No, belinkelem a korábbi képet rendesen. Hátha mostmár megy a motor.
Itt iszik a drágám tök egyedül nagypohárból mint a nagyok. Kb 1 hétbe telt mire átszoktattuk az itatásról az önálló ivásra. Azóta bármilyen pohárból bármikor képes inni. Egyszer a sörömet is majdnem lenyúlta.
Szóval az elmúlt 1 hónapban történtek dolgok. Megjártunk pár orvost meg minden...
Igazából még mindig nem lehet tudni, hogy mi van. Ez egyrészt jó, másrészt idegesítő. Jónak azért jó, mert ha a dokik se tudják "ránézésre" megállapítani akkor olyan hűde nagy gond talán nincs. Nem, nem lettem optimistább, mint eddig csak ez tényleg így van. Szerencsére az autizmus főbb tüneteit nem mutatja a pici. Nem zárkózott, nem magába forduló, érdeklődő, keresi a kapcsolatokat a társaságot stb....
Voltunk neurológusnál. Ő is megvizsgálta, elbeszélgettünk stb... Ő is azt mondta, hogy ő nem látja azokat a tüneteket. Amik vannak neki, azok még ilyen korban lehetnek életkori sajátosságok is. Persze ugyanez 3 évesen már autizmusra utalna, de most még egyáltalán nem. Persze fejlesztés kell neki szerinte is mert kommunikáció terén le van maradva a korához képest.
Ellenben más területen meg kicsit előrehaladottabb a koránál. Pl jó magas. Most közelíti a 90 centit! Majdnem fél fejjel magasabb, mint a hasonló korúak. És a mozgásfejlődése is előrébb jár már jóval. Bár inkább fordítva lenne... =/
Mióta járunk terápiára azóta elkezdett újból gagyogni. Igaz nem sokat, de mondogatja hogy mamma,memmme, appa ajja, meg hasonlókat. Vava-vuvu...
Pár hete szüleim szerint tisztán kimondta, hogy "labda" a szembe lévő labára... Ma pedig egy jó nagy tüsszentés után mintha azt mondta volna, hogy : "hapszi" Cuki volt nagyon.
A kajával is kezdünk rendbe jönni, bár nem kiabálom el. Ma pl több gulyáslevest evett mint saját üveges kajáját. Bár még mindig nehéz vele... Az alvás viszont rendben van. Már amióta leszokott a ciciről átalussza az éjszakát. És jóval kevésbé alszik nyugtalanul.
Viszont egy új furcsaság megint előjött. Valamiért fél háton fekve lenni. Korábban se szerette, de az elmúlt 1 hónapban valamiért nagyon fél tőle. Ha a pelenkázón hátra fektetjük és meg pórbáljuk pelenkázni úgy fél, hogy remeg a keze és kapaszkodik a falba! De ugyan ez van pl a földön is, tehát nem magasságtól fél. Nem tudom miért...
Ami idegesít az egészben az az, hogy a dokik szerint nincs hova tovább lépni. Mert hogy ebben a korban még nem lehet egyértelműen megállapítani. Legalábbis róla nem, mert nem produkál olyan durva tüneteket. De ne mondják már nekem, hogy nem lehetne attól még valami speckó egyéni képzést kitalálni? Ne mondják már, hogy nincs külföldön valami specialista aki ilyenekkel foglalkozik?
Mindent meglehet oldani, csak pénz kérdése az egész. Akkor mondják azt, hogy drága, de ne azt, hogy nincs. A rákból az aids-ből meg mindenből kilehet gyógyulni ha van elég pénz hozzá. Gondolom akkor az autizmusból is. Igaz, hogy ő nincs annak nyilvánítva, de ha elkezdenénk egy ilyen megelőző terápiát abból baj nem lenne... Most is járunk egyre de az kevés. Na mindegy, holnap felhívok egy kifejezetten ezzel foglalkozó pesti speciális központot. Meglátjuk ott mit mondanak.
Azt írták róluk, hogy 47%-os a sikerességük. Tehát az ott fejlesztett autista gyerekek 47%-a teljesen hétköznapi gyerek lesz a végén, csak kevesen tudják ezt megfizetni az országban... Hát kíváncsi leszek, legalább egy képességfelmérésre elmennénk hogy megnézzük ők mit mondanak.
Legszívesebben átaludnám a következő 2-3 évet... Rohadt stresszes minden nap így lenni... Hogy azon agyalok mi lehet és mi lesz, azt figyelem mit csinál és mit nem és hogyan és miként... kész...
De "jó" lesz ezt visszaolvasni 2-3 év múlva... : )
[ Szerkesztve ]