeteket az egyes személyeknek tulajdonítunk. Erre akartam csak rávilágítani, amikor azt írtam, hogy "Isten nem olyan valaki, akit ki kell engesztelnünk, mert haragszik." Ezért is korrigáltam magam úgy, hogy természetesen van büntetés. És azt még mindig fenntartom, hogy a legnagyobb büntetés az, hogy a bűn miatt eltávolodunk az Istentől. Ezt nevezhetjük akár Isten haragjának is, de a legnagyobb különbség az emberi harag, és az "isteni" között, hogy ő mindig előbb keresi a lehetőséget a megbocsátásra. Az Isten haragja is az ő szeretetének egyik arca. A célja mindig az ember üdvözítése, az ember boldogsága, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Amikor az írástudókkal "veszekszik", akkor is az ő javukra teszi:
"Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!" Mt 3,8

A túlvilágon (pontosabban a végítélet után) annyiban változik a helyzet, hogy a próbatétel ideje véget ér, megtérésre, bűnbocsánatra nincs már lehetőség. A menny örök boldogság (mely szintén aktív, így nem lehet "unalmas") illetve az örök tűz. De a pokolban égető, kínzó tűz, az érzékek szenvedése, mint semmi az Isten hiányához mérten. A pokol tulajdonképpen az a hely, amikor az önző ember megmarad magányos magának... A legnagyobb büntetés a legnagyobb jó helyrehozhatatlan elvesztése...
Egy dogmatika könyvből (Takács J. 901.o):
"Halála után az ember mentes minden tévedéstől, felületességtől, és világosan felismeri az igaz jót, ti, hogy az egyetlen boldogsága egyedül Isten. Fennmarad tehát a leghevesebb kívánság ez iránt a boldogság iránt, azaz Isten birtoklása iránt, egyúttal pedig tudja, hogy Isten soha nem akarja kielégíteni ezt a vágyat, éspedig a meg nem bánt bűnök miatt. Ezenfelül nincs semmi részleges vagy látszólagos jó..."

Szerintem ugyanarról beszélünk...

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

"A mennybe vágyódás nem előírás, hanem lételem. De ezt a teremtésből jól tudod szerintem. Mintha a sivatagban napok óta szomjazó embernek azt mondani, hogy előírás, hogy igyon, picit fura. De Istennek hála már itt a földön is ihatunk nem maradunk szomjan "

Ha jól értem, akkor most azt akarod állítani, hogy például én mindenféle istenek után vágyódom? Már ne is haragudjál, de ez több, mint nevetséges, sőt felháborító, és sértő feltételezés minden ateistával szemben - főleg a magamfajta ateistával szemben, aki nem egyszerűen tagadja istent, de egyenesen gyűlöli azt az elképzelt lényt, amit ez takar.

Ember így, ember úgy, és mi lesz többi értelmes lénnyel? Emberelődök, emberszabású majmok, más bolygókon kialakult értelmes életformák, ők mind kukázva lesznek a kedves istenünk által?

"főleg a magamfajta ateistával szemben, aki nem egyszerűen tagadja istent, de egyenesen gyűlöli azt az elképzelt lényt, amit ez takar."
Nekem nem fáj se Isten, se Allah, se az indiánok Nagy Szelleme.
Neked mi bajod vele?

Az ember méltósága (többek közt) a szabad akarat. Egy csimpánzon jogos lenne számon kérni vétkeit...? Az Isten titka, hogy ki üdvözül és ki nem, melyek azok a létformák, melyek az ő képére lettek teremtve, és így az Ő ítélőszéke elé kerülnek.

"Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Velük semmi bajom, mivel nem is léteznek viszont azzal, ahogy felnőtt emberek undorító szolgákká (kutyává) minősítik magukat, attól felfordul a gyomrom. Nem bírom elviselni a vallásos/hívő emberek puhaságát, ezt a mesterkélt gyermekséget. Szintén undorítónak tartom, hogy emberek "jók" akarnak lenni. Ezek az emberek kivétel nélkül gyávák, a legmélyükben azok, függetlenül attól, hogy esetleg van néhány bátornak tűnő tettük, vagy sem.

És én még azokkal szemben sem vagyok elnéző, akik úgymond a "természetben" hisznek. Itt is megvan ez a függés, ez a kiszolgáltatottság, ez a felesleges pátosz (lásd Kant a fenségesről). Még itt is csak a tudat ünneplése zajlik..