Hogy oldjam egy kicsit a feszültséget..... meg jó példa a szülői aggódásból és utánaolvasásból eredő ökörségeknek.
A kissebbik fiam (nem emlékszem pontosan, pár hónapos lehetett) amúgy nyugodt srác egyik délután elkezd üvölteni és este sem hagyja abba. Mi szülők persze azonnal végiggondolunk minden eshetőséget de hát a pici nem tudja ugye megmondani mi fáj. Tisztába teszi az asszony, ekkor észre vesszük, hogy a zacsija mintha kissé vörösebb és duzzadtabb lenne a megszokottnál. Lázas keresgélés után kiderítem az interneten, hogy ez bizony herecsvarodás is lehet és az akár halállal is végződhet. Gyakorlatilag ingben, gatyában autóba pattanok a gyerkőccel és rohanás az ügyeletre.....
Természetesen mire a váróba érünk a gyermek, hallgat, nyugodt.
A nővérke türelmes, elmegy felkelti a dokit. Doki megjelenik (olyan szakállas erdei gyógyítóember forma) végighallgat, szemében a rendszeresen szellemi fogyatékosokkal foglalkozók nyugalma, aztán megvizsgálja a picit. A dolog itt már paródia, mert miközben ecsetelem, hogy a baba órák óta üvölt mint a fába szorult féreg, drága gyermekem némán tűri a vizsgálatot és közben érdeklődően nézelődik. A doki befelyezi a vizsgálatot, majd mint jólelkű ápoló a kényszerelvonóról, megkérdezi, hogy interneten utánaolvasva állítottuk e fel ezt a rentkívül súlyos diagnózist. Miután közlöm, hogy igen -látom, hogy véglénnyé alacsonyodok a szemében- közli, hogy ezeket a dolgokat talán mellőzzem a közeljövőben.....
a papírmunkát elvégzi az aszisztens, doki már el is cammogott....

nyilván nagyjából ez a természetes reakció két aggódó szülőtől de azért ezzel le is zártam az efféle oldalak olvasgatását..... szerencsére a gyermekorvosunk egy csoda szóval nincs is igazán szükség ilyenekre....

Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......