Szerintem az általad vázolt probléma pont ugyanannyira kitalált, mint a csecsemőkori keresztelkedés problémája.

Az emberek többsége nem szabad akaratából lesz valamely keresztény egyház tagja, hanem mert "beleszületik". Ha valakit gyermekkorától keresztény szellemben nevelnek, akkor az emberek többségénél a kereszténység nem választás, szabad akarat és döntés kérdése, hanem családi hagyomány.
Ha valóban azt szeretnéd, hogy mindenki felelős, jól megalapozott, szabad akaratból fakadó döntés után léphessen be egy egyházba, akkor a 18 év alattiak templomlátogatását, hittanát és vallásos szellemű nevelését is be kéne tiltani, ami nyilvánvalóan képtelen és értelmetlen felvetés.

Láttam egy tévéműsort, ahol volt mormon fiatalokkal beszélgettek. Elmondásuk szerint az ő szülővárosukban az egyházból való kilépés egyenlő a társadalmi öngyilkossággal. Ilyen esetben már rég nem az a kérdés, hogy kellően érett volt-e ahhoz, hogy döntsön a vallási hovatartozásáról, hanem hogy egyáltalán beszélhetünk-e valódi döntéshelyzetről?
Egyébként meg minél vallásosabbnak vallja magát egy társadalom, a vallás annál inkább társadalmi kényszer és hagyomány, ahol az egyén a legtöbb esetben nem is kerül valódi döntéshelyzetbe vallási kérdésben.