Ilyesmik előfordulnak, amikor a politikai affinitás előbbrevaló a vezetők kinevezésénél, mint a szakmai hozáértésük. Egyenesen adódik ebből, hogy a kinevezett 'vezető' hálás lesz a kinevezőjének, és kényszeredetten próbál eredményeket produkálni, miközben a saját kisebbrendűségi komplexusa ott motoszkál a fejében, és mivel tudja, hogy szakmailag és emberileg nehezen fogadják el, szigorú vezetőként megpróbálja megkövetelni a tiszteletet. Az egészségügyre korlátozott a rálátásom, de az oktatásban mindenhol ez megy: nem számít, ha egy igazgató évtizedek óta vezet egy intézményt, ha nem tolja elég lelkesen az állampárt szekerét (nem kell, hogy ellenzéki legyen, aki nincs velünk, az ellenünk van, józan ész kizáró ok), akkor esélye sincs a kinevezése meghosszabbítására, sőt, sokakat a megbízásuk lejárta előtt már cserélnek. Innét kezdve a szakmai munka nemhogy nem szempont, de hátráltató tényező, és átmegy az egész ideológiai hadviselésbe. És az sem mentség, hogy ha ennyire nem is nyíltan, de a korábbi kormányok idején is létezett a jelenség, csak a legutóbbi váltás óta tényleg teljesen elszabadult a dolog. És hiába van szakemberhiány, ha keresztbe teszel egy ilyen gerinctelen féregnek, nem fogsz tudni a szakmádban elhelyezkedni a közelben (tekintve, hogy az intézményfenntartókat központosították, gyakran több megyét (nem) fog össze ugyanaz a csapat).
És nem, nem a hatvanas évekről beszélek, isten hozott a 21. században!
p
I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.